Erdei Gyöngyi - Nagy Balázs szerk.: Változatok a történelemre, Tanulmányok Székely György tiszteletére (Monumenta Historica Budapestinensia 14. kötet Budapest, 2004)
Antikvitás és régészet - SARKADY JÁNOS: Théseustól Solónig. Az athéni állam kialakulása
mykénéi despotikus-bürokratikus királyság és az archaikus-klasszikus kor polisállama közé eső időben. A basileia mellett a közösség „politikai" életének másik két fontos tényezőjéről, a tanácsról és népgyűlésről keveset tudunk; bizonyára megvoltak, de működésük szabályozatlan, laza és esetleges lehetett, ahogy arról a homérosi eposzok alapján valamennyire képet alkothatunk. Intézményesülésük már a polisállam kialakulásának fontos mozzanatai közé tartozik. Az erős közösségi szervezet és vezetés által biztosított helyzetben, viszonylag nagy terület birtokában az athéni társadalom és gazdaság erőteljes növekedésnek indult. A régészeti leletanyag mutatja a társadalom általános és az egyes csoportok kiemelkedő gazdagodását. A távoli lelőhelyek attikai eredetű anyaga és az Athénben talált, keletről behozott tárgyak jelzik a kereskedelmi kapcsolatok bővülését. 18 Maga az athéni társadalom is kiterjed, terjeszkedik - a szó szoros értelmében. A szaporodó lakosság kisebb-nagyobb csoportjai a 10. század első lépései után a 9. században még lassan, a 8. században egyre gyorsuló ütemben telepítik be Attika egész területét. 19 Ez a „belső kolonizáció" sajátos párhuzama az ekkor meginduló nagy görög gyarmatosításnak. A növekedéssel együtt jár a differenciálódás is: a temetkezésekben a felső réteg átlagon felüli gazdagságával szemben megjelennek az első „átlagon aluli", elszegényedett csoportok emlékei is. 20 Ez a mintegy természetszerű, automatikus gazdasági-társadalmi differenciálódás útján kialakuló gazdag réteg jelenik meg a homéroszi eposzokban és a polisok történetének kezdetén, mint a társadalmat vezető, hatalmat gyakorló arisztokrácia. A gazdagság és katonai kiválóság mellett helyzetét egyre inkább meghatározza az előkelőség, az előkelő származás fogalma is. Ezt Athénben az eupatrida megjelölés fejezi ki. (A terminus régiségét a kutatás többször kétségbe vonta, de a már Homérosnál meglévő eupatereia kifejezés valószínűsíti meglétét már ebben a polis előtti korban is.) A kialakuló arisztokrácia hatalma háttérbe szorítja a basileus addigi vezető szerepét, és ideológiai igazolást is keres igényeihez: ekkor kerül a hagyományos múltkép középpontjába Théseus. Akár csak mitikus alak volt, akár történeti személy, a mykénéi fénykor ragyogását őrző alakja most az arisztokrata igényeket igazolja: ő volt az, aki „engedett a királyi hatalomból", 21 elkülönítette a köznéptől az eupatridákat, és rájuk bízta az állam kormányzását. 22 Ez az a kormányzati forma, amelyet a későbbi írók „théseusi alkotmány" néven emlegetnek. Az arisztokráciának ezt a legendás előképét később az athéni köztudat a demokrácia őskori megalapításává színezi át. 23 A korai polisokra általában jellemző az arisztokrácia uralma; de nem ez jelenti a polisalakulás döntő tényezőjét. A népgyűlés, a tanács és a királyság egyaránt átalakul. A tanács működése állandósul, a népgyűlés szerepe meghatározottá, szabályozottá válik; de a legfontosabb a közösség vezetésének változása, a királyság megszűnése. A klasszikus polisállamok kormányzata olyan, mintha tudatosan a monarchia ellentéteként tervezték és alkották volna meg. Az öröklés jogával a választás, az egyszemélyi uralommal a főhatalom több személy közötti megosztása, az élethossziglani hatalommal az időben szigorúan (többnyire egy évre) korlátozott vezetési jog áll szemben. A nagy átalakulás nyilván nem átmenet nélkül, egy csapásra ment végbe. Az átmenet folyamatáról azonban csak szűkös és ellentmondásos forrásanyag maradt ránk. Tulajdonképpen csak Korinthos, Spárta és Athén azok a jelentős polisok, amelyek esetében valamelyest képet alkothatunk a változásról. Korinthosban az utolsó király meggyilkolása után a királyi család, illetve nemzetség, a Bacchiadák szűk körű oligarchiája uralkodott egészen a 7. század közepén létrejött tyrannisig; a választás és időbeli korlátozás mozzanatai az ő körükön belül alakultak ki és érvényesültek. 18 Coldstream, J. N.: Geometric Greece. London, 1977. 110. kk., 358. kk. 19 Coldstream, J. N.: a 18. jegyzetben i. m. 132. kk.; Snodgrass, A.M.: Archaic Greece, i. m. 15. kk. 20 Coldstream, J. N.: a. 1 8. jegyzetben i. m. 134. 21 Athénaión politeia c. 41, frg. 4. 22 Plutarchos: Théseus 25. 23 Isokratés X. 35-36.; XII. 128-129; Demosthenes LIX. 74-75.
