Erdei Gyöngyi - Nagy Balázs szerk.: Változatok a történelemre, Tanulmányok Székely György tiszteletére (Monumenta Historica Budapestinensia 14. kötet Budapest, 2004)
Antikvitás és régészet - SARKADY JÁNOS: Théseustól Solónig. Az athéni állam kialakulása
A késői kronográfűsok szerint a királyság vége a 8. századra, 747-re esett volna. Spártában a legendás törvényhozó, Lykurgos életét a hagyomány feldatálja a 9. századra; ha személyes történetisége nem is bizonyítható, a nevéhez fűződő „alaptörvény" (rhétra) hiteles, korai, valószínűleg még 8. századi szöveg. Rendelkezései jelzik a Spártában mindvégig megmaradó királyság beillesztését a kialakuló polis keretei közé. Ezt megkönnyítette a kettős királyság és a királyok bevonása a tanácsba (gerusia). Az öt tagból álló, egy évre választott ephoros-testület, a szabályos polis-kormányzat képviselője csak később került előtérbe. Athénben a vulgáris, késői hagyomány szerint már Kodros hősi halála után megszűnt a királyság, és megkezdődött az archónok kormányzata. Differenciáltabb képet ad az Aristoteles neve alatt fennmaradt, s biztosan az ő iskolájából származó Athéni állam című alkotmánytörténeti összefoglalás. 24 Eszerint a korai basileián az első változtatást az jelentette, hogy egyes királyok harci készségének hiánya miatt polemarchost állítottak a hadügyek élére. Majd Kodros fia, Medón vagy annak utóda, Akastos alatt a család a basileusi méltóságot felcserélte az archónsággal, s innen kezdve közülük 13 (illetve 12) élethossziglani archón kormányozta Athént. Ezután lerövidítették az uralom idejét: hét - 10-10 évre választott - archón következett, az első négy még Kodros és Medón családjából, a továbbiak az eupatridák szélesebb köréből. A három első archón együttesét később egészítette ki a hat thesmothetés, amikor az egyévi hivatalviselés volt érvényben. Az egyéves epónym archónok feljegyzett (és hiányosan fennmaradt) névsora a 683/82. évvel kezdődött. Kérdéses, hogy ez a fejlődésrajz történeti hitelességü-e, vagy csak az aristotelési iskola rekonstrukciója, amely megkísérelte fokozatos fejlődésként ábrázolni a királyság és polisköztársaság átmenetét. A modern kutatás nagyrészt elveti az Athéni állam által adott kép realitását, az archóni tisztségek létrejöttének motivációját, sorrendjét és korai datálását is. Helyette a legkülönfélébb megoldásokkal kísérleteznek, általában késői kialakulási dátumokat feltételezve. 25 A basileus elsőbbségének és a thesmothetések viszonylag késői megjelenésének könnyen belátható volta mellett a polemarchos és az archón sorrendiségének sokat vitatott kérdésére sincs biztosra vehető megoldás; lehetséges, hogy a két tisztség közel egy időben jött létre. Az archónság késői (nemegyszer a 683/82-i dátummal összekapcsolt) datálásával szemben a hagyomány által korai időre tett kezdet sem eleve elvethető. Egy régebbi tanulmányomban 26 néhány megfogható történeti mozzanatra (az Akastos nevével összekapcsolt archóni eskü, a katonai terminológia, az archónok bírói hatásköre) támaszkodva már megkíséreltem bizonyítani, hogy a királyság-archónság váltás fő mozzanatai a 9. századra datálhatok, a szokásos 8. század vége-7. század eleje helyett. Ezt a datálást a polisok fejlődésének szélesebb körű vizsgálata is alkalmas megerősíteni. A polis vezetőinek nemcsak a tisztsége alakul ki a poliskormányzattal együtt, hanem a tisztségek terminológiája is. Ez a terminológia kezdettől fogva sajátos területi megosztást mutat: a keleti görögségnél, Kis-Azsiában prytanis, Közép-Görögország nagy részén (Euboia, Attika, Boiótia stb.) archón, a Peloponnésoson damiorgos, Krétán kosmos a polis legfőbb tisztségviselőjének megjelölése. (Thessalia és Spárta sajátos kivételek; Keleten később megjelennek az aisymnétés, timuchos, stephanéphoros megjelölések is.) 27 Az új tisztségnevekkel jelzett változások datálásához, bármilyen kevés korai adat áll rendelkezésünkre, fontos támpontot nyújt az a tény, hogy a nagy görög gyarmatvárosok alapításukkor már anyavárosuk szervezeti formáival együtt magukkal viszik a kialakult, állandósult elnevezésű Athénaión politeia 3. Néhány mű a legfontosabbak közül: Wilamowitz-Möllendorff, U. v.: Aristoteles und Athen. Berlin, 1893.; De Sanctis, G: Atthis. Storia della Repubblica Ateniese. Torino, 2 1912.; Ledl, A.: Studien zur älteren athenischen Verfassungsgeschichtc. Heidelberg, 1914.; Hignett, C: A History of the Athenian Constitution. Oxford, 1952.; Rhodes, P. J.: A Commentary on the Aristotelian Athenaion Politeia. Oxford, 1981. Sarkady, J.: Ende des Königtums und Anfang des Archontats in Athen. Acta Classica Universitatis Debreceniensis (a továbbiakban: ACD) 3 (1967) 23. kk. Welwei, K.-W.: Die griechische Polis. Stuttgart, 1983. 62. kk.
