Erdei Gyöngyi - Nagy Balázs szerk.: Változatok a történelemre, Tanulmányok Székely György tiszteletére (Monumenta Historica Budapestinensia 14. kötet Budapest, 2004)

Európai középkor - Magyar középkor - SELMECZI LÁSZLÓ: A jászok társadalma a 13-16. században

oklevele, amelyben Anthim fia János mesternek, alnádornak, egyben a királyi kunok bírajának megparancsolta: a kunok valamennyi kapitányát arra kötelezze, hogy kapitányságaikhoz való jogaikat igazolják, s az ezekre vonatkozó okleveleket mutassák be. Akiknek közülük I. Lajostól, a király anyjától és nejétől, Erzsébettől, leányától, Mária királynétól, valamint Zsigmondtól nyert okleveleik vannak, azokat kapitányságukban hagyja meg, akiknek pedig ezeket a kapitányságokat némely bírák vagy bárki mások (aliqui Judices, seu quicunque alii) adományozták, azoktól a kapitányságokat vegye el, s azokat e királyi megbízás erejénél fogva másoknak adományozza.

34 A kapitányoknak, pontosabban, a kapitányságoknak (capitaneatus) a király általi megerősítése minden bizonnyal a birtokadományozásról szóló oklevél volt, amelyet az egyes nemzetségi fokok, alágazatok vezetőinek és népes rokonságuknak állítottak ki. Ugyanis nagy a valószínűsége annak, hogy az egy nemzetséghez tartozó ágak mindegyike külön szállást nyert lakhelyül.

35 Az egyes nemzetségi fokok és alágazatok vezetőinek kiválasztását minden bizonnyal a szokásjog szabályozta. Abba nem avatkozhatott bele a király. Éppen ezért Károly Róbert 1323. március 8-án kelt oklevelének azon kitételét, amelyben a kérelmezőknek megengedte, hogy joguk legyen kapitánynak, vagyis bírónak azt választani, akit akarnak, azonban „a királyi felséghez hívet, akit aztán felségünknek be fognak mutatni", („Item concessimus eisdem, quod Capitaneum seu Judicem, quemcunque voluerint, regie tarnen Maiestati fidelem, eligendi liberam habeant facultatem. Quem postmodum nostre Celsitudini presentabunt."),

36 egyszeri kivételnek tekinthetjük.

37 A jászoknak a feudális Magyarországba történő beilleszkedése társadalmukra is rányomta a bélyegét. A nemzetségi szervezet, még mielőtt teljesen felbomlott volna, átalakult egy territoriális szervezetté, az úgynevezett székké. Az egyetlen, viszonylag nagyobb összefüggő tömböt felölelő jász nemzetségi területen (a mai Jászságban) alakult ki a jászok széke, amelyben egy idő után a jász települések közül Berény játszotta a vezető szerepet, s amely így joggal nyerte el a „Berény szék" nevet.

38 A nemzetségi szervezetből kialakult territoriális szervezet tette lehetővé a korlátozott Gyárfás /.: a 6. jegyzetben i. m. 172., 539. Hogy Zsigmond említett utasítását hogyan hajtották végre, nem tudjuk. Pontosabban, semmi sem utal arra, hogy a kapitányságot bárkitől is megvonták volna, s a kapitányi jogaitól megfosztott helyett más kapitányt neveztek volna ki. A szóban forgó királyi rendelkezésből arra is következtethetünk, hogy I. Lajos uralkodását megelőzően a kunok és a jászok az általuk nemzetségenként, többé-kevésbé összefüggő tömbben birtokba vett területeiken tulajdonosi jogaikat a szokásjog alapján gyakorolhatták. Erre utalhat az is, hogy ezekre a területekre vonatkozóan IV. Béla, V. István, IV. László, III. András és Károly Róbert uralkodásának idejéből nem rendelkezünk oklevelekkel. Uo. 132., 148. Itt szeretnénk emlékeztetni Gyárfás gondolatára: „...az első letelepedéskor örök joggal nyert szállási vagy nemzetségi birtokokra nézve nem fordul elő eset, hogy ezek bármely része akár magszakadás, akár hűtlenség következtében a koronára visszaszállottak s újólag eladományoztattak volna; mert mint nemzeti közszerzemény, csak egy egész nemzetség közös tulajdonai lévén, ennek ágai, ízei és tagjaira szállottak. Talán itt, [..,] kell keresni alapját annak, hogy egyes jászkun birtokokban az új abb jogviszonyok között is magszakadás esetében nem a királyi fiskus, hanem a régi viszonyok tekintetbe vételével alkotott 1799. évi nádori rendszabály - statútum - VIII. pont 4. § szerint, az azon szálláson hajdan megtelepedett nemzetséget képviselő községnek pénztára örökösödött." Jakubovich Emil - Pais Dezső: Ó-magyar olvasókönyv. Pécs, 1929. 144. ; Gyárfás L: a 6. jegyzetben i. m. 464. Kring Radloffra hivatkozva hangsúlyozta: „a téli szállásokon való együttélésből adódó közös ügyek elintézése valamelyes tekintélyt tesz szükségessé, mely a súrlódásokat és vitás ügyeket elintézi. Ez a tekintély előkelőbb származásuk, főleg azonban szavuknak nagyobb súlyt kölcsönző kiterjedt rokonságuk és gazdagságuk révén a többiek fölé emelkedő személyiségekben testesül meg, akiket a kirgizek bi-nek neveznek. Minthogy a nomád nép egyáltalán nem ismeri a vezérnek szavazás útján való választását, ezért a bi-hatalom mindig az illető családnak vagy az illető családot képviselő személyiségnek hatalombitorlása, amelynek a többiek csak a viszonyok kényszerítő hatása alatt rendelik alá magukat. A bi hatalma elsősorban a bíráskodásban és abban nyilvánul meg, hogy közös veszély esetén kifelé is alatta, mint vezér alatt egyesülnek a nemzetségi csoport tagjai (az 1323-as jász oklevélben 'Capitaneus seu iudex!'), másfelől azonban hatalma a neki magát alárendelt szociális csoport minden más ügyére is kiterjed." Kring M.; a 10. jegyzetben i. m. 51-52. Kring M: a 10. jegyzetben i. m. 174-175.; Györffy Gy: a 7. jegyzetben i. m. 273. Már Kring észrevette, hogy sok azonos vonás mellett a jász fejlődés nem egy tekintetben eltért a kun viszonyoktól. Pl. asszimilációjuk hamarabb ment végbe, mint a kunoké. Mégis, a társadalom fejlettségi fokát valahol tükröző széki autonómia fejletlen volt. A 15. században egyetlen sedesüknek sincs külön neve. Berényszállás, Négyszállás, Árokszállás és Fényszaru sedesei alkottak egy széket.