Erdei Gyöngyi - Nagy Balázs szerk.: Változatok a történelemre, Tanulmányok Székely György tiszteletére (Monumenta Historica Budapestinensia 14. kötet Budapest, 2004)

Európai középkor - Magyar középkor - MOLNÁR PÉTER: Az arisztotelészi politikai alapelvek recepciójának viszontagságos kezdetei a középkori Nyugaton: a kormányzat természetszerű jellege

tartalmaztak - ha tartalmaztak - új elemeket például a kormányzat természetes jellegével vagy egyéb kérdések megítélésével kapcsolatban, csak akkor lehetséges, ha ellenpéldaként megvizsgáljuk olyan velük kortárs szerzők hasonló tárgyú gondolatmeneteit, amely szerzők ekkoriban keletkezett műveikben nem adják nyomát annak, hogy ismernék a teljes Etikát. A jelen rövid áttekintés céljára megelégszünk a kor egyik olyan igen nagy hatású szerzőjének vizsgálatával, aki az utóbbi csoportba tartozik, miközben működése során az előbbiekben megvizsgált szerzők közül kettő, Albertus Magnus és Aquinói Szent Tamás által is osztott szellemi közeggel is kapcsolatba került. Az ellenpéldaként kiválasztott szerző, a ferences Szent Bonaventura épp akkortájt fogalmazta Szentencia-kommentárját a párizsi egyetemen, amikor Albertus Kölnben - ahová Párizsból tanítványával, Tamással érkezett - lec túrát tartott az Etikáról, illetve amikor annak anyagát felhasználva megírta első £Y/£a-kommentárját (1250/2).

38 Bonaventura e fiatalkori szintézisébe - Tamás kevéssel későbbi Szentencia-kommentárjához hasonlóan Petrus Lombardus ugyanazon szöveghelyét interpretálva - önálló questiót iktatott be a következő címen: „Vajon az elöljárói hatalom (potestas praesidendí) a természet elrendelése szerint vagy a bűn büntetése végett létezik az emberiség körében?"

39 A kérdésben foglalt lehetőségek mellett szóló szentírási és patrisztikus auktoritások, illetve észérvek felsorakoztatása után Bonaventura az uralkodói/úri és az elöljárói hatalom három típusát különbözteti meg. Legszélesebb értelemben - írja - ezen az embernek az általa teljesen szabad akarata (vagy önkénye) szerint felhasználható dolgok, így a tulajdont képező tárgyak feletti hatalmát érthetjük.

40 Közhasználatú értelemben ez a hatalom az értelemmel rendelkező és erkölcsi ítéletekre képes teremtményeknek - vagyis embertársainknak - adott utasítások kiadásának hatalmát jelenti. Sajátszerű (avagy voltaképpeni) értelemben az alattvalók kényszerítésének hatalmát kell ezen értenünk, mely utóbbit uralomnak (vagy úri hatalomnak) nevezhetjük gyakorlója, míg szolgaságnak az azt elszenvedők részéről. Az úri vagy elöljárói hatalom e három típusa közül az első jelen volt az Édenkertben, kísérője a bukott emberi természetnek, de megmarad az üdvözültek között is, a második a natura instituta és a natura lapsa közös jellemzője, míg a harmadik kizárólag az utóbbi esetben áll fenn. A második esetben - pontosít Bonaventura - csak a férfinek felesége, valamint gyermekei feletti hatalmáról volt, illetve a bűnbeesés elmaradása esetén lett volna szó; és így működik az angyalok közötti hierarchia is. A harmadik típus, melynek következménye a szolgaság, a bűn büntetéseként és nem a természet teremtett rendjének megfelelően áll fenn.

41 Bonaventura, meglehet, óvatlanul választotta ki a hatalom általa megkülönböztetett három típusa közül az elsőnek a példájaként a tulajdonjogot - amelynek így az Édenkertben és az új Jeruzsálemben is léteznie kellene -, hiszen a questio végén, az egyik érvre adott válaszában a kor közfelfogásával összhangban már a natura institutához a tulajdonjog hiányát köti, míg ott a tulajdon intézménye a natura tapsához kapcsolódik.

42 Az utóbbi szöveghelyen ugyanakkor a ferences szerző az édenkerti állapot egyik jellemzőjeként az emberek egyenlőségét említi, miközben - mint ismételten írja - a bűnbeesés utáni helyzetnek felel meg az, hogy az egyik ember a másiknak szolgál. Ha kétségeink lennének abban a tekintetben, hogy a kormányzati-politikai hatalmat Bonaventura az elöljárói hatalom három említett típusa közül melyikhez sorolja, akkor azt maga a szerző oszlatja el a következő, a világi, illetve speciálisan a zsarnoki hatalomnak szentelt questio ja. általános válaszrészében, ahol csak a A datálásra 1. J.-G. Bougerol: Introduction à saint Bonaventura Paris, 1988. XI. és 188-189. A szerző szerint e kommentár II. könyve a könyvek közül harmadikként készült el, annak megírása tehát az általa megadott időkeret közepére-végére datálható. In Secundum librum Sentcntiarum 44,2,2. In: S. Bonaventurae... Opera omnia... édita studio et cura PP. Collegii a S. Bonaventura... II. Ad Claras Aquas prope Florentiam [Quaracchi], 1885. 1007-1009. Uo. resp., uo. 1008. Uo. Vö. uo. 44,2,1, resp. ad 4, uo. 1006. Uo. 44,2,2, resp. ad 4, uo. 1009.