Erdei Gyöngyi - Nagy Balázs szerk.: Változatok a történelemre, Tanulmányok Székely György tiszteletére (Monumenta Historica Budapestinensia 14. kötet Budapest, 2004)
Európai középkor - Magyar középkor - MOLNÁR PÉTER: Az arisztotelészi politikai alapelvek recepciójának viszontagságos kezdetei a középkori Nyugaton: a kormányzat természetszerű jellege
bukott természet esetében értelmezhetően ismeri el - egyszerre - a szolgatartó úr és az e világi uralkodók legitimitását. 43 Robert Grosseteste és Albertus Magnus - akik már Arisztotelész vonatkozó álláspontjának ismeretében fogalmazták meg vizsgált gondolatmeneteiket - éppúgy nem említik Arisztotelészt, amikor egyik fő tételét, avagy politikai nézeteinek előfeltevését elutasították, mint a vizsgált kérdésben velük egy álláspontra helyezkedő, de az Etikát nem használó Bonaventura. Meglehet, nem túlzunk, ha úgy fogalmazunk: a középkori politikai filozófia „kopernikuszi fordulatának" hajnalán az előbbi két neves mester egyszerűen nem hitt a szemének. Az általuk kommentált alapelv olyannyira új volt a számukra, hogy egy distinkció bevezetésével megpróbálták azt az e világi kormányzat értelmezésének hagyományos keretei közé szorítani, amikor érvényességét csak a bukott emberi természet vonatkozásában ismerték el. A Politika újrafelfedezése előtt a fentebb elemzett szövegek szerzői közül egyedül Aquinói Szent Tamás jutott el addig, hogy - a kényszer alkalmazásához kötött uralmi formákat értelemszerűen kizárva - hajlandó volt az Édenkertben honos elöljárói hatalomról olyan általánosságban írni, mely általános megfogalmazás magában foglalhatta a férj felesége feletti (illetve a bűnbeesés elmaradásának teoretikus fikciója esetén az apa gyermekei feletti) hatalmán túl - melyre nyilván elsődlegesen vonatkozott - bizonyos értelemben a kormányzati hatalmat is. Mint láthattuk, Tamás esetében is csak feltételezhetjük, hogy gondolatmenetének újszerűségét általánosságban elősegítette az Etika hatása; az utóbbi traktátusból vett idézete nem az új megközelítést lehetővé tevő distinkcióhoz kapcsolódott. Ami Grosseteste és Albertus Magnus Tamáséval ellentétes következtetését illeti: az ő vonakodásuk érthető. A teljes Etika politikaelméleti szempontból újszerű elemeket tartalmazó részeinek újrafelfedezésével az arisztotelészi politikai elvek recepciója épphogy megkezdődött, utóbb következett a Politika újrafelfedezése, majd ismertté válásának több évtizeden át tartó folyamata. Ha a justinianusi kodifikáció szövegének fellelése és Accursius glossa ordinaria rangjára emelkedett, így a recepció első fázisát lezáró kommentárjának elkészülte között egy-másfél évszázad telt el, akkor az arisztotelészi politikai tárgyú szövegeknek a római jogi corpus rendszeres megértésénél nem kisebb feladatot jelentő recepciójához szükséges pár évtized (mely folyamat lezárulását az Aquinói Szent Tamás által elkezdett, majd Pierre d'Auvergne által befejezett Po//7/A:a-kommentár elismert párizsi tananyaggá válásához köthetjük) még rövidnek is tűnhet. E rövidebb folyamat persze a Corpus Iuris Civilis recepcióját kísérőknél lényegesen kedvezőbb körülmények között ment végbe, amikor a filozófiai szövegek interpretációs technikái már kiforrottak voltak, amikor a kommentárok különböző típusai műfajokká kristályosodtak ki, és amikor az élő kommentálás műhelyei az egyetemek biztos intézményes keretei között működtek. 43 Uo. 44,3,1, resp., uo. 1011.
