Erdei Gyöngyi - Nagy Balázs szerk.: Változatok a történelemre, Tanulmányok Székely György tiszteletére (Monumenta Historica Budapestinensia 14. kötet Budapest, 2004)

Európai középkor - Magyar középkor - UHRMAN IVÁN: A gyula-dinasztia oldalhajtásai? (Ajtony, Csanád, Doboka)

szembe vele bárki is.

10 Egyedül Szegfű László kockáztatta meg," hogy Ajtony és Prokuj nem mutatnak sok rokoni vonzalmat egymás iránt. A vita szempontjából perdöntő kérdés: tartható-e Váczy elképzelése Erdély megszállásának Maros menti útvonaláról? A legújabb régészeti és nyelvészeti eredmények őt látszanak igazobi.

12 Sőt, ugyanezen adatokból derül ki: a Bizánccal s az ottani kereszténységgel kapcsolatba hozható leletek 970 előtt nem Erdélyből kerülnek elő, hanem éppen Ajtony területéről, a Tiszántúl déli (s még középső) részéről: a gyulának tehát egészen idáig itt kellett tartania székhelyét.

13 E kérdés azonban még számos további meggondolást igényel. Ezek jelen tanulmány kereteibe nem fémek bele. II. Csanád és a gyula-dinasztia kapcsolatának első problémáját a nepos főnév fordítása jelenti. Fehértói Katalin

14 szemére veti a legutóbbi Anonymus-fordítóknak, Pais Dezsőnek és Veszprémy Lászlónak, hogy ezen az egyetlen helyen fordítják a szót unokafivérnék, másutt mindenütt unokának; holott az utóbbi helyeken többször az általánosabb, távolibb értelmű utód felelne meg. E tény önmagában valóban magában hordaná a fordítói önkény gyanúját. Ám Pais és Veszprémy joggal védekezhetnének azzal, hogy e megoldás itt kikerülhetetlen. Anonymus sem hihette, hogy Csanád unokája lett volna Szent Istvánnak (akinek egyetlen gyermeke érte meg a felnőttkort, s ismert okokból az sem nemzett unokákat) - de azt sem, hogy távolabbi leszármazottja, ami kronológiai képtelenség lenne. S bár Fehértói ugyanott idézi Finály Henriket, akinél ezeken kívül csupán a >testvérfia< jelentés lenne Csanádhoz köthető

15 - vele szemben Blaise

16 hozza az >unokqfivér< jelentést; ez Szent István és Csanád viszonyában még mindig könnyebben elképzelhetőnek látszik, mint az >unokaöcs<. Ha pedig Anonymus információját hitelesnek fogadjuk el, akkor Csanád háromféleképpen lehetett István unokafivére. Vagy apját, Dobokát kell Géza fejedelem fivérének, de legalább oldalági rokonának képzelnünk, vagy anyját Árpád-házi nőnek,

17 vagy a két anya között kell testvéri kapcsolatot feltételeznünk. A szakirodalomban mindhárom lehetőség felmerült.

18 Hogy Csanád Karold fia volna, azt először Szabó Károly vetette fel.

19 Tőle veszi át Ortvay Tivadar, Makay Dezső, Fehér Géza, Pais Dezső, Szegfű László s a közelmúltban Makkai László.

20 10 L. pl. Györffy György: István király és műve. Bp., 1977. 164.: „Ajtony eredete homályban van." " Szegfű László: Az Ajtony-monda. Acta Historica Universitatis Szegediensis, 40. (1972) 3-30., főleg 8-10. 12 L. Makkai László: Magyar nemzetségek Erdélyben. Századok, 78. (1944) 163-191., főleg 186.; lényegében ugyanígy Makkai: Erdély a középkori magyar királyságban, 268-273.; Kristó Gyula: A feudális széttagolódás Magyarországon. Bp., 1979. 99-110.; Uő: Levédi törzsszövetségétől Szent István államáig. Bp., 1980. 445-448., 485.; Uő: A 10. századi Erdély politikai történetéhez. Századok, 122. (1988) 10-13., 22-29., 30-33.; Uő: A korai Erdély. Szeged, 2002. 92-99. Velük szemben Benkő: Az ómagyar nyelv tanúságtétele, 35-38., 105-107.; Bóna István: Erdély a középkori magyar államban. I. Magyar-szláv korszak. In: Erdély rövid története. Szerk. Barta Gábor. Bp., 1989. [2. kiad. 1993.] 99-157., főleg 122-125., 130., 155.; Uő: Erdély a magyar honfoglalás és államalapítás korában. In: Erdély a keresztény magyar királyságban. Erdélyi Tudományos Füzetek, 231. Kolozsvár, 2001. 82-83. 13 Bóna: Erdély a magyar honfoglalás és államalapítás korában, uo.; Uő: Erdély rövid története, 112-113.; Uő: A magyarok és Európa a 9-10. században. Bp., 2000. 64. Feltehetően az ő hatására Kristó (A korai Erdély, 66-70., 73-74.) is módosította véleményét. 14 Fehértói Katalin: Csanád apja Doboka. A Gesta Hungarorum egy vitatott kérdése. Magyar Nyelv, 97. (2001) 15-28., főleg 20-21. 15 Finály Henrik: A latin nyelv szótára. Bp., 1884. s.v. nepos 16 Albert Blaise: Lexicon Latinitatis Medii Aevi. Turnhout, 1975. s.v. nepos (Regino alapján) 17 Ezt egyedül Karácsonyi János tételezte fel: Szent Gellért csanádi püspök élete és müvei. Bp., 1887. 89-90. IS Dobokára nézve 1. később. 19 Béla király névtelen jegyzőjének könyve a magyarok tetteiről. Ford.: Szabó Károly. Pest, 1860. 19. (3. j.) E lábjegyzetről Benkő (Az ómagyar nyelv tanúságtétele, 38-39.) és Fehértói (Csanád apja Doboka, 17-18.) nem vesznek tudomást, s az ötletet O/vaynak (1. következő j.) tulajdonítják, sőt Fehértói Szabó Károlyt mint ellenpéldát idézi, mivel ő a főszövegben unokái fordít - csakhogy éppen e szóhoz fűzi a szóban forgó lábjegyzetet. 20 Ortvay Tivadar: Az Ajtony- és Csanád-nemzetségek birtokviszonyai Dél-Magyarországon. Századok, 25. (1891) 263278.; Makay Dezső: A Csanád-nemzetség. Turul, 13. (1895) 64-71. (1. közlemény); Fehér Géza: Bulgarisch-Ungarische