Erdei Gyöngyi - Nagy Balázs szerk.: Változatok a történelemre, Tanulmányok Székely György tiszteletére (Monumenta Historica Budapestinensia 14. kötet Budapest, 2004)

Európai középkor - Magyar középkor - MAKK FERENC: A vezéri törzsek szálláshelyei a 10. században

b. Néhány kutató az Árpádok törzsének szállásterületeként - részben nomád analógia, részben archeológiai leletek alapján - a Duna-Tisza közét fogadja el, hol annak egészét, hol csupán egy nagyobb részét tekintve a fejedelmi törzs lakhelyének.

6 Mivel véleményem szerint a három vezértörzs szállásterülete a Tiszántúlon helyezkedett el, ezért a fenti nézetek elemzésével nem foglalkozom, viszont értékelni fogom a továbbiakban azokat a véleményeket, amelyek ugyancsak a Tiszántúlra, illetve a Tisza vidékére lokalizálják a vezéri szálláshelyeket. c. Az utóbbi időben egyre gyakrabban kerül szóba a Tiszántúl vagy annak különböző tájegysége fejedelmi szállásföldként, illetve fejedelmi központként. Felmerült régészeti megfontolásból az a gondolat, hogy a fejedelmi szállásterület a Közép-Tisza vidéke, a Tisza és a Körösök közti terület volt. Miután azonban később az ötlet gazdája e vidéket csupán törzsi szállásföldnek minősítette, ezért elképzelésének külön értékelését itt nem szükséges megtennem.

7 Egy másik nézet - a DAI említett (folyók szerinti) leírása alapján - tágabb értelemben az egész Tiszántúlt az Árpádok szállásterületének tekinti.

8 Ez azért nem fogadható el, mert a konstantinosi „Turkia egész szállásterülete" a Tiszántúl mellett számos más vidéket is magában foglalt, és nem egy, hanem valamennyi honfoglaló törzs szállásfoldj ének jelölte meg azt a császár. Először 1994-ben - azóta pedig többször is - napvilágot látott az a koncepció, amely szerint az Árpádok szállásterülete, illetve az Árpádnemzetség fejedelmi központja a honfoglalás kezdetétől a 10. század közepéig (lényegében a 955-ös augsburgi vereségig) a Felső-Tisza vidékén volt.

9 Eszerint azt, hogy a szabolcsi-zempléni terület - centrumában a Bodrogközzel - az Árpádok szállásföldje volt, s ott helyezkedett el a nagyfejedelmi központ, a vidék rendkívül gazdag, más Kárpát-medencei területhez képest egészen egyedülálló régészeti anyaga, valamint a korabeli dirhemforgalom mutatja. A bizonyításban hangsúlyt kapott, hogy a szépszámú gazdag lovassírok mellett a méltóságjelölő leletek közül a veretes övek nagy része, a veretes és lemezzel díszített tarsolyok, az aranyés ezüstszereiékes szablyák, az ugyancsak veretes készenléti íjtegezek döntő többsége a Felső-Tiszavidéken került elő. így például a Kárpát-medencei 25 tarsolylemezből 15-öt e területen találtak, a 129 díszes szablyából pedig 51 darabot szintén e vidék temetőiből ástak elő a régészek. A 10. század első felére vonatkozóan az itteni tranzitkereskedelem tanúi az arab pénzek. A Kárpát-medencéből ismert 70 ezüstdirhemből 55 darabot a Felső-Tisza vidékén találtak, s ebből 52 példány a Bodrogközből került elő. A zsidó, az arab és a volgai bolgár kalmárok által lebonyolított átmenő kereskede6 Kristó Gyula: Levédi törzsszövetségétől Szent István államáig. Bp., 1980. (a továbbiakban: Kristó: Levédi törzsszövetségétől) 445.; Kristó Gyula: Magyarország története 895-1301. Bp., 2003. (a továbbiakban: Kristó: Magyarország története). 75.; Szabó János Győző: A Duna-Tisza köze és a magyar honfoglalás. Forrás, 15. (1983/7.) 34-51. 7 Madaras László: Szolnok, Lenin Tsz (ugar) 10. századi temetője. (Jász-Nagykun-Szolnok megye 10. századi leletei és azok történeti tanúságai). In: A magyar honfoglalás korának régészeti emlékei. Szerk. Wolf Mária-Révész László. Miskolc, 1996. (a továbbiakban: Madaras: Szolnok 10. századi temetője) 75.; Madaras László: Törzsek, nemzetségek az Alföldön. In: Honfoglalás és Árpád-kor. Szerk. Makkay János - Kobály József. Ungvár, 1997. (a továbbiakban: Madaras: Törzsek, nemzetségek) 120-121. K Róna-Tas András: A honfoglaló magyar nép. Bp., 1997. 271., 276. 9 1991-ben Révész László még Csaba fejedelem központjának tekintette a Felső-Tisza vidékét, néhány év múlva már az Árpád-nemzetség fejedelmi központjává minősítette. Minderre 1. Révész László: X. századi magyar temetők Karoson. Valóság, 34. (1991/10) 95.; Uő: Vezéri sírok a Felső-Tisza vidékén. In: Honfoglalás és régészet. Szerk. Kovács László. Bp., 1994. (a továbbiakban: Révész: Vezéri sírok) 147., 149. Uő: A karosi honfoglalás kori temetők. Miskolc, 1996. (a továbbiakban: Révész: A karosi temetők) 202. 204.; Uő: Emlékezzetek utatok kezdetére... Bp., 1999. (a továbbiakban: Révész: Emlékezzetek) 144-147.; Bóna: A magyarok és Európa, 42.; P

rohászka Péter: Észrevételek Esztergom 10. századi szerepéhez. Limes, 2001/1-2. (a továbbiakban: Prohászka: Észrevételek) 14.; Polgár Szabolcs: A Volga-vidékről a Kárpátmedencéig vezető utak említése egy muszlim forrásban és a magyar fejedelmi székhely a 10. század első évtizedeiben. In: Központok és falvak a honfoglalás és kora Árpád-kori Magyarországon. Tatabányai Múzeum Tudományos Füzetek, 6. (2002) Szerk. Kisné Cseh Julianna (a továbbiakban: Polgár: A magyar fejedelmi székhely) 226.