Erdei Gyöngyi - Nagy Balázs szerk.: Változatok a történelemre, Tanulmányok Székely György tiszteletére (Monumenta Historica Budapestinensia 14. kötet Budapest, 2004)

Európai középkor - Magyar középkor - MAKK FERENC: A vezéri törzsek szálláshelyei a 10. században

lem a század első felében végig folyamatos volt e vidéken. A magyarországi arab és volgai bolgár ezüstpénzek számát gyarapítja az ún. huszti kincslelet is, amelynek 400 dirhemét a 10. század 40-es, 50-es éveiben rejthették el Máramaros területén.

10 Kelet-Európában - főleg a nomád népek esetében - a távolsági kereskedelem fontosabb útvonalai az uralkodói központokat érintették, illetve azokba futottak be. Prága, Krakkó, Kijev és a kazár Etil példái is ezt bizonyítják. Analóg esetként indokolt tehát a feltételezés, hogy a KijevPrzemysl-Kárpátok útvonal egyik célállomása a Felső-Tisza vidékén, a magyar fejedelmi központban volt.

11 A nomád népek számára - gazdaságuk egyoldalúságánál fogva - különösen fontos volt a kereskedelem, főleg a távolsági kereskedelem. Megadóztatása, megvámolása pedig a fejedelem számára jelentett igen komoly bevételi forrást.

12 Mindezen megfontolások alapján én is úgy látom, hogy az Árpádok nagyfejedelmi központja a 10. század első felében a Felső-Tisza-vidéken volt, s természetesen e szabolcsi-zempléni terület tekinthető ebben az időszakban az Árpádok törzse szállásföldjének is.

13 A fejedelmi törzs és a nagyfejedelem bevételeit jelentősen gyarapította a kalandozásokból származó zsákmány, mindenekelőtt a hosszabb időre szóló békekötések évi rendszeres adója, illetve az abból való fejedelmi részesedés. Valószínű, hogy az első időben a különböző kereskedelmi vámok és adók jövedelme volt a fontosabb, s ezért kezdetben a nagyfejedelem távol tarthatta törzsét a portyázásoktól. De idővel - az egyes törzsek megerősödése, önállósodása (az ún. törzsi államok kialakulása) nyomán - a részesedés erősen lecsökkent, esetleg meg is szűnt. Emiatt azután a nagyfejedelem népe ugyancsak bekapcsolódott a rabló hadjáratokba. Ezt jelzi Taksony herceg 947-es itáliai és 955-ös németországi szereplése.

14 Emellett a Felső-Tisza-vidéken egyaránt előfordulnak a leletek között nyugat-európai és bizánci pénzek is.

15 A felső-Tisza-vidéki fejedelmi központra, illetve szállásterületre vonatkozó koncepcióval szemben a magyarok besenyőktől való félelmére szoktak hivatkozni, mint ami miatt nem képzelhető el az, hogy az Árpádok uralmi központjukat és törzsi szálláshelyüket a régi ellenségeikhez közeli területen szervezték volna meg.

16 A DAI adatai 10 Mindezekre 1. Révész László: Honfoglalás kori tarsolylemezek Karosról. In: A kőkortól a középkorig. Szerk. Lörinczy Gábor. Szeged, 1994. 355.; Révész: Vezéri sírok, 142-147.; Révész: A karosi temetők, 198-203.; Bóna: A magyarok és Európa, 41-42. - A dirhemleletekre és a dirhemforgalomra 1. főleg A. V. Fomin - Kovács László: A Máramaros megyei („huszti") 10. századi dirhemkincs. Bp., 1987. 10., 37.; Kovács László: Ami a zsákmányból megmaradt. In: Honfoglaló őseink. Szerk. Veszprémy László, Bp., 1996. (a továbbiakban: Kovács: Ami a zsákmányból megmaradt) 119-120.; Uő: A Máramaros megyei („huszti") dirhemkincsről. In: Honfoglalás és Árpád-kor. Szerk. Makkay János-Kobály József, Ungvár, 1997. (a továbbiakban: Kovács: A Máramaros megyei dirhemkincsről) 234-242. " A Kordovai Kalifátustól a Bagdadi Kalifátusig vezető kereskedelmi útvonal kelet-európai központjaira 1. pl. Bálint Csanád: Az európai dirhem-forgalom néhány kérdése. Századok, 116. (1982) (a továbbiakban: Bálint: Az európai dirhem-forgalom) 14.; Mesterházy Károly: Régészeti adatok Magyarország 10-11. századi kereskedelméhez. Századok, 121. (1993) (a továbbiakban: Mesterházy: Régészeti adatok) 452. A Kijev- Przemysl-Kárpátok útvonalra 1. Kovács: A Máramaros megyei dirhemkincsről, 241.; Polgár: A magyar fejedelmi székhely, 217., 200., 225-226. 12 Ecsedy Ildikó: Nomádok és kereskedők Kína határán. Bp., 1979. 109-111. - Említést érdemel, hogy a kazár kagán - felismerve a kereskedelem fontosságát - fővárosát a Kaukázus vidékéről a Volga-torkolathoz, Etilbe helyezte át, ahol vámokat és dézsmát (tizedet) vetett ki a különböző árucikkekre. L. Polgár Szabolcs: Városfejlődés a kora középkori KeletEurópában. A Volga melletti kazár főváros létrejöttének kérdése. In: Hadak útján. Szerk. Bende Lívia, Lörinczy Gábor és Szalontai Csaba. Szeged, 2000. 341-347.; Kmoskó Mihály: A mohamedán írók a steppe népeiről. Földrajzi irodalom 1/2. Bp., 2000. 28., 75. L. ehhez Györffy György: István király és müve. Bp., 1977. (a továbbiakban: Györffy: István király) 53. 13 Megjegyzem, hogy Révész László nem törzsi területről, hanem az Árpád-nemzetség fejedelmi központjáról és nemzetségi területekről beszél {Révész: A karosi temetők, 204.; Révész: Emlékezzetek, 149.). 14 F. A. Gombos: Catalogus fontium históriáé Hungaricae. I—II. Bp., 1937. (a továbbiakban: Gombos: Catalogus fontium) 354., 1474. A zsákmány elosztására 1. Györffy: István király, 44. A törzsi államra 1. Kristó Gyula: A magyar állam megszületése. Szeged, 1995. 299-316. 15 Kovács László: A magyar honfoglalás kori pénzleletek keltező értékéről. A Herman Ottó Múzeum Evkönyve. 25-26. Miskolc, 1988. (a továbbiakban: Kovács: A magyar honfoglalás kori pénzleletek) 171.; Mesterházy: Régészeti adatok, 454. 16 Kristó Gyula: A honfoglalók régészeti hagyatékának keltezéséről. Századok, 131. (1997) (a továbbiakban: Kristó: A honfoglalók régészeti hagyatéka) 250.