Erdei Gyöngyi - Nagy Balázs szerk.: Változatok a történelemre, Tanulmányok Székely György tiszteletére (Monumenta Historica Budapestinensia 14. kötet Budapest, 2004)

Európai középkor - Magyar középkor - OLAJOS TERÉZ: Az avar továbbélés kérdéséről

útra keltek, hogy olyan földet és szálláshelyet keressenek, ahol lakhatnak és megtelepedhetnek. És először a pannonok és avarok pusztáit bekóborolva vadászattal és legeltetéssel keresik meg mindennapi megélhetésüket. Azután a karantánok, a morvák és a bolgárok határaira törnek sűrű ellenséges támadásokkal, karddal csak keveseket, de sok ezreket ölnek meg nyilaikkal, amelyeket olyan ügyesen lőnek ki."

43 A forráshely avarokra vonatkozó utalását eddig sok kutató helytelenül értelmezte, amikor figyelmen kívül hagyta Regino és kora latin nyelvhasználatát. Walter Pohl már idézett könyvében a Pannoniorum et Avarum solitudines kifejezésben az első népnevet az antik római kori pannonokra vonatkoztatja, és az egész kifejezést történetietlen reminiszcenciának tekinti.

44 Az igazság ezzel szemben az, hogy a 9. századi latinságban a Pannonit elnevezés Pannónia keleti frank tartomány, illetve tartományok

45 korabeli lakóit jelenti, így használja ezt pl. a Fuldai Evkönyvek regensburgi folytatója, aki Regino kortársa volt, és mint a prümi apát, ő is a Karoling-reneszánsz latinságát sajátította el az iskolában és használta müveiben. Ez az annalista a 884. évhez írt feljegyzésében azokat a katonákat nevezte pannoniusoknak, akik az adott esztendőben (és nem a távoli ókorban) a frank vezérek parancsnoksága alatt a Rába folyónál szálltak szembe a támadó morvákkal.

46 Az Annales Maximiniani 803. évhez szóló bejegyzése pedig teljesen egyértelműen mutatja, hogy az Avari et Pannonii megnevezés egy Karoling-kori évkönyvben nem az antik római Pannóniát, hanem a középkori frank tartományt jelöli. Az Annales Maximinianibm ugyanis arról olvasunk, hogy Nagy Károly, „miután Bajorországban az avarok és pannonok ügyeit intézte, visszatért a császári rezidenciára, Aachenbe."

47 S jóllehet Regino krónikájának solitudines szavát sokan pusztaságnak, lakatlan földterületnek értelmezték, velük szemben meggyőzőbbek Szádeczky-Kardoss Samu érvei.

48 Pontosan ez a szó (solitudo) a szerző ugyanezen művében néhány mondattal korábban ugyanis egyáltalán nem néptelen, hanem nagyon is sűrűn lakott földet jelent.

49 A solitudines főnév itt azt jelenti, hogy az egyébként gyakran túlszaporodó lakosoknak helyhez kötött települései, „házai, falvai, városai nincsenek", az ottani emberek nyájaikat legeltetve nomadizálnak „a művelés alá nem fogott pusztákon" (per incultas solitudines), s „asszonyaikat és gyermekeiket ekhós szekereken viszik magukkal". Szerzőnk egyébként az eremus szót használja a valóban lakatlan pusztaság jelölésére.

50 így a Pannoniorum et Avarum solitudines a magyar honfoglalásról szóló passzusban sem Regino: Chronicon, 132-133: „Ex supradictis igitur locis gens memorata a finitimis sibi populis, qui Pecinaci vocantur, a propriis sedibus expulsa est, eo quod numero et virtute prestarent et genitale, ut premisimus, rus exubérante multitudine non sufficeret ad habitandum. Horum itaque violentia effugati ad exquirendas, quas possent incolere, terras sedesque statuere valedicentes patriae iter arripiunt. Et primo quidem Pannoniorum et Avarum solitudines pererrantes, venatu ac pastione vicmm cotidianum quaeritant; deinde Carantanorum, Marahensium ac Vulgarum fines crebris incursionum infestationibus irrumpunt, perpaucos gladio, multamilia sagittis interimunt, quas tanta arte ex corneis arcubus dirigunt

..." A pastione javítás a kódexben álló spatione szó helyett. Pohl, W.\a 19. jegyzetben i. m. 324., 467. Pannónia Superior és Pannónia inferior. Annales Fuldenses ... cum continuationibus... Post edítionem Pertzii, G. H. rec. Kurze, F. Scriptores rerum Germanicarum in usum scholarum ex Monumentis Germaniae Historicis recusi 7. Hannoverae, 1891. 112. Annales Maximiniani: a 17. jegyzetben i. kiad. 23.: „causas Avarorum et Pannoniorum disponens, Aquis palatium reversus est. " Szádeczky-Kardoss, S.: Über ethliche Quellen der awarischen Geschichte des neunten Jahrhunderts. In: Les questions fondamentales du peuplement du Bassin des Carpathes du VHP au X

e siècle. Session scientifique de l'Union Internationale Archéologique Slave. Szeged 27-29 Avril 1971. (Institut Archéologique de l'Académie Hongroise des Sciences). Bp., 1972. 117-123.; Uő: a 42. jegyzetben i. m. 227-236. Regino: Chronicon, 131.: „Scythia ... Hominibus hanc inhabitantibus inter se nulli fines; perraro enim agrum exercent, nec domus illis ulla aut tectum vei sedes est, armenta et pecora semper pascentibus et per incultas solitudines errare solitis. Uxores liberosque secum in plaustris vehunt; coriis imbrium hiemisque causa tectis pro domibus utuntur. ... Habundant vero tanta multitudine populorum, ut eos genitale solum non sufficiat alere." Ld. még pl. Kordé Zoltán: Regino. In: A honfoglalás korának írott forrásai. Olajos Teréz, H. Tóth Imre és Zimonyi István közreműködésével szerk. Kristó Gyula. (Szegedi Középkortörténeti Könyvtár 7.) Szeged, 1995. 195-197. Regino: Chronicon a. 295-309.,! 5.