Erdei Gyöngyi - Nagy Balázs szerk.: Változatok a történelemre, Tanulmányok Székely György tiszteletére (Monumenta Historica Budapestinensia 14. kötet Budapest, 2004)
Európai középkor - Magyar középkor - OLAJOS TERÉZ: Az avar továbbélés kérdéséről
„lakatlan", hanem „helyhez kötött települések nélküli" területként értelmezendő. Ennek nyugati szélén, a Duna-kanyar táján a frank birodalmi adminisztráció hatáskörén kívül maradt pannóniaiak, nagyobbik keleti felén pedig nomadizáló avar népmaradványok élhettek. 51 Erről vall tehát Regino krónikája. De vajon megbízható értesülés-e az, amit ebben olvasunk? Nos, szerzőnk jól értesültségének egyik bizonyítéka közismert: a latinul író nyugati kortársak közül egyedül ő ismeri a besenyők támadását, mint a magyarok Kárpát-medencébe költözésének igazi okát. 52 De más tények, főleg Regino életútja és kapcsolatai is azt valószínűsítik, hogy honfoglaló és kalandozó őseinkről 53 hiteles ismereteket szerezhetett, így személyesen ismerhette a 9. század végén, 10. század elején a Keleti Frank Birodalom ügyeit „régensféleként" 54 intéző Hatto reichenaui apátot, majd mainzi érseket (891—913) 55 és Adalbero augsburgi püspököt. 56 Sőt Hatto és barátja, Salamon is - aki előbb a Sankt Gallen-i kolostor apátja volt, majd konstanzi püspök lett 57 - biztosan jártak Eszak-Itáliában, 58 és közvetlenül szerezhettek részletes és pontos híreket az ott kalandozó magyarokról. 59 Regino patrónusa, Rathbod trieri érsek (883-915) 60 révén kapcsolatba került Dado verduni püspökkel 61 is, aki - amint művei ezt egyértelműen mutatják - rendkívüli érdeklődést tanúsított az újonnan az európai események előterébe került magyarok iránt. 62 Az itt jelzett csatornákon át Regino pontos ismeretek birtokába juthatott nemcsak a magyarokat új hazájukba kényszerítő besenyő támadásról, hanem a honfoglalás lefolyásáról s így arról is, hogy a magyarok első megtelepedése avar népmaradványok lakta pusztákon történt, ahonnan aztán Bulgária, Moravia és a karantán őrgróf alá tartozó frank tartomány, Pannónia szomszédos területeire juthattak. 63 Regino szóban forgó megnevezését tehát nem a távoli múlt anakronisztikus reminiszcenciájának, hanem éppen ellenkezőleg, egy jól értesült 51 Szádeczky-Kardoss Samu: a 42. jegyzetben i. m. 231-233. 52 Bíborbanszületett Konstantin több alkalommal és különböző összefüggésben említi ezt a támadást: Constantine Porphyrogenitus.; De administrando imperio. Greek Text Ed. Moravcsik, Gy. English Translation by Jenkins, R. J. H. (Corpus Fontium Históriáé Byzantinae 1). Dumbarton Oaks, 1967. 50-51., 56., 64., 166., 172., 176. (c. 3., 4., 8., 13., 37., 38., 40.) 53 A magyar kalandozásokról ld. pl. Kristó Gyula: Levédi törzsszövetségétől Szent István államáig. Bp., 1980. 229-392.; Vajay, Sz.: Der Eintritt des ungarischen Stämmesbundes in die europäische Geschichte (892-933). Mainz, 1968.; Fasoli, G: Le incursioni ungare in Europa nel secolo X. Firenze, 1945. 54 Dümmler, E.: Geschichte des Ostfränkischen Reiches. Dritter Band: Die letzten Karolinger, Konrad I. Leipzig, 1888. (Reprint: Hildesheim, 1960.) passim. 55 Regino „De synodalibus causis et disciplinis ecclesiasticis" című művét Hattónak ajánlotta.; vö. Kurze kiadásában VII., XIX., XX.; Hattóról ld. pl. Houben, H.: Heito (Haito, Hatto). Lexikon des Mittelalters. Bd. 4. München und Zürich, 1988. 2113. 56 Ld. pl. Werner, K. F.: Adalbero. Lexikon des Mittelalters. Bd. 1. München und Zürich, 1977. 93.; Dümmler, E.: az 54. jegyzetben i. m. 498. 57 Ld. pl. Maurer, H.: Salamo III. Lexikon des Mittelalters. Bd. 7. München und Zürich, 1995. 1314. 58 Ekkehardus IV: Casuum S. Galli continuatio. Ed. Arx, I. von. MGH Scriptores (in folio) II. Hannoverae, 1829. 88-89; vö. Dümmler, E.: az 54. jegyzetben i. m. 538. ; Salamonnak I. Berengar itáliai királlyal való kapcsolatáról ld. még SzádeczkyKardoss Samu: a 42. jegyzetben i. m. 230. 59 Dado verduni püspöknek írt verses levelében Salamon felidézi az Itáliában kalandozó magyarok által okozott károkat: Salamonis et Waldrami carmina. MGH Poetae Latini medii aevi. Poetae Latini aevi Carolini. IV. 1. Ree. Winterfeld, P. de. Berolini, 1899. 300.,74-88. Feltehetően nem a véletlen műve az sem, hogy a Dadónak ajánlott versben Salamon baráti üdvözletét küldte Hattónak is. 60 Rathbodról ld. pl. Dümmler, E.: az 54. jegyzetben i. m. 280., 307., 359., 380., 396., 408., 454-456., 467^168., 471-473., 503-505., 522., 561.; Regino Rathbodnak dedikálta a „De harmonica institutione" című müvét (Reginonis [ ... ] Chronicon. rec. Kurze, F. VII., XVIII-XX.) 61 A „De synodalibus causis" c. müvében Regino idézi Dadónak Rathbodhoz írott levelét (Patrologiae cursus completus. Series Latina. Accurante Migne, J.-P CXXXII. Paris, 1853. 277-278). ; Dado történeti művének töredékét Id. Dado episcopus Virdunensis: Fragmentum históriáé sui temporis. Ed. Waitz, G. MGH Scriptores IV. Hannoverae, 1841. 37-38., cf. 36^15. 62 Vö. az 59. jegyzetet. 63 Vö. Kristó Gyula: a 42. jegyzetben i. m. 91-96.
