Erdei Gyöngyi - Nagy Balázs szerk.: Változatok a történelemre, Tanulmányok Székely György tiszteletére (Monumenta Historica Budapestinensia 14. kötet Budapest, 2004)

Európai középkor - Magyar középkor - SÁGHY MARIANNE: A lerinumi Paradicsom: szerzetesség az 5. századi Provence-ban

SÁGHY MARIANNE A lerinumi Paradicsom: szerzetesség az 5. századi Provence-ban „[Honoratus] egy szörnyen barátságtalan és a mérges vadállatok keltette félelem miatt megközelíthetetlen lakatlan szigetre költözött, nem messze az Alpok láncolatától. Vonzotta a hely magánya, és örült, hogy a Krisztusban Szent Leontius püspök szomszédságában élhet, akihez a szeretet szoros szálai fűzték. Sokan igyekeztek lebeszélni erről az új merészségről. A környék lakói félelmetesnek tartották ezt a pusztaságot, és vallásuk érdekében azt szerették volna elérni, hogy Honoratus a saját vidékükön telepedjék le. De ő, aki nehezen viselte el az emberek társaságát, és arra vágyott, hogy a világtól szakadék válassza el, szívében és ajkával ezeket a szavakat ismételgette hol önmagának, hol az övéinek: »Oroszlanok és kígyók közt lépdelsz, oroszlánkölyköt és sárkányt tiporsz el«, máskor meg Krisztusnak az evangéliumokban tanítványainak tett ígéretére emlékeztetett: »Hatalmat adtam nektek, hogy kígyókon és skorpiókon járjatok.« Bátran megy hát a szigetre, övéinek félelmét magabiztosságával oszlatja el. Megszűnik a szörnyű magány, a rengeteg kígyó elmenekül. Melyik sötétséget nem oszlatja szét Honoratus világossága? Melyik mérget nem gyógyítja Honoratus orvossága? Hallatlan dolog ez, valóban, amelyet különösen bámulatra méltónak tartok csodái és érdemei között: a tenger meleg hullámai által partra sodort kígyóktól, akik csak úgy hemzsegtek ezen a napégette földön, ezután soha többé nem kellett sem tartani, sem félni."

1 Ez a leírás a Lerinum szigetén történt csodálatos metamorfózisok egyikét mutatja be: a mérges kígyóktól hemzsegő szigetet földi Edenkertté varázsolja a szerzetes. De nemcsak az állatok változnak át ezen a szigeten: az emberek is azért utaznak oda, hogy csodálatos átalakuláson menjenek keresztül. A Honoratus által Kr. után 400 táján alapított lerinumi kolostor az első nyugati coenobium, mely hamarosan a gallo-római egyház „utánpótlás-képzője" lett: innen kerültek ki az 5. század során Gallia püspökei. A Szent Honoratusról szóló szentbeszéd, melyet rokona, tanítványa és püspök utóda, Szent Hilarius mondott el 431. január 16-án, a szent halálának első évfordulóján az arles-i hívek előtt, a provence-i szerzetesség kialakulásának legfontosabb forrása.

2 írásom a Mediterráneum nyugati medencéjében kialakult „arisztokrata szerzetesség" teológiai elképzeléseit, a „félpelagiánus" vitában vallott nézeteit mutatja be röviden Szent Honoratus életrajza alapján. Angelica ab Ulis uita in terris ducebatur A gallo-római szenátori családból származó Honoratus 400 körül telepedett le a nizzai öböl azúr vizében csillogó egyik szigeten, szemben a provence-i Alpok hófödte csúcsaival. Honoratus kitűnő klasszikus képzésben részesült: származása és neveltetése egyaránt arra képesítette, hogy elnyerje minden tisztség csúcsát, a consuli hivatalt. A fiatalembert azonban nem érdekelték az arisztokrácia időtöltései, és elutasította hagyományos, pogány értékeit: apja akarata ellenére felvette a keresztségét, és Krisztus szolgálatába állt.

3 Összehasonlítva a világi és a lelki élet előnyeit, a keresztény önmegtartóztatás mellett kötelezte el magát. Megtérése után teljesen átalakul; testi szépsége lelki szépséggé válik: „Hullámos haját rövidre vágja; a fényes ruhákat lelke ragyogása helyettesíti; tejfehér nyakát merev, durva szőrcsuha borítja; kicsattanó jókedve derűvé változik; tagjainak ereje lelkierővé válik; testi erényei lelki erényekké alakulnak át. 1 Vita Sancti Honorati. Ed. S. Cavallin. Lund, C. W. K. Gleerup, 1952. 2 Sermo Sancti Hilarii. Ed. M.-D. Valentin. (Sources chrétiennes 235), Paris, 1977. 3 Sermo Sancti Hilarii de uita Sancti Honorati. 4-7.