Erdei Gyöngyi - Nagy Balázs szerk.: Változatok a történelemre, Tanulmányok Székely György tiszteletére (Monumenta Historica Budapestinensia 14. kötet Budapest, 2004)

Az újkor századai - R. VÁRKONYI ÁGNES: Lengyelország és az „európai hatalmi egyensúly" II. Rákóczi Ferenc politikájában

háború része volt.

12 Majd Szalay László, Hajnal István és Bibó István tanulmányai ösztönöztek, hogy az 1700-1714. évek európai történetével együtt Magyarország, az Erdélyi Fejedelemség és Lengyelország történetét visszahelyezzem a vesztfáliai békerendszerbe, s az európai hatalmi egyensúly eszmerendszerének tágas horizontján Rákóczi politikájáról is új összefüggések tűntek elő.

13 A kérdéskör tárgyszerű megközelítéséhez nagyban hozzájárultak a lengyel-magyar történelmi egymásrautaltsággal foglalkozó tanulmányok. Nem utolsósorban azzal, hogy kiemelték a térséget ideológiai meggondolások vagy kényszerek alapján Kelet-Európa régiójába erőszakoló felfogásából. Sőt nagy dokumentációval mutatták ki a régió és a nyugati terület országainak kölcsönös politikai, gazdasági és kulturális érdeklődését és egymásrautaltságát. A térség meghatározásában legutóbb Székely György közölt mérvadó megállapítást: „Illyvó (Lwow, Lemberg) a legkeletibb város, melyet közép-európai szervezettel kormányoztak... "

14 Mindezek alapján - Rákóczi lengyel politikájának jobb megközelítése céljából - felvázolok az adott terjedelmi keretek között néhány új szempontot. A 17-18. század fordulóján két nagy történelmi kihívás várt feleletet. Milyen legyen Magyarország berendezkedése, miután a térség kiszabadult az Oszmán Birodalom hatalmi szférájából? Hogyan foglaljon helyet ez az új Magyarország Európában? Mindkét kihívás szorosan összefüggött a megoldandó általános európai kérdéssel. A megoldás egyik útját az 1645-1648. évi vesztfáliai béke-tárgyalásokon fogalmazták meg. Nemhiába nevezték a harmincéves háborút lezáró békerendszert az újkori Európa mérnökének, bölcsőjének, felnevelőjének, egyetemes céljai két évszázadra a kontinens hatalmi rendszerének elvi keretéül szolgáltak. A vesztfáliai béke megalkotói úgy kívánták elrendezni az országok egymás közötti viszonyait, hogy kiiktassák a konfliktusok forrásait, és ne legyenek többé háborúk, vagyis kialakítsák az európai hatalmi egyensúlyt. Fél évszázadig eltartott azonban, hogy az elgondolás feltételeivel csak nagy vonalakban is élni tudjanak. Mivel 1648-ban úgy vélték, addig nem lehet tökéletes béke, amíg az oszmánok Európában vannak, a keresztény hatalmak megegyezéséből egyenesen következik, hogy a kontinens országai összefognak, és megkezdik a régen esedékes nemzetközi vállalkozást Isztambul ellen. Indításul a velencei-török háború (1645-1669) szolgált, a magyar főméltóságok szervezésével létrejött nemzetközi törökellenes szövetség győzelmei (1663-1664) pedig elvitték az általános támadó Friedensschlüssen von Oliva und Achen 1660- 1668. In: Duchhardt, Heinz: Zwischenstaatliche Freidenswahrung in Mittelalter und Früher Neuzeit. Wien, 1991. ; Englund, Peter: The Battle of Poltava The Birth of the Russian Empire. London, 1992.; Shennan, J.H.: International relations in Europe 1689-1789. London-New York, 1995. 12 Markó Árpád a Rákóczi-életrajz első kiadását a kezdő kutató számára különös jelentőségű elismeréssel nyugtázta: „meggyőződésem, hogy ennél teljesebb, Rákóczi nagyszabású egyéniségét minden oldalról kimerítően, de amellett mértéktartóan megírt életleírást készíteni nem lehet. És amit különösen szeretnék kiemelni, az egész munka szerkezetéből, tárgyalási módjából, a történeti események plasztikus ábrázolásából, a kitűnő személyi jellemzésekből így kapott összkép nem csupán a ,má '-nak szól, hanem annak maradandó értéke van és a későbbi korok történetkutatóinak nélkülözhetetlen forrása lesz..." Részlet Markó Árpádnak 1956. január 15-én a szerzőhöz írt leveléből, amelyet sok személyes megbeszélés követett. - Felfogásának irányára jellemző 1936-ban kifejtett véleménye: a Rákóczi-szabadságharc „katonai lebonyolításáról teljesen hamis és hiányos képek rögződtek meg a köztudatban. Rákóczi háborújának képe a legutolsó időkig úgy állott lelki szemeink előtt, mint olyan - csupán hazánkat érdeklő és érintő, önmagában zárt - hadicselekmény, melyet Rákóczi a franciáknak többé-kevésbé megfelelő támogatása mellett kurucaival hajtott végre [...] a szabadságharc mégiscsak Rákóczi és a magyar nemzet belső ügye volt..." Ezzel szemben Rákóczi „az első perctől kezdve világosan látta azt, hogy a magyar szabadságharc csak akkor érheti el célját, ha szervesen kapcsolódik a spanyol örökösödési háború hadműveleteibe." Markó Árpád: II. Rákóczi Ferenc haditervei és azok kapcsolatai a spanyol örökösödési háború eseményeivel. Századok 70 (1936) 579-597. Új kiadása: Markó Árpád: II. Rákóczi Ferenc csatái. Válogatott tanulmányok. Sajtó alá rendezte Mészáros Kálmán. Bp., 2003.15-16. 13 Fontosabb, idevágó tanulmányaim: Europa et Hungária 1683-1718. Történeti bevezető. In: Buda expugnata. A török kiűzésének európai forrásai. Szerk. Bariska István, Haraszti György, Varga J. János. Bp., 1986.1. 22. kk.; Magyar politika és az európai hatalmi egyensúly 1648-1718. Magyar Tudomány, 1990. 1272-1290.; Hungarian independence and the European Balance of Power.; „Ad Pacem Universalem"., The international antecendents of the Peace of Szatmár (1981), mindkét tanulmány új kiadása: In: Europica varietas-Hungarica varietas. 1526-1762. Selected Studies. Bp., 2000. 175-226. 14 Tapié, V. L.: Les Relations entre la France et 1' Europe centrale de 1661-1715. Paris, 1958.; Székely György: Fények és árnyak a 17. századi lengyel városfejlődésben. In: R.Várkonyi Ágnes Emlékkönyv i. m. 389.