Erdei Gyöngyi - Nagy Balázs szerk.: Változatok a történelemre, Tanulmányok Székely György tiszteletére (Monumenta Historica Budapestinensia 14. kötet Budapest, 2004)
Az újkor századai - R. VÁRKONYI ÁGNES: Lengyelország és az „európai hatalmi egyensúly" II. Rákóczi Ferenc politikájában
háborút a kibontakozás küszöbére. A Habsburg Birodalom vezetésében uralomra jutott kormányzati csoport azonban megkötötte a vasvári békét (1664), és minden ösztönzés ellenére óvakodott attól is, hogy Velence hősies, 1669-ig elhúzódó ellenállását, majd a lengyel-török háború (16711676) lehetőségét kihasználja. Hatalmi súlya, helyzete miatt a törökellenes háborúban nélkülözhetetlen Habsburg Birodalmat csak Bécs ostroma és Sobieski beavatkozása kényszerítette rá, hogy vállalja a török háborút. Magyarország számára történelmi jelentőségű változás volt, hogy az ország középső területe megszabadult a másfél évszázados török uralom alól, és az Erdélyi Fejedelemség a királyi Magyarországgal együtt kikerült a török hatalmi szférából. Az Oszmán Birodalom európai befolyásának megszűnése mélyen érintette Lengyelországot, Moldvát, Havasalföldet, Oroszországot, sőt Svédországot is, és megváltoztatta a térség erőviszonyait. Nyilvánvaló lett, hogy a vesztfáliai békében nem számoltak azzal, mi lesz ezzel a térséggel, ha kiszorítják onnan az Oszmán Birodalmat. Hogyan befolyásolja a hatalmi egyensúly feltételeit a fél évszázad óta külső támadások és belháborúk között élő térség? Ez a körülmény, azzal együtt, hogy a spanyol király végrendeletében XIV. Lajos unokájára hagyta birodalmát, új helyzetet teremtett a hatalmi egyensúly értelmezésében, és felgyorsította az erőviszonyok átrendeződésének folyamatát. Anglia és Hollandia a hatalmi egyensúly megteremtése érdekében döntött úgy, hogy nem Franciaország, hanem a Casa Austriaca oldalán száll be az egész Európát átfogó háborúba. Ezzel szoros összefüggésben bontakozott ki a másik probléma is. A Habsburg Birodalom a vesztfáliai béke következtében nyugaton pozíciókat vesztett, de keleten teret nyert. Lengyelországban megerősítette befolyását, kapcsolatot épített ki Oroszországgal, a Királyi Magyarországot pedig - alkotmányát hatályon kívül helyezve, majd formálissá téve - betagolta a birodalomba. Isztambullal kereskedelmi szerződéssel és az egymás ellenségeivel szembeni kölcsönös együttműködéssel jó viszonyt tartott. A 17. század második felében a Habsburg Birodalom gazdaságilag megerősödött, a kincstár jövedelme évi 4 millióról 16 millióra emelkedett. Kifejlesztette állandó hadseregét, jól szervezett követségeit, titkos diplomáciáját és a hatékony propagandát. Bécs meghatározó uralkodói központ, a birodalom nagyhatalom lett. 15 A királyi végrendelettel a Bourbon unokára hagyott spanyol trón miatt - valójában az európai hatalmi fölényért - kibontakozó ún. spanyol örökösödési háború (1701-1714) és a Balti-tengeri kereskedelem birtoklásáért fellépő Oroszország és Svédország nagyrészt Lengyelország területén zajló északi háborúja (1700-1721) fegyverbe állította egész Európát. A később Közép-Európának nevezett térség több értelemben is ütközőterület lett, epicentrumában Magyarországgal és Lengyelországgal. A hatalmi egyensúly kialakításáért 1648 óta folyó küzdelem ezzel intenzív, döntő szakaszába érkezett, és új feladatokat kellett megoldania. Évszázados tapasztalatok tanúsítják, hogy a térségben Magyarország és Lengyelország központi helye történeti jelentőségű. A lengyelmagyar kapcsolat alakulása érzékenyen követte a változó viszonyokat. 16 Miként a királyi Magyarország, úgy az Erdélyi Fejedelemség politikája is együtt mozgott Lengyelországgal. 17 Sokszor elismételt tény, hogy a Rákóczi család története Lengyelország nélkül csonka: I. Rákóczi György fejedelem a harmincéves háború befejezése idején, amint nyilvánvaló lett, hogy az Erdélyi Fejedelemséget, mint a harmincéves háború két nagy nyertesének, Franciaországnak és Svédországnak szövetségesét befoglalják a vesztfáliai békébe, törökellenes szövetséget ajánlott a lengyel királynak. II. Rákóczi György 15 Beranger, Jean: A Habsburg hatalom gazdasági alapjai a XVII. század végén. In: Európa és a Rákóczi szabadságharc i. m. 119-135. 16 Székely György: Magyarok és lengyelek közös jogar alatt (perszonálunió, közös királyválasztási tervek). In: Sobieski Emlékkönyv. Szerk. Erdélyi Szabolcs. Esztergom, 1999. 13-18. 17 Hopp Lajos: Az „antemurale" és „conformitas" humanista eszméje a magyar-lengyel hagyományban. Bp., 1992.; Kurucz György: Sir Thomas Roe és az erdélyi-lengyel viszony Bethlen fejedelemsége idején. In: Magyarhontól az újvilágig. Emlékkönyv Urbán Aladár ötvenéves tanári jubileumára. Szerk. Erdödy Gábor és Hermann Róbert. Bp., 2002. 55-63.
