Erdei Gyöngyi - Nagy Balázs szerk.: Változatok a történelemre, Tanulmányok Székely György tiszteletére (Monumenta Historica Budapestinensia 14. kötet Budapest, 2004)
Antikvitás és régészet - GERŐ GYŐZŐ: Közművek a magyarországi hódoltsági terület török városaiban (A vízvezetékrendszer)
részletesebb tárgyalását. A szökőkutakat a fürdő üzemeltetésétől független vízvezeték táplálta, amely a gravitáció elve alapján működött. Legépebb formában a Merni pasa fürdő szökőkút] a maradt meg, amely a feltárt töredékek alapján hitelesen rekonstruálható volt. Ennek vizét kisméretű, szürkére égetett agyag csőidomokból összeállított és épített aknába, illetve fedett folyosóba lefektetett vízvezeték szolgáltatta. A kőből faragott kútoszlophoz ugyancsak szürkére égetett, agyagból készített, külső felületén sűrűn hornyolt idomdarab közbeiktatásával csatlakozott az aknában a nyomóvezeték. A fordított harang alakú, kisméretű kúttányér is előkerült, amelynek peremén három vékony - eredetileg ólom - kifolyócső volt. A kútkáva két tagjának oldallapjai élbe vágottak voltak, mindkettő lapján egy-egy kör alakú kifolyónyílással. A kút alapozása „in situ" került felszínre, így nemcsak pontos helye, hanem alaprajza is meghatározható volt. Az egri Valide szultána fürdő előcsarnokában állt sádirván részben ugyancsak „in situ" alapjából és az abba torkolló vízvezeték csatornájának kis szakaszából is maradtak meg részletek. így a kút helye és a víz bevezetésének nyomvonala is meghatározható volt. Kútkávájának egyetlen megmaradt darabja többszörösen tagozott. Sajnos a megmaradt részletekből a kút alakja - az analógiák figyelembevételével is - csak megközelítőleg szerkeszthető ki, a teljes sádirván rekonstrukciója pedig legfeljebb elméleti szinten képzelhető el. A kutat tápláló vízvezeték vörösre égetett, mázatlan agyagból készült, egy hosszabb méretű tagja ugyancsak „in situ" került elő. A vezeték az eredeti padlószint alatt kis mélységben húzódott, és a helyiség egyik sarkába rejtett leszálló ágával könyökben csatlakozott a szint alatti vályúba fektetett szakaszhoz. Szabad téren álló sádirván kúttányérjának mindössze egyetlen töredékét ismerjük Pécsről, amely eredetileg a Jakováli Haszán pasa mevlevihánéjának vagy medreszéjének udvarán állott. A darab a dzsámihoz csatlakozó kórházépület egyik földszinti boltíve befalazásának kibontásakor került elő. A töredék stílusa - tört szamárhátíves díszítése - egyértelművé teszi, hogy a Jakováli Haszán dzsámi épületegyütteséhez tartozott kút darabja. A kútépítmények legelterjedtebb típusa a csorgókút - csesme - volt. E típusnak két megjelenési formája van, amelyek nevükben is különböznek. Az egyszerűbb a csesme, míg a díszesebb kivitelű a szebil, szebilhane, a kútház, amely fedett építmény. Egy ilyen kútháznak eddig egyetlen feltárt maradványa ismeretes Pécsről, amely a Káptalan és a Janus Pannonius utcák találkozásánál került elő. Evlia Cselebinél számos - a közkutakra vonatkozó - utalást találunk az egyes városok leírása során. Több esetben megadja a városok kútjainak számát, adatait azonban ez esetben erős kritikával kell fogadnunk. Egyedül azokat kell tényként elfogadnunk, amelyeket név szerint említ, megjelölve alapítójukat is. Egerben 20, Székesfehérvárott 11, míg Budán 75, Pécsett pedig 47 szebilt, vagyis kútházat említ. Gyakori, hogy a kutat csak az alapító rangján nevezi meg, mint a Szerdár, vagy a Kethuda csorgója, de az alapító nevét nem közli. Eszéken például csupán „Kászim pasa deszkakupolás" csorgóját nevezi meg a tizenkettőből. Pécsett ugyancsak Kászim pasa, valamint Merni sah és a Kádi csorgóját említi. Ez utóbbi a hagyomány szerint a mai Széchenyi téren állott még a 20. század elején is, majd a század folyamán elbontották. Merni pasa kútjának csekély maradványa került elő a róla elnevezett fürdő feltárása során a Várady Antal és a Ferencesek utcája sarkán. Evlia Cselebi a budai várban egyetlen csorgókutat említ, amely „a pasa dzsámijának háremkapujánál, Ahmed bég mauzóleuma mellett lévő egycsövű jóízű csorgó". 3 Ennek a vizét nem a palota középkori dunai vízműve szolgáltatta, hanem az, amelyet a törökök létesítettek - a Vízi-kaputól a Dunához vezető út Duna-parti végénél. Ez volt a dolab, melynek épületét Marsigli török térképe is jelöli, megnevezve annak rendeltetését is. Az épületben lévő vízemelő szerkezet segítségével működtették a kutat, amelyhez a Duna vizét csővezeték segítségével juttatták el. Lehetséges - bár ez csak feltételezés -, hogy e vízemelő szerkezet megépítésében esetleg magyar mester is közreműködött. 3 Evlia Cselebi török világutazó magyarországi utazásai 1660-1664. Ford. Karácson Imre. Az előszót és a szómagyarázatokat írta, a jegyzeteket átdolgozta Fodor Pál. Bp., 1985. 279.
