Erdei Gyöngyi - Nagy Balázs szerk.: Változatok a történelemre, Tanulmányok Székely György tiszteletére (Monumenta Historica Budapestinensia 14. kötet Budapest, 2004)

Antikvitás és régészet - ZÁDOR JUDIT: Topográfiai változások Budán, a Szentháromság tér környékén a pincekutatások tükrében

ZÁDOR JUDIT Topográfiai változások Budán, a Szentháromság tér környékén a pincekutatások tükrében 1995. júniusában és júliusában Székely György professzor úr támogatásával és szakmai segítségével lehetőségem nyílt egy franciaországi tanulmányútra. A kutatási téma Lyon és Buda, a hasonló földrajzi fekvésű, folyóparton, dombtetőn alapított városok kialakulásának és fejlődésének tanulmányozása volt. A két város történeti és topográfiai hasonlóságán (római város közelében kifejlődött középkori települések) és különbözőségén (Budával ellentétben a római-gall település hegytetőn, a középkori városközpont pedig folyóparti síkságon feküdt) kívül a helységek évszázados történetében egy különleges egyezés volt megfigyelhető. Mindkét város hegyvidéki települése az 1935-1936-os nagy őszi esőzések idején megcsúszott, és katasztrófahelyzetbe került. Amíg Budán, a Várhegy nyugati oldalán (a Logodi utcában) csak épületek dőltek romba, és anyagi kár keletkezett, addig Lyonban emberek haltak meg a romok alatt és a mentési munkák során. Mindkét város vezetői elrendelték a „katasztrófa okainak kivizsgálását" és a hibák kijavítását. A műszaki - statikai, geológiai - vizsgálat meglepő eredményt hozott. Mindkét hegyvidéki település alatt többszintes, részben épített, részben természetes pince- és barlangrendszer húzódik. Mindkét helyen a hegyoldal megcsúszását az évszázadok alatt az épületek és közterületek többszöri megsüllyedése előzte meg. A budai Vár egyik legveszélyeztetettebb területe - az ismételt talajsüllyedések miatt - jelenleg is a Szentháromság tér környéke. A tér kialakulásának történeti, régészeti vizsgálatával, középkori és újkori beépítésének ismertetésével közelebb kerülhetünk a veszélyhelyzet okainak megismeréséhez, meghatározásához. Az egykori Fűszeresek, Patikáriusok sora, a jelenlegi Tárnok utca 10. számú épület alatti pince vizsgálatával pedig fontos adatokat kapunk a Várnegyed középkori telckbeépítésének és a lakóházak alaprajzi változásainak rekonstruálásához. Buda középkori pincerendszere A budai Várhegy különleges geológiai viszonyainak köszönhetően a Várnegyed alatt többszintes pince- és barlangrendszer alakult ki. Oláh Miklós egykori esztergomi érsek, II. Lajos özvegyének titkára 1536-ban Hungária című müvében a következőket jegyezte le: „a Várhegy belseje a számtalan borospince miatt valósággal üres..."' Az épületek alatti pincerendszer általában három - néhol két - részre tagolódott. A felső pince oldalfalazatát mészkőből rakták, a tetejét a 13. században konzolokra támaszkodó gerendákkal, a 14—15. században pedig dongaboltozattal fedték. Az utcákról széles, faszerkezetű pincelejárók, hordógurítók vezettek le a helyiségekbe. A félig épített, félig természetes mészkő oldalfalú középső szint kő- vagy téglaboltozatot kapott, az alsó szint pedig sziklába vájt természetes képződmény volt. Az egymás tetején lévő pinceszintek általában kihúzódtak az utcák alá. A legtöbb pincében előkerültek a mészkő sziklarendszer vizeit összegyűjtő tiszta vizű kutak. Jelen munkánkban a középkori Várnegyed déli felén lévő Piactér és a Nagyboldogasszony-templom - a jelenlegi Tárnok utca és Szentháromság tér - környékének beépítésével foglalkozunk, a pincék alaprajzi rekonstrukciójának segítségével (1. kép). A Fűszeresek, Patikáriusok sora, a jelenlegi Tárnok utca Buda középkori piac-rendjét a Budai Jogkönyv szabályozta. „Hetente ne több, mint két rendes piacnap legyen a városban. A szerda a németek1 Zolnay László: Az elátkozott Buda, Buda aranykora. Bp., 1982. 54.