Erdei Gyöngyi - Nagy Balázs szerk.: Változatok a történelemre, Tanulmányok Székely György tiszteletére (Monumenta Historica Budapestinensia 14. kötet Budapest, 2004)
Antikvitás és régészet - G. SÁNDOR MÁRIA: A pécsi középkori egyetem feltárásának és kutatásának újabb eredményei
magyar egyetem hatszáz éves jubileuma kapcsán fellendülő egyetemtörténeti kutatások során azonban - újraértékelve Evlia Cselebi közlését - az egyetem helyét továbbra is a székesegyház körüli épületek valamelyikében feltételezték." Az épület pontos helyét 12 azonban csak ásatással tudták meghatározni. 13 A feltárt épület helyét és rendeltetését igazolja az ott előkerült - az alapítóra utaló - címerkő, amely az egykori „magna aulá"-ban volt 14 . Az egyetem megszűnésének, illetve káptalani iskolává történő átalakításának kérdésével szorosan összefügg az egyetem épületének elhelyezése. 15 A vár keleti felében, a székesegyháztól északra - azon a területen, ahol Joseph de Haüy térképe 16 egy fehér foltot jelöl, és az északi belső várfal megszakad -, a párhuzamosan húzott észak-déli kutatóárkokban jelentős vastagságú falak kerültek elő, amelyek egy nagyméretű építmény maradványaira engedtek következtetni. A mintegy 6 m vastagságú feltöltés alól egy nagy kiterjedésű helyiség részlete került felszínre. A további feltárás során egy 19 m hosszúságú és 6 m széles terem bontakozott ki, amely az egyetem „magna aulá"-ja, azaz a Nagyterme 17 volt. Az épület székesegyházra néző déli homlokzata feltárult, s bár nyugati szakasza jelentős mértékben elpusztult, keleti része az ablak magasságában állt. Kőkeretes, tölcsérbélletes ablaka 14. századi. A középkori egyetem mintegy 35 méter hosszú és 10 méter szélességű épület volt, eredetileg egyemeletes. Csúcsíves, kőkeretes bejárata a déli oldalon, a „magna aula" középtengelyében volt. A „magna aulá"-tól keletre nyíló kis terembe kőkeretes, ugyancsak csúcsíves, élszedéssel díszített ajtó nyílt. Az aulához nyugatról egy nagyobb méretű terem csatlakozott, míg az északi oldalon, az épület teljes hosszában egy 3 méternél valamivel szélesebb folyosó húzódott. E belső folyosóba a „magna aulá"-ból a bejárat tengelyének vonalában egy csúcsíves átjáró vezetett. 18 A folyosó feltárása során leomlott fal összefüggő maradványát tártuk fel a folyosó szintjén. Ezek a faltömbök egy nagy erejű robbanás következtében omlottak le, amely 1664 januárjában következett be, amikor a téli hadjárat során Zrínyi Miklós megkísérelte visszafoglalni a várat a töröktől. Ezért az északi várfalat és az egyetem északi falát aláaknázták, majd felrobbantották. A robbanás olyan nagy erejű volt, hogy bedöntötte az épület emeleti homlokzatának több mint két méter vastag északi falát, amely ma is mementóként őrzi a középkori egyetem épületének pusztulását. Ezt a homlokzati falat eredetileg három, kőkeretes gótikus ablaknyílás törte át, amelynek egyike még a keretben lévő vasráccsal „in situ" került elő. A feltárás eredményeit összegezve sikerült az egyetem épületének teljes földszinti alaprajzi elrendezését tisztázni. Eszerint az épület egy nagyteremből és egy abból nyíló, keskeny folyosóból állt, s a nagyteremhez keletről és nyugatról egyegy terem csatlakozott. A feltárt „in situ" műformák, valamint a leletanyagból előkerült - az egykori épülethez tartozó - faragott kövek lehetővé teszik az épület tudományos rekonstrukcióját. Az egyetem épületének feltárása során román kori, nagyobb épületre utaló falmaradványok kerültek elő. Ezek a falrészletek, valamint az itt előkerült nagyméretű, 12. századi román kori oszlopfő arra engednek következtetni, hogy e helyen " Klaniczay Tibor: Megoldott és megoldatlan kérdések az első magyar egyetem körül. Irodalomtörténeti Közlemények LXXVIII. (1974) 161-178. 12 Sándor, M. G: Lage und das Gebäude der mittelalterlichen Universität von Pécs. In: Universitas Budensis 1395-1995. Bp., 1997. 61-66. 13 Sándor, Mária: Freilegung der Bischofsburg von Pécs und der ersten mittelalterlichen ungarischen Universität. In: Beiträge zur Mittelalter Archäologie in Österreich. Wien, 1987. Bd. 3. 67-83. 14 G Sándor Mária: A pécsi középkori egyetem címerköve. In: Pannónia Regia. Művészet a Dunántúlon 1000-1541. Kiállítási katalógus. Bp., 1994. 271. 15 Sándor, M .G: Die mittelalterlichen Gebäude und Gebäudereste der Bischofsburg zu Pécs. In: Die Bischofsburg zu Pécs. Archäologie und Bauforschung. ICOMOS Hefte XXII. (1999) 40-41. 16 Joseph de Haüy Pécset ábrázoló helyszínrajza, 1687. Karlsruhe, Generallandesarchiv VIII/21. 17 G Sándor Mária : A pécsi Püspökvár feltárt középkori egyházi és világi épületei. In: Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 27. Pécs, 1993. 110. IS G. Sándor Mária: A pécsi Püspökvár a korai és késői középkorban. In: Művészettörténet-Műemlékvédelem, 1994. 151-153.
