Erdei Gyöngyi - Nagy Balázs szerk.: Változatok a történelemre, Tanulmányok Székely György tiszteletére (Monumenta Historica Budapestinensia 14. kötet Budapest, 2004)

Antikvitás és régészet - IRÁSNÉ MELIS KATALIN: A 13. századi kisvárak régészeti kutatása Budapest területén

a királytól, és a legkorábbi, ismert csőti templom ezt követően épült fel. Gerő Győző 1953-ban folytatta a templom feltárását. Gerevich László szerint a késő középkorban épült szentélyben előkerült 180 cm széles, nyújtott félköríves falrészlet az 1264 után épült templom szentélyének az alapozása lett volna, de 1953-ban Gerő Győző minden kétséget kizáróan feltárta, hogy az első templom szentélyét egy korábbi, széles és mélyre alapozott épület maradványára építették. Gerő Győző és Méri István feltárásaiból, valamint az 1990. évi régészeti kutatásokból tisztán kirajzolódik a csőti torony keletkezésének és pusztulásának a története." A régészeti kutatások eredményeiből, elsősorban az épületbontásokhoz és az építkezésekhez kapcsolódó rétegekből, valamint a késő középkori templom belsejében feltárt sírok helyzetéből és mélységadataiból rekonstruálni lehet az egész torony kiterjedését. A torony 180 cm széles és majdnem ilyen mély alapfala kör vagy körhöz közel álló, ovális alaprajzú volt, külső átmérői 7x7,5 méter, belső átmérői pedig 4x4,5 méter körüliek lehettek. A csőti torony helyének kijelölésében nagy szerepet játszottak a földrajzi adottságok: ez a legmagasabb domb a környéken, és felülete (50x32 méter) is megfelelő nagyságú volt. A hely kiválasztásában az is 2. kép. 13. századi torony maradványai a csőti középkori templom alatt. Budapest, XXII. Háros utca 6. 1: Torony (1242-1264); 2: Templom (13. század 2. fele); 3: A templom bővítése (14. század eleje). Rajz: Melis Katalin. szerepet játszott, hogy a domb peremén megmaradt a tatárjárás előtt kiásott, közel 4 méter széles és 3 méter mély árok, amelynek belső oldalán kőkerítés húzódott. A környék katonai védelmét erősítették a templomdomb körüli, 1241 előtt kialakított kertek épségben maradt kőkerítéses árkai is.

12 A torony építését az 1243 és 1250 közötti időszakra tehetjük, és feltehetően a keresztes lovagok katonai felügyelete alá tartozott. A rend azonban nem tartotta be 1247-ben vállalt kötelezettségeit, ezért a király az előzetes megállapodás értelmében felbontotta a szerződést. A lovagok 1260 előtt elhagyták a rájuk bízott országrészeket.

13 A csőti tornyot 1264 után - a királyi építőműhely közreműködésével - lebontották, és helyére felépítették az első csőti falusi plébániatemplomot (2. kép).

u Az a jelenség, hogy egy középkori templomban felismerhető valamilyen korábbi torony maradványa, a mai Budapest területén még két helyen fordult elő. Régészeti feltárás során vált ismertté, hogy az I. kerületben, a Rudas fürdő melletti, középkori Alhévíz templomának szentélyét egy korábbi, római alapokon álló toronyból alakították ki, és egy többszintes torony alkotta a békásmegyeri középkori templomrom szentélyét is. Lócsy Erzsébet a két templom vizsgálatával kapcsolatban felvetette a IV. Béla-kori dunai védelmi övezet kérdését, de még nem rendelkezett olyan régészeti adatokkal, amelyek lehetővé tették volna a két középkori templomban fennmaradt tornyok eredeti funkciójának meghatározását.

15 Az ország közepén a dunai katonai védelmi övezet fontos láncszeme volt az óbudai partok közelében elhelyezkedő Margit-sziget. A sziget pesti oldalra néző bal oldalán 1243 és 1250 között kezdődött el az erődítések építése, de a védelmi övezet csak a kolostorok felépítésével lett teljes. A 19. századi kutatók látták is e védelmi vonal részleteit. A déli szigetcsúcs közelében helyezkedett el a johanniták négyszögletes, saroktornyos vára, amely - római kori alapokon - az " Irásné Melis Katalin: Régészeti kutatások a budapesti középkori Csőt faluban II. Kézirat. Megjelenés alatt. 12 Irásné Melis Katalin: Régészeti kutatások a budapesti középkori Csőt faluban. In: Communicationes Archaeologicae Hungáriáé. Bp., 2002. 197-202. 3-9. kép. 13 Szűcs Jenő: Az utolsó Árpádok. Bp., 1993. 18-19., 27-32. 14 Csemegi József: A budavári főtemplom építéstörténete. Bp., 1955. 154., 26. jegyz. 15 Lócsy Erzsébet: Alhévíz és Békásmegyer középkori templomai. Archaeológiai Értesítő 94 (1967) 200-213.