Erdei Gyöngyi - Nagy Balázs szerk.: Változatok a történelemre, Tanulmányok Székely György tiszteletére (Monumenta Historica Budapestinensia 14. kötet Budapest, 2004)
Antikvitás és régészet - KOVÁCS LÁSZLÓ: Érmék nem dísz vagy ékszer szerepben a honfoglaló magyar sírokban
csupán az érméjük volt egyetlen maradandó anyagú tárgyuk (29, 55). A nök között egyetlenegy sem volt kiemelkedő gazdagságú, de leleteik alapján ők sem lehettek egyenrangúak (vö. 18, 33, 39, illetve 6, 9, 16, 34, 36, 38?, 50), némelyikük pedig csak a köznépből való volt (28, 35). A származási különbséget a gyermekek mellékletei is tükrözték, a sokrétűbbtől (46, 47, 54) az egyszerűbb köznépi jellegün (8, 13, 27, 32, 48) át a kizárólagosan csak egyetlen pénzmellékletűig (1,7?, 10, 15, 25,26). Mivel a sírok érméi, illetve érmesorozatuk zárópénzei legalább a verési körülményeikből következő terminus post quem adatával járulhatnak hozzá földbe kerülésük kormeghatározásához, nem érdektelen ezen adatok időrendi sorba állítása. A honfoglalás 895-ös dátumát megelőzően kibocsátott veretek két csoportra oszthatók. Az elsőbe azok a római érmék tartoznak, amelyeket a magyarok az egykori római kori objektumok területén, a földfelszínről gyűjthettek, ezek földbe kerülése - különösen a magányos sírmellékleteké - a 10. századon belül vagy nemigen keltezhető (3, 5, 7-9, 31), vagy a temető rendszerében elfoglalt horizontálstratigráfiai helyzetük, vagy a kísérőleleteik alapján lehet a korhatározásukat fél évszázados pontossággal (?) valószínűsíteni (10. század első fele: 56, második fele: 10, 25-28, 52, 11. század: 55). A második csoportba a 9. századi kibocsátású érmék tartoznak, amelyek önmagukban szintén nem korjelzői a 10. századi temetkezéseknek (10. század: 6, 14, 15, 29, 30, 35, 37, a 10. század első fele: 16, 24, a 10. század második fele: 12, a 10. század vége: 13). A kronológiai szempontból használhatóbb sírleletek veretei közül a bizánci és nyugat-európai érméket a kibocsátó uralkodó(k) trónra lépésének éve, az arabokat pedig az érmén megjelölt valóságos verési év alapján rendezve, a következő terminus post quem sorozat állítható fel: 902 (17), 905-906 (2), 907 (19), 914 (32,33), 915 (18), 916-917 (21), 920-921 (44), 922 (23), 923-924 (45), 926 (1, 47, 48), 931 (42), 936 (4), 945 (22,46,50,51), 948 (36, 41, 54), 950 (43) és végezetül 967 (11). A sorozat folytonosságának látszata alapján a gyakorlat az egész 10. századot kitölthette, s ugyanazt a célt szolgálhatta: a pogány halott mind az ép pénzdarabokkal, mind a halotti obulusokkal gazdálkodni tudott a másvilágon. 7 Ha pedig e gyakorlat a 10. század elejétől kezdve terjedt el, akkor a legvalószínűbb feltevés az lehetne, hogy a honfoglaló magyarok a díszként s nem akként kezelt érmék sírba tételének szokását egyaránt keletről hozták volna magukkal, de ezt a feltevést a korábbi hazák területén fellelt régészeti adatokkal illenék alátámasztani. Az utóbbira azonban jelenleg nincsen mód, hiszen a helyben maradt magyarok egyetlen, 9-10. századi nyughelyének tekintett Bol'sie Tigany-i (Alekseevskij raj., Oroszország) temető mind a 6 érmés sírjában talált pénz ékszer/amulett lehetett, mivel átlyukasztással vagy lemezfulezéssel tették a felfüggesztésre alkalmassá, 8 a többi ősmagyarnak tartott sírleletben pedig - egy kivétellel 9 - nem is került elő pénzdarab. Nem találtak érmét egy - már a Kárpátok keleti oldalán feltárt - temetőrészletben s egy - a Kárpátoktól északra feltárt - sírban, illetve temetőben sem, 10 előkerült viszont a magyarsággal rokon, illetve egykori szomszéd népek 9-10. századi hagyatékában, de ezeket általában dísznek, ékszernek, amulettnek kell tekinteni," jóllehet elvétve halotti obulus vagy tarsolyba helyezett érme 12 is feltűnt közöttük. 7 Szőke Béla: A honfoglaló és kora Árpád-kori magyarság régészeti emlékei. Régészeti Tanulmányok 2 (1962) 92. s Chalikova, Elena Aleksandrovna-Chalikov, Alfred Hasanovic: Altungarn an der Kama und im Ural. Régészeti Füzetek II: 21 (1981) 53., 58. 9 Sterlitamak (Baskorstan, Oroszország), vö. Kovács, L.: a 2. jegyzetben i. m. 157.: a 793. jegyz. 10 Fodor István: A Kárpátokon túli lelőhelyek. In: „Őseinket felhozád.. ."A honfoglaló magyarság. Kiállítási katalógus. Szerk.: Fodor István. Bp., 1996. 437-438.; Bóna István: A magyarok és Európa a 9-10. században. História Könyvtár Monográfiák 12 (2000) 19-20., 96-98.; Prihodnjuk, Oleksandr: Ősmagyarok Ukrajna területén a régészeti források tükrében. Az első évezred második fele. In: Magyarország és a Kijevi Ruszj. Szerk.: Kobály József. Ungvár, 2001. 73-94. 11 A kazárok, a szaltovo-majaki kultúra, a baskírok, a volgai bolgárok, valamint a mordvinok, marik, udmurtok és komik leleteihez vö. Kovács, L.: a 2. jegyzetben i. m. 156-159., 793-794. j.; Pletnëva, Svetlana Aleksandrovna: Na slavjanohazarskom pograniő'e. Moskva, 1989. 111., 110.: 58. á.; összefoglalóan: Stepi Evrazii v èpohu srednevekov'ja. Orv. red.: Pletnëva, Svetlana Aleksandrovna. Arheologija SSSR. Moskva, 1981. 75, 165: 51. á. 12 Krjukovo-Kuznovo (Morsanskaja obi., Oroszország), ill. Nevolino (Permskaja obi., Oroszország): Kovács, L.: a 2. jegyzetben i. m. 158: a 794. jegyz.
