Erdei Gyöngyi - Nagy Balázs szerk.: Változatok a történelemre, Tanulmányok Székely György tiszteletére (Monumenta Historica Budapestinensia 14. kötet Budapest, 2004)
Antikvitás és régészet - KOVÁCS LÁSZLÓ: Érmék nem dísz vagy ékszer szerepben a honfoglaló magyar sírokban
Amennyiben a honfoglaló magyarok mégsem keletről hozták volna a vizsgált szokást, akkor a Kárpát-medencében kellett volna megismerkedniük vele. A római érmékkel végzett 9. századi rítust valóban átvehették volna Pannónia továbbélő késő avar kori és szláv köznépi lakóitól, 13 de e feltevésnek ellene szól az a tény, hogy nem lehet a 9. századi gyakorlat 10. századra áthúzódó folyamatosságát bizonyítani, 14 sőt az a valószínűbb, hogy a magyar köznép is inkább csak a 10. század második felében kezdte használni a földfelszínen gyűjtött római pénzeket erre a célra. 15 Ráadásul ezt a - valójában értéktelen pénzecskéket igénylő - késő avar kori, 9. századi köznépi szokást a honfoglalást követően oly gyorsan át kellett volna venni a magyarság köznépének, hogy a kalandozásokban részt vevő nem közrendű vitézek és előkelők immár tőlük eltanulva, 895 után már a kalandozásokban zsákmányolt nyugat-európai és bizánci, valamint a kereskedelemben szerzett arab forgalmi pénzekkel cserélték volna fel a római kisbronzokat. Mindez nemcsak valószínűtlen, hanem talán éppen fordítva történt: a nem kalandozó köznép fanyalodhatott az áhított zsákmány helyett az ilyen „pénzpótlékra". A szokás átadói a Kárpát-medencébe települt magyarok szomszédai sem lehettek, mert a halotti obulus-adás a bajorok és a keleti frankok körében a 8-9. században már megszűnt, 16 a cseh, morva, szerb és horvát közegben pedig a késő avar korból tovább élő, szórványos 9. századi esetekkel szakadt meg, ezután legfeljebb lappangott, s majd csak a saját pénzveréssel kivirágzott 11. század eleji magyar gyakorlat hatására újult fel. 17 Még kevésbé lehettek az átadók a kalandozások hazahurcolt keresztény foglyai, 18 különösen nem pedig a keresztény papok. Csak a pénzmellékletadás egy különleges típusának, az érmék szemfedőre varrásának 19 korábbi eredeztetésére van lehetőség. Közismert, hogy a honfoglaló magyarok a szemek és a száj jelzésére szolgáló egyszerű lemezkéket, véreteket, sőt a szemüregek, illetve az ajkak formáját utánzóan kivágott lemezeket varrtak fel a halotti lepel arcrészére. Ezt a szokást biztosan keletről hozták magukkal, s a lemezkéket alkalomadtán érmékkel is helyettesíthették, 20 amit ma már egy honfoglalás kori sírlelet (22) is tanúsít. Erre utalva felvethető, hogy a gyöngysor nélkül is a koponya környékén talált átlyukasztott érmék némelyike vagy az állcsont, illetve az állkapocs külső oldalára tapadt, átlyukasztott érmék egy része is hajdan a halotti lepelre vagy a szemfedőre lehetett varrva, a szem vagy a száj fölé (pl. 1, 4,10, 13, 22, 25, 38, 50). Sőt talán még az is lehetséges, hogy a hajdani tulajdonos nem is mindegyik olyan átlyukasztott érméjét viselte még az életében, amely a csontvázának feltárásakor a mellkasán vagy egyéb testtájain került elő. E rövidre fogott áttekintésből annyi talán elfogadható, hogy a magyarság nem all. században és nem a szomszédai hatására ismerkedett meg a nem díszként kezelt érmék mellékletadásának szokásával, beleértve a halotti obulus-adást is, hanem a legvalószínűbben keletről hozta magával. Mivel azonban ottani, 9. századi szomszédai jelen ismereteink szerint nem lehettek e szokás 8-9. századi 13 Vö. Bóna, L: az 1. jegyzetben i. m. 81-86.; Szőke, Béla Miklós: Das Karolingerzeitliche Gräberfeld von Sárvár-Végh malom. Communicationes Archaeologicae Hungáriáé (1992) 135. 14 Vö. Kovács, L.: Über die Datierung der Grabfunde des 10. Jahrhunderts in Ungarn anhand der Arbeit von J. Giesler: Untersuchungen zur Chronologie der Bijelo Brdo-Kultur... Acta Archaeologica Academiae Scientiarum Hungaricae 37 (1985) 214-221. 15 Kovács, L,: a 2. jegyzetben i. m. 154. 16 Steuer, H.: a 3. jegyzetben i. m. 147.; Bálint, Cs.: az 1. jegyzetben i. m. 176. 17 Terjedelmi okokból nem állott módomban a megfelelő irodalom idézése, vö. Bóna, I.: az 1. jegyzetben i. m. 90-91. 18 Bár Piligrim passaui püspök (971-991) a VII. Benedek pápához (973-974) 974-ben írott levelében bizonyára komoly túlzással a magyarokénál is nagyobbra becsülte a náluk látott, s a föld minden részéről fogolyként odahurcolt keresztények számát - ld. Szabó Károly: A magyar vezérek kora Árpádtól Szent Istvánig. Pest, 1869. 353. -, ezek hajdani lakhelyén sem volt már divatban a halotti obulus-adás. 19 Bende Lívia-Lőrinczy Gábor-Türk Attila: Honfoglalás kori temetkezés Kiskundorozsma-Hosszúhát-halomról. A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve-Studia Archaeologica 8 (2002) 359. 20 Mesterházy Károly: A magyar honfoglalás régészetének ötven éve. Századok 127 (1993) 303.; Uő.: A honfoglaló magyarok tárgyi emlékei. Életünk 35 (1997) 65.; vö. Tettamanti Sarolta: Temetkezési szokások a X-XI. században a Kárpát-medencében. Studia Comitatensia 3 (1975) 104.
