Erdei Gyöngyi - Nagy Balázs szerk.: Változatok a történelemre, Tanulmányok Székely György tiszteletére (Monumenta Historica Budapestinensia 14. kötet Budapest, 2004)

Antikvitás és régészet - KOVÁCS LÁSZLÓ: Érmék nem dísz vagy ékszer szerepben a honfoglaló magyar sírokban

bal alkar csuklótáji vége alatt (?) a hason (21: 5 db), illetve ugyanúgy, de megfigyeletlen helyen (23: 8 db), sőt esetleg a halott mellé állított edényben is (30). Összesítve tehát 24 több-kevesebb hitelességű esetet találtam, amely bizonyosan 37 vagy akár több pénzdarabra vonatkozhatott. Az eddig bemutatott két lehetőség valamelyikéhez tartozott az az ismeretlen állapotú 4 érme (?) is, amelyek közül kettő jellegzetes halotti obulus helyzetben, éspedig a szájüregben (53), illetve a fej mellé fektetett jobb kézbe volt szorítva (52), s ugyancsak a jobb kézbe fogott, vászondarabba göngyölt 2, bizonytalan korú érme (37), végezetül pedig az a kerek lemezke, amelynek még érme mivolta is kétségbe vonható (38). Külön érdekessége a 10-12. századi magyar érmés mellékletadásnak az átlyukasztás nélküli fél és negyed pénzek sírba tétele, amikor az érme másik része a hozzátartozók birtokában maradva, mindkét félnél akár amulettként is szerepelhetett, bár az ilyen magyarázatkísérlet realitását lerontja az az eset, amikor ugyanazon pénzdarab mindkét felét a halottnak adták (11). A fél pénzek ugyancsak a szájüregben (50?), a jobb kézben (24), a jobb mellkasban (51: 3 db) és a bal mellkasban (32), valamint megfigyeletlen helyen (14) bukkantak fel, a negyed pénzek pedig hasonlóképpen a száj üregben (24), a kulcscsontok között (17), a szegycsonton (49), a gerinc mellett (18), illetve temetői szórványleletként (20). Mindezt összevetve nem jelentéktelen leletanyag gyűlt össze, hiszen a bemutatott 64 eset mintegy 85 érmére vonatkozott, s ha csúszhatott is közéjük néhány félreértelmezett adat, a többiekétől eltérő gyakorlat már csak azért is figyelemre méltó, mert néhány elhunytnak tudatos megkülönböztetéssel többféle pénzmelléklet is jutott, azaz a halotti obulus mellett öweretpénz (22), ruhadíszpénz (19, 47), csizmadíszpénz (22), ékszerpénz (4?, 8), lószerszámdísz-pénz (14, 22, 23) vagy a már említett szemfedőre erősített pénz (22), végezetül pedig esetleg külön, edényben mellékelt pénzösszeg (30?) is. Amint e felsorolásból kiderült, a kiskundorozsmai vitézt (22) látták el érmékkel a legváltozatosabb módon: a szájába tett és a szemfedelére varrt érméken kívül pénzdarabok díszítették az övét, a csizmáját és lovának fej hámját is. A vizsgált sírokat az elhunyt neme, illetve életkora szerint csoportosítva megfigyelhető, hogy a dísz és lószerszám felhasználású érmekkel egyezően

5 a pénzszerző lehetőségekkel leginkább rendelkező férfiak kapták a legtöbb nem ilyen szerepű pénzdarabot is, ráadásul e veretek zöme valóságos értékű forgalmi pénz volt, éspedig 26 esetből hatban arab ezüstdirhem (2, 17, 19, 21, 44,45), kettőben bizánci egész, illetőleg fél aranysolidus (41, illetve 14) s csupán egyben bronzpénz (36), több mint egy tucatban pedig nyugat-európai ezüstdénár (4, 11, 12, 22-24, 29, 30, 40, 42, 43, 49?, 51, 53?), és velük ellentétben mindössze háromban római pénz, de még ezek között is kétszer a reális ezüstértékkel bíró antoninianus (5, 56) és csupán egyszer értéktelen bronz (55). Ezzel szemben a nőkhöz csupán feleekkora mennyiségű temetkezés köthető: a mindössze 12 esetből csak 2 tartalmazott arab dirhemet (16, 33), 5 nyugat-európai dénárt (6, 18, 35, 39, 50), 3 pedig ismeretlen (meghatározású) vagy ezüstérmét (34?, 37, 38), végezetül pedig még l-l nőt kísért római ezüstdénár (9), illetve kisbronz (28) a túlvilágra. A mellékelt érmék értékcsökkenése a gyermekek esetében még szembetűnőbb, hiszen a 14 esetből egyetlen féldirhem (32), egy kopott solidus (54), valamint 6 temetkezés (1,13,15, 46-48) denárain felül a kis halottak majdnem fele mellett (7, 8,10, 25-27) csak értéktelen római bronzpénz volt.

6 A pénzmelléklet értékében megmutatkozott különbség még inkább tükröződött az elhunytak egyéb kísérőleleteinek gazdagságában. Természetesen ismét a férfiak voltak a tehetősebbek, hiszen 4 tarsolylemezzel és komplett leletegyüttessel eltemetett előkelőség is volt közöttük (19, 21,23,44), s az általuk megszemélyesített társadalmi-vagyoni állapotot követhették a különböző fegyveres, lovas, lószerszámos, felövezett vitézek (2, 14, 22, 30, 36, 41,42), a talán még mindig nem közrendű harcosok (4,12,17, 24, 40, 45, 49, 51), s végezetül az utóbbiak, akiket csak köznépi jellegű mellékletekkel láttak el (3?, 5, 11,56), vagy templom körüli temetőben nyugodván, 5 Vö. Kovács, L.: a 2. jegyzetben i. m. 159-164. 6 A sort egy felnőtt (52) és három, minden megjegyzés nélküli csontváz vagy szórvány (3, 20, 31) római érméje egészíti ki.