Erdei Gyöngyi - Nagy Balázs szerk.: Változatok a történelemre, Tanulmányok Székely György tiszteletére (Monumenta Historica Budapestinensia 14. kötet Budapest, 2004)

Antikvitás és régészet - KOVÁCS LÁSZLÓ: Érmék nem dísz vagy ékszer szerepben a honfoglaló magyar sírokban

KOVÁCS LÁSZLÓ r Érmék nem dísz vagy ékszer szerepben a honfoglaló magyar sírokban Közismert, hogy az I. (Szent) István verette első magyar pénzek olyan mennyiségben jelentek meg az uralkodása alatt használatban lévő pogány temetők sírjaiban, hogy az egy-egy pénzdarabnak a halott szájába vagy markába rejtését, vagyis a „halotti obulus" adásának 11. századi közép-európai szokását többen innen származtatták, miközben a magyarokhoz jutása vitatott maradt: sem bizánci, sem frank-bajor eredetét nem sikerült kimutatni.

1 Kézenfekvő lett volna keletről hozott hagyománynak tekinteni, de a honfoglaló magyarok temetkezései eltérő érmefelhasználást jeleztek: ők elsősorban ruházatukat és lószerszámukat díszítették átlyukasztott, felerősíthető érmékkel, de ékszerként is viseltek ilyeneket; s bár e pénzdaraboknak nem kizárható „kalandozási emléktárgy" jellegük mellett elsődlegesen nemesfémértékük volt, még amulett szerepük is lehetett. Amikor a korszak ilyen típusú emlékeit összegyűjtöttem, természetesen számba vettem az egyéb módon eltemetett pénzeket is, de sajátos kutatói szűklátókörüséggel nem figyeltem fel a jelentőségükre.

2 Közéjük sorolhatók a nem felerősítésre szánt, azaz átlyukasztás nélküli egész, félbe vagy negyedbe vágott veretek, azok az átlyukasztott pénzdarabok, amelyekre a feltárók a tarsolyban vagy textilbe csomagolva bukkantak, továbbá azok az ép vagy átlyukasztott példányok, amelyek sajátos helyzetük alapján a szemfedőre lehetettek varrva, végezetül a halotti obulusként a csontváz szájüregében vagy kezében lelt pénzek.

3 A leletek első csoportját tehát az ép, illetve meglévő, hiányos állapotukban átlyukasztás nélkülinek mutatkozó érmék alkotják. Ilyen érme előkerült klasszikus halotti obulus helyzetben, azaz a halott szájüregében is (19, 29, 41, 42), de inkább a többi testrész táján: a jobb (22) és a bal (22) szemüreg fölött, a bal mellkasban (19), a jobb mellkas és könyök között (16), a bal alkar külső oldalánál (36: 2 db), a jobb medencelapát felső széle alatt (31), a jobb medence felett (12), valamint a csontváz felett, talán a sírba hajítva (28), megfigyeletlen helyen (5,9,44,45: 2 db, 46: 4 db), végezetül feldúlt sírok leletei között (2, 3), vagyis 19 esetben, mintegy 24 érmét érintve. E sorozatot a töredékes állapotában átlyukasztás nélkülinek tekinthető további 6 eset 6 vereté egészíti ki, amelyet a szájüregben (13, 22), a koponya jobb oldalán (18), a nyakcsigolyákon (35), talán a jobb kézben (39), továbbá egy újra feltárt sír fenekén (43), végezetül ismeretlen helyen (6) leltek. A leletek második csoportját alkotó átlyukasztott érmék egy része - az ásató megfigyelése szerint - ugyancsak jellegzetes halotti obulus helyzetben került elő, azaz a szájüregben (1, 4?, 7, 15?, 26?, 27?, 33, 34/patinanyom?, 40, 47?, 48?, 54), a jobb (8, 47: 2 db, 55, 56?) vagy a bal (47: 2 db), vagy valamelyik (30) kézbe fogva. Más részüket azért tekinthettem nem dísz pénzmellékletnek, mert sírbéli helyzetük ezt megengedte:

4 egyetlen leletként a koponyajobb oldalán (25), a bal halánték mellett (10), az állkapocs alatt (4), (vászon?)szövetbe csavarva a 1 Bóna, István: Studien zum frühawarisehen Reitergrab von Szegvár. Acta Archaeologica Academiae Scientiarum Hungaricae 32 (1980) 90-92.; Bálint, Csanád: Südungarn im 10. Jahrhundert. Studia Archaeologica 11 (1991)176. 2 Kovács, László: Münzen aus der ungarischen Landnahmezeit. Fontes Archaeologici Hungáriáé. Bp., 1989. 3 Az antik hagyomány Nyugat-Európában a romanizált kelták körében, majd a 4-5. századi germán és szláv világban, immár a kereszténység terjedésével egyidejűleg kialakult, pogány elemeket is magában foglaló népi gyakorlat révén terjedt el. Hermann, Alfred: Charon. Reallexikon für Antike und Christentum 2 (1954) 1053., 1056-1060.; Steuer, Heiko: Zur Gliederung frühgeschichtlicher Gräberfelder am Beispiel der Münzbeigabe. Neue Ausgrabungen und Forschungen in Niedersachsen 6 ( 1970) 148-149. Korábban, Nagy Sándor (i. e. 336-323) hadjáratai idején viszont eljutott ez a hagyomány Belső-Ázsiáig, ahol találkozott a tőle függetlenül kialakult kínai gyakorlat hatásával, s onnan visszajutott Kelet-Európába az avarok Kárpát-medencei betelepülésével egy időben: Bóna, I: az 1. jegyzetben i. m. 86-90. 4 így a koponya körül, az áll- és a nyaktájon akkor, ha egyetlen melléklet volt az érme, illetve ha a halottra gyöngysort nem adtak, bár természetesen egyetlen átlyukasztott pénzdarab is lehetett nyakba akasztott, akár még egy férfi esetében is.