Erdei Gyöngyi - Nagy Balázs szerk.: Változatok a történelemre, Tanulmányok Székely György tiszteletére (Monumenta Historica Budapestinensia 14. kötet Budapest, 2004)

Modernitás: A 20. századi Magyarországról - FRANK TIBOR: A patrisztikától a politikáig: Balogh József (1893-1944)

szereplő zenei műszavakat (symphonia, melódia, modulatio, cantus, carmen). Balogh következtetése ma is figyelemre méltó: „Akit [...] meglep, hogy egy ájtatos legendában szőrszálhasogató és számunkra mégis oly nehezen érthető zenei terminusokkal találkozik, vegye fontolóra, hogy az egyházi nyelv és az egyházi műzene eszményeivel szemben itt igen korán új erő jelentkezik: a vulgáris nyelv és a még sokkal vulgárisabb zene. [...] A zeneértő Szent Gellért és a daloló magyar szolgálóleány a középkor két ellentétes művészi felfogását: a regularitas-t és a vulgariías-t jelöli; ez a nagy elméleti ellentét csak jóval később fog kibontakozni, itt szinte gubó alakjában látjuk".

27 Baloghot mindvégig foglalkoztatta a Rómakultusz és a császárkultusz kérdésköre. Felfogása szerint Szent Ágoston kora fordította „a keleti gyökerű uralkodói misztikát Róma felé, [...] [A]z impérium sine ßne-böl Imperium Romanum lesz. A Róma-kultusz mellé testvérként tapad a császárkultusz: politika és vallásosság ez izmos és szívós szövevényével kell a zsenge kereszténységnek felvenni a küzdelmet".

28 Balogh 193 l-ben már világosan utalt Szent István király Intelmeinek Szent Ágostonig visszanyúló gyökereire, amikor a Szent István korából fennmaradt eszméket mint „egy századok óta fejlett, augustinusi alapokon nyugvó Karoling-elméletet" taglalta a Magyar Nyelv lapjain.

29 Balogh ezeket a gondolatokat a magyar középkor forrásainak kutatásakor is kamatoztatta, így amikor az Intelmek gazdag forráskritikai elemzését adta az 1938-as Szent István-emlékévben megjelent akadémiai Emlékkönyvben. Nem először merített érveket tudományos köntösben megfogalmazott aktuális politikai mondanivalójához a középkori Intelmek látszólag holt szövegéből.

30 Balogh kutatói habitusát éppen ez a politizáló tudományosság: a friss mondandónak a történelem mélyéről filológiai akríbiával felhozott eszmékkel való kifejezése jellemezte. „Bennünket a Rómaeszme és a császár-eszme a X. és XI. század fordulóján, tehát éppen olyan időpontban foglalkoztat, mikor - III. Ottó és Gerbert nagy személyes hatása alatt - a megdermedt középkori formákba ismét, az átmenet rövid éveire, élet költözik".

31 A politikussá vált, de vérbeli forráskritikusnak és klasszika-filológusnak megmaradt Balogh - 1938-ban! - egyenesen Sallustiusig viszi vissza azt a tételt, amely Szent István Intelmeiről szóló tanulmányának központi üzenete: „az egynyelvű és egyszokású ország törékeny és gyenge".

32 Nehéz nem kihallani a politizáló (és a nácizmus hazai térnyerését aggódva figyelő) Balogh hangját a tudományos értekezésből is, amikor így érvel: „A népi sokféleség, mint államalkotó és államfenntartó erő a római császárkor megingathatatlan tétele, amelyet a középkor annál szívesebben tesz a magáévá, mert Nagy Károly birodalmában ismét hatóerőnek érezte".

33 Innen közvetlen már a kapcsolat a végkövetkeztetéshez: ,,'[J]övevények' erényeinek, tudásának és munkájának köszöni tehát Róma és az újkeresztény Magyarország is hatalmát és gyarapodását".

34 Élete utolsó tanulmánya is az Intelmekről szólt.

35 27 Uo. 15. 28 Balogh József. Szent István „Intelmei"-nek forrásai. In: Emlékkönyv Szent István király halálának kilencszázadik évfordulóján. Bp., MTA, 1938. 2. köt. 241. 29 Mittudunk a szentistváni Intelmek szerzőjéről? Magyar Nyelv, XXVII. 1931. május-június, 5-6. sz. 164. 30 E kérdéskörhöz 1. még Balogh József'következő írásait: Szent István és a „Róma-eszme". Budapesti Szemle, 1927. 207. köt. 599. sz. 89-95.; „Nemzet" s „nemzetköziség" Szt. István Intelmeiben. Irodalomtörténeti Közlemények, XXXVII. 1927. 1-10.; Szent István király, a „békefejedelem". Adalék az „Intelmek" terminológiájához. Magyar Nyelv, XXIII. 1927. 452^461.; Szent István politikai testamentuma. Budapesti Hírlap, XLVII. évf. 188. sz. (1927. augusztus 20.) 1.; Szent István politikai testamentuma. Minerva, IX. évf. 1930. (4-7. sz.) 129-164.; X. évf. 1931. (1-4. sz.) 39-51.; X. évf. 1931. (5-10. sz.) 106-114.; Mit tudunk a szentistváni Intelmek szerzőjéről? I. m. 158-165.; A magyar királyság megalapításának világpolitikai háttere. Századok, LXVI. évf. 1932. április-június 4-6. sz. 152-168.; Libellus de institutione morum. In: Scriptores rerum Hungaricarum. Vol. II. Bp., 1938. 611-617. 31 Balogh József. Szent István „Intelmei"-nek forrásai, i. m. 241., 239. 32 Uo. 263. 33 Uo. 34 Uo. 35 „Ratio" és „mos". A római jog „megújulásának" nyomai a szentistváni Intelmekben. Egyetemes Philologiai Közlöny, LXVII. évf. 1943. 3. fűz. 273-336.