Erdei Gyöngyi - Nagy Balázs szerk.: Változatok a történelemre, Tanulmányok Székely György tiszteletére (Monumenta Historica Budapestinensia 14. kötet Budapest, 2004)

Az újkor századai - SZÖGI LÁSZLÓ: Akadémiák a Balti tenger mentén. Magyarországi diákok lengyelországi és a baltikumi egyetemeken és akadémiai gimnáziumokban (1526-1789)

móciós nyilvántartásokat több intézménynél nem tudtuk megvizsgálni, így valószínűsíthető, hogy a jelzettnél többen szereztek fokozatot. Jelenleg mindössze 7 baccalaureusról, 16 magisterről és 7 doktorról van tudomásunk. A legtöbben bölcsészek és teológusok, de találkozunk egy jogi magisterrel is Greifswaldban (1709) és egy jogi doktorral Rostockban (1662). Az orvosok közül egy magister volt Königsbergben (1701), kettő Koppenhágában (1699) és egy a már említett Bützowban (1766). A hallgatók származásáról, társadalmi rétegződéséről a korabeli források alig számolnak be. Mindössze 56 esetben szerepel a nobilis vagy eques kifejezés. Annyi bizonyos, hogy a hallgatók döntő többsége városi polgári családból származott. Az apa foglalkozását csak néhány esetben tüntették fel, de közülük több a lelkész, a városi tisztviselő vagy a kézműves. Az adatok jól bizonyítják, hogy a 17. századra - a török által meg nem szállt országrészekben - a városi polgárság széles rétegeiben kialakult az igény a magasabb, egyetemi szintű műveltség megszerzésére. A magyarországi régiók, megyék szerinti tagolódás Az adatbázisban viszonylag pontos adatokkal rendelkezünk a hallgatók származási helyéről. A vizsgált korszakban természetesen még nem jellemző, hogy a beiratkozásoknál pontos születési vagy származási helyet jelölnek meg, igen nagy számban még csak a tartományra utalnak, ahonnan a hallgató érkezett. A korábban említett többszöri beiratkozás azonban nagy segítségünkre volt abban, hogy a származási helyeket olyan esetekben is meghatározzuk, ahol az általunk 1. Felvidék és Kárpátalja 778 beir. 45,6 % 2. Erdély és Partium 538 beir. 31,5 % 3. Nem meghatározható 257 beir. 15,1 % 4. Alföld és Bácska-Bánát 59 beir. 3,5 % 5. Dunántúl 48 beir. 2,8 % 6. Drávántúli részek 24 beir. 1,4% Össz. 1704 beir. 100 % 6. táblázat. A magyarországi és erdélyi diákok nagyrégiók szerinti tagolódása. használt forrásban helynév nem szerepelt. Számos olyan eset volt, pl. Torunban, ahol nem jelölték meg a származási helyet, de ugyanezen hallgató königsbergi beiratkozásánál már igen. Ilyen esetben Torunnál is megjelöltük az így megtalált helyet. Hasonló azonosításokra sok más intézmény esetében is lehetőségünk nyílt. Összességében - a fentieknek köszönhetően - csak 257 beiratkozásnál, tehát az esetek csupán 15%-ánál nem tudtuk a hallgató származási helyét meghatározni. Ezek között 193 esetben csak a magyarországi származást jelzik a források, s ennél pontosabb meghatározást nem tudtunk adni. A további esetekben megjelöltek ugyan származási helyet, de azok a vizsgált forrásokból kiindulva nem azonosíthatók pontosan. További 93 esetben az erdélyi származást jelzik a források, de azon belül a hely nem szerepel. Az életutak vizsgálata során nyilvánvalóan további személyek származási helyét is meg lehetne határozni, de kutatásunknak nem volt célja a teljes életpályák felkutatása. A rendelkezésünkre álló 85%-os adatsor e korban igen jelentősnek mondható, és elegendő ahhoz, hogy a hazai régiók, közigazgatási egységek szerinti tagolódást elemezzük. Mivel a térségbe irányuló egyetemjárások döntő többsége a hódoltság időszakára esik, nem meglepő, hogy a peregrinusok csaknem fele, mintegy 45%-a a Felvidék területéről származott. 1412 óta 13 szepességi város tartozott Lengyelországhoz, s ez a tény láthatóan befolyásolta az északi irányú hazai peregrinációt. Mint a 6. táblázatról leolvasható, rajtuk kívül Erdély és a Partium területéről érkezett még a diákok további (csaknem) 32%-a. A két nagy országrészből, illetve az e korban önálló Erdélyi Fejedelemségből és az északi, török által el nem foglalt területekről származott a peregrinusok 77%-a, vagyis döntő többsége. Más országrészek gyakorlatilag alig voltak képviselve. Az alföldiek nagy része még a török támadás előtt érkezett Krakkóba, később már nincsenek innen származó diákok. A dunántúliakat is csupán néhány nyugati határszéli megyéből származó hallgató képviseli, elsősorban soproniak. A horvátországi eredetű peregrinusokat is vizsgáltuk, de a Dráván túliak aránya vizsgált régiónkban nem érte el a 2%-ot. A 7. táblázatban a legtöbb hallgatót küldő közigazgatási egységek sorrendjében vizsgáltuk