Erdei Gyöngyi - Nagy Balázs szerk.: Változatok a történelemre, Tanulmányok Székely György tiszteletére (Monumenta Historica Budapestinensia 14. kötet Budapest, 2004)

Az újkor századai - SAHIN-TÓTH PÉTER: Egy lotaringiai nemes a „hosszú török háborúban": Georges Bayer de Boppard

SAHIN-TÓTH PÉTER Egy lotaringiai nemes a „hosszú török háborúban": Georges Bayer de Boppard

1 A tizenötéves, más elnevezéssel „hosszú török háború" (1591/1593-1606) idején Magyarországon harcoló keresztény hadseregekben Európa szinte valamennyi nációjának képviselőit megtaláljuk. A közvetlenül érintett magyarok és az osztrák Habsburgok országai és tartományai mellett leginkább a Német-római Birodalom vállalta a háború katonai és pénzügyi terheit. Az alábbiakban azt mutatom be röviden, hogy a birodalom legnyugatibb, a hadszíntértől legtávolabb eső tartománya milyen szerepet játszott a háborúban 1597 és 1598 folyamán. A Lotaringiai Hercegséget

2 a Német-római Birodalomhoz kötő szálak a 16. század közepén meglazultak. Az Antal herceg (1508-1544) képviselői és V. Károly császár között Nürnbergben 1542. augusztus 26-án kötött szerződés értelmében Lotaringia jelentős autonómiát kapott a birodalmon belül. Kivonták a Birodalmi Kamarai Bíróság fennhatósága alól, és hozzájárulását a birodalmi terhekhez, elsősorban a birodalom belső békéjének (Landfried) fenntartásához a választófejedelmek számára megállapított kötelezettség kétharmadában maximálták. Mindazonáltal a herceg követei továbbra is részt vettek a birodalmi gyűléseken és a felső-rajnai birodalmi kerület gyűlésein.

3 Ami az Oszmán Birodalommal szemben vállalt katonai és anyagi terheket illeti, a török elleni háborúra szánt hozzájárulást (Türkensteuer vagy Tiirkenhilfe) 1505-től kezdődően ismétlődően szedték a hercegségben is a 16. század folyamán, különösen a nyílt magyarországi háborúk idején. A hercegség azonban rendszeresen késett kvótája befizetésével. Előfordult, hogy csak birodalmi átok kilátásba helyezésével (1577) vagy per útján (1612) lehetett rákényszeríteni a herceget kötelezettségei teljesítésére.

4 Ez az anyagi, olykor politikai érdekek által motivált magatartás azonban mit sem változtatott a tényen, hogy a Német-római Birodalomhoz tartozás, a birodalmi szolidaritás eszméje elevenen élt Lotaringiában a 16-17. század fordulóján. Ebből következően az Oszmán Birodalommal vívott háborúk is élénk érdeklődést és visszhangot keltettek.

5 A keresztes hadjárat témáját a hercegi dinasztia legitimációjának és presztízsének építésében is kiaknázták. Antal hercegnek a felkelő és a reformáció eszméire fogékony parasztok felett Zabernnél (Saveme) aratott győzelme (1525) után a hercegi propaganda előszeretettel láttatta a dinasztiát a katolicizmus rettenthetetlen védelmezőjének szerepében. Ennek bizonyítékai között rendre felbukkant mint választott példakép Jeruzsálem felszabadítója, Godefroy de Bouillon, akit a dinasztia egyfajta spirituális őseként ábrázoltak. Mindebből nem volt nehéz levezetni azt, hogy a lotaringiai hercegek egyetemes érvényű missziója az igaz hit védelme annak minden ellensége ellen.

6 1 A tanulmány elkészítéséhez szükséges kutatások támogatásáért köszönet illeti a Francia Köztársaság kormányát, a budapesti Európa Intézetet, a Magyar Ösztöndíj Bizottságot, az Andrew W. Mellon Foundation East-Central European Research Fellows programját (Maison des Sciences de l

'Homme, Párizs), az Országos Tudományos Kutatási Alapot (F 6970 kutatási program) és a Pro Renovanda Cultura Hungáriáé Alapítvány „Osztrák-Magyar közös múlt" szakalapítványát. 2 Pontosabban Lotaringiai és Bari Hercegség. A továbbiakban a „Lotaringia", „Lotaringiai Hercegség", illetve „hercegség" kifejezéseket ebben az értelemben használom. 3 Cabourdin, Guy: Terre et hommes en Lorraine du milieu du XVI

e siècle à la guerre de Trente ans. Toulois et Comté de Vaudémont. I. Université de Lille, 1975. 74. és 75. (a továbbiakban: Cabourdin: Terre). Taveneaux, René: Histoire de Nancy. Toulouse, 1978. 236. 4 Choné, Raulette: Emblèmes et pensée symbolique en Lorraine (1525-1633). Paris, 1991. 61.; (a továbbiakban: Choné: Emblèmes, i. m.). Cabourdin: Terre, i. m. 75-77. 5 Choné: Emblèmes, i. m. 68-69., 73. 6 Ez a téma a 17. század végéig kitartott, sőt V Károly herceg (1675-1690) magyarországi szereplése még inkább felerősítette. Taveneaux, René: L'esprit de croisade en Lorraine aux XVI

e et XVII

e siècles. In: L'Europe, l'Alsace et la France. Etudes réunies en l'honneur du Doyen Georges Livet. Strasbourg, 1986. 256-257., 259.; Choné: Emblèmes, i. m. 48-50., 54-57., 59., 62-63.