Erdei Gyöngyi - Nagy Balázs szerk.: Változatok a történelemre, Tanulmányok Székely György tiszteletére (Monumenta Historica Budapestinensia 14. kötet Budapest, 2004)
Az újkor századai - SAHIN-TÓTH PÉTER: Egy lotaringiai nemes a „hosszú török háborúban": Georges Bayer de Boppard
Könnyű volt tehát megindokolni, miért avatkozott be nyíltan III. Károly herceg (1559-1608) a francia vallásháborúba rokonai, a Guise-ek és a Katolikus Liga oldalán. A háború viszont semmilyen kézzelfogható eredményt sem hozott számára, ráadásul komoly károkat is okozott országának. Levonva a megfelelő következtetést sikertelenségéből, a herceg 1593 augusztusában fegyverszünetet, majd 1595 decemberében végleges békét kötött IV. Henrik francia királlyal. 7 A franciaországi beavatkozással egy időben a hercegség határainál, olykor a területére is átcsapva, egy másik, nem kevésbé pusztító háború folyt. 1592-ben a strassburgi püspökség katolikus és evangélikus táborra szakadt káptalanja egyszerre két püspököt is választott a brandenburgi őrgróf unokája, János György és a lotaringiai herceg ifjabb fia, Károly metzi püspök személyében. A két párt egészen 1593 márciusáig, amikor fegyverszünetet kötöttek, kíméletlen háborút folytatott egymással Elzászban, s a konfliktus csak 1604 novemberében rendeződött véglegesen. E harcok, illetve a Németalföldön évtizedek óta tartó háború következtében a Lotaringiában és a hercegség körül fegyverben álló katonaság létszáma ugrásszerűen megnőtt. Eltartásuk, kilengéseik igen nagy terheket róttak a lakosságra. A korabeli háborús időkre jellemzően általánosan nőtt a fosztogatási kedv, ráadásul a fegyverszüneteket követően tömegesen szélnek eresztett zsoldosok közül többen útonállással igyekeztek megélhetésüket biztosítani. 8 Az elbocsátott katonaság távozása tehát elemi érdeke volt mind a hercegi kormányzatnak, mind a lakosságnak. A dologtalan zsoldosok kiáramlása a hercegségből azonnal meg is indult. A még zajló franciaországi, illetve a németalföldi és a Magyarországon kirobbanó török elleni háború óriási katonatömeget vonzott évről évre. A franciaországi és németalföldi háború harcedzett veteránjai iránt a császári hadvezetés is nagy érdeklődést mutatott. 9 Felfogadásukra éppen a Lotaringiai Hercegség, illetve SpanyolNémetalföld déli határvidéke, a liège-i püspökség és a Német-római Birodalom rajnai városai (különösen Strassburg) és tartományai kínáltak ideális terepet. Az itt összegyűjtött csapatokat azután a Duna felső szakaszának kikötővárosaihoz (Donauwörth, Ulm, Neuburg) vezették, ahonnan hajón utaztak Bécsig. Onnan a gyalogosok általában ismét hajón, míg a lovasság szárazföldön jutott el a valahol a Duna mellett gyülekező keresztény sereg táborába. A lotaringiai nemesség számos képviselője mutatott érdeklődést az effajta, presztízse és anyagi érdekei szempontjából is haszonnal kecsegtető vállalkozások iránt. A kicsiny hercegi udvar és hadsereg által nyújtott karrier- és jövedelemszerzési perspektívák ugyanis igen szűkösek voltak. Az ambiciózusabb nemesek ezért külföldön próbáltak szerencsét a spanyol és az osztrák Habsburgok, illetve a francia király szolgálatában. Az ilyesfajta igényeknek szabad utat biztosított a lotaringiai lovagság (köznemesség) azon privilégiuma, hogy tagjai külföldön is szolgálatot vállalhattak, ha ez nem sértette a herceg érdekeit. 10 Több családban a császár szolgálatában vállalt török elleni harcnak valóságos hagyománya alakult ki a 16. század folyamán. 11 Nem meglepő tehát, hogy már 1593-ban egy előkelő és a hercegi udvarban is fontos posztot betöltő lotaringiai nemes, 7 Calmer. Histoire de Lorraine. V. Paris, 1973 (az 1745-ös kiadás reprintje). 852. Mariéjol, J.-H.: La Réforme, la Ligue, l'Édit de Nantes 1559-1598. In: Lavisse, Ernest (ed.): Histoire de France des Origines à la Révolution. VI. 1. Paris, 1983. 367-368.; Pfister, Christian: Histoire de Nancy. II. Paris-Nancy, 1909. 503-504.; Bercé, Yves-Marie: La naissance dramatique de l'absolutisme 1598-1661. Paris, 1992. 12. 8 Parisse, Michel (ed.): Histoire de la Lorraine. Toulouse, 1977. 240.; Hiegel, Henri-Charles: La châtellenie et la ville de Sarreguemines de 1335 à 1630. Paris, 1934. 147-150. (A továbbiakban: Hiegel: La châtellenie) 9 Parker, Geoffrey: The Army of Flanders and the Spanish Road, 1567-1659. Cambridge, 1972. 42., 213-215. (a továbbiakban: Parker: The Army). Uő: The Military Revolution. Military Innovation and the Rise of the West, 1500-1800. Cambridge, 1988. 51. 10 Cabourdin: Terre, i. m. 1975. 785. " Jó példa erre a Bettstein-Bassompierre família, amelynek három tagja is harcolt a törökök ellen a császári hadseregben (1529, 1566), majd a tizenötéves háború idején férfikorba lépő François de Bassompierre is szükségesnek érezte, hogy önkéntesként kipróbálja magát Magyarországon (1603). Bassompierre, François de: Journal de ma vie. I. Kiad. Chanterac. Paris, 1870. 11-12., 17., 19-20., 100-130.
