Erdei Gyöngyi - Nagy Balázs szerk.: Változatok a történelemre, Tanulmányok Székely György tiszteletére (Monumenta Historica Budapestinensia 14. kötet Budapest, 2004)

Európai középkor - Magyar középkor - KLANICZAY GÁBOR: Nemzeti szentek a késő középkori egyetemeken

KLANICZAY GÁBOR Nemzeti szentek a késő középkori egyetemeken Amikor a középkor utolsó évszázadaiban megjelennek a nemzet és a nacionalizmus modern értelemben vett politikai kategóriái,

1 e fogalmak lenyomatát jól megfigyelhetjük a vallási és kulturális élet különböző területein. Ezek közé sorolhatjuk a középkori civilizáció két olyan teremtményét, amelyet korábban épp az univerzalizmus jellemzett: a szentkultuszt és az egyetemeket. Tanulmányomban, miután előbb vázlatosan bemutatom, hogy milyen formában bontakozott ki egyféle nemzeti átértelmeződés e két területen, egy olyan megnyilvánulással foglalkozom, amely épp a kibontakozó nemzeti öntudat jegyében kapcsolja össze őket: a nemzeti szentek egyetemi kultuszával. Megvizsgálom, hogyan illeszkedett a nemzetek patrónusainak és szimbólumainak tekintett szentek kultusza a nemzeti érzület egyre több megnyilvánulásától átszőtt, sőt egyre inkább nemzeti alapokon újraszerveződő késő középkori egyetemi életbe.

2 1. A szentek kultuszát - amióta megjelent a késő antikvitásban - sajátos kettősség jellemezte: mindegyik helyi kultuszként született, amit az egyház egyetemesnek ismert el. Amikor a mártír vagy a hitvalló szent ereklyéinek tiszteletét az ő közvetítésével történt csodák támasztották alá, a helyi püspök hatásköre volt, hogy elrendelje liturgikus tiszteletüket. Ez mindig helyi kultusz volt, és elsősorban azon a hiten alapult, hogy a szent egyszerre van jelen Isten jobbján a Mennyben, és sírjánál a Földön, tehát a maradványait tisztelő közösségnek hatékony természetfeletti patrónusa lehet. Később azonban, az ereklyék feldarabolása és adományozása révén egyes szentek kultusza elterjedt a kereszténység sok más területén.

3 Terjesztette őket számos írásos és képi forma is: liturgikus könyvek, legendák, csodagyűjtemények, sacramentariumok, szentképek, szobrok, a híresebb szentek ereklyéit nagy távolból is felkeresték a gyógyulást keresők és a zarándokok. A kora középkori királyságok és az egyház szövetségének köszönhetően a fontosabb szenteknek előbb-utóbb politikai jelentősége lett, ők lettek a királyságok és a dinasztiák patrónusai. Ereklyéiket csatába hordozták, hogy győzelmet hozzanak, kivitték az ostromlott városok bástyáira, hogy oltalmazzanak az ellenségtől, védelmükre, segítségükre az élet minden területén számítottak. Ilyen dinasztikus patrónusi szerepe volt például Tours-i Szent Mártonnak, Szent Genovévának és Dénesnek a Meroving- és a Karoling-korban vagy Szent Móricnak és Lőrincnek az Ottók Német-római Császárságában.

4 Az efféle politikai vagy dinasztikus patronátusra különösen alkalmas volt a középkori szentek egyre népszerűbb új típusa, a szent királyok, királynék és hercegek körül kialakuló dinasztikus szentkultusz. Ez a kultuszforma elsőként az angolszász királyságokban lett népszerű (Szent Oszvald, Edmund és még több más uralkodó kultusza). Az évezredforduló táján ez lett a szentkultusz fő formája a két újonnan kereszténységre tért régióban: Skandináviában (Szent Olaf, Knut és Erik kultuszával) és Közép-Kelet-Európában (Szent Vencel, Vlagyimir, Borisz és Gleb, Szent 1 Szűcs Jenő: A magyar nemzeti tudat kialakulása. Két tanulmány a kérdés előtörténetéből. Szeged, 1992. 2 E tanulmányhoz Székely György adta az ötletet, felkérve arra, hogy e kérdésről beszéljek a 2000-ben általa szervezett pécsi nemzetközi egyetemtörténeti konferencián. Az angolul írt és megjelentetett cikk (National Saints on Late Medieval Universities, In: Márta Font - László Szögi, Hg..: Die ungarische Universitätsbildung und Europa. Pécs, 2001. 87-108.) most elkészített és néhány helyen kiegészített magyar változatával járulok hozzá a nyolcvanadik születésnapjára megjelenő emlékkönyvhöz. 3 Peter Brown: A szentkultusz kialakulása és szerepe a latin kereszténységben. Bp., 1993. 4 Frantisek Graus: Volk, Herrscher und Heiliger im Reich der Merowinger. Studien zur Hagiographie der Merowingerzeit. Praha, 1965.; Uő: Lebendige Vergangenheit. Überlieferung im Mittelalter und in den Vorstellungen vom Mittelalter. Köln, 1975.