Erdei Gyöngyi - Nagy Balázs szerk.: Változatok a történelemre, Tanulmányok Székely György tiszteletére (Monumenta Historica Budapestinensia 14. kötet Budapest, 2004)

Európai középkor - Magyar középkor - MAROSI ERNŐ: Zsigmond, a király, a császár

názás reményében 1417-ben Arnold Boemellel vésetett pecsétnyomóval azonosítható.

3 Az avers kompozíciója nemcsak heraldikai teljességében (a császári, a magyar és a cseh királyi s a családi címerek egyesítésében a Sárkány rend jelvényének elemeivel), az attribútumok és jelvények gondos ábrázolásában mondható mesterműnek, hanem - bizonyos mértékig a pecsétábrázolás hieratikus kötöttségét áttörő - kompozíciós kvalitásaiban is. Különös és Zsigmond pecséthasználatában is egyedülálló jellege a pecsétművészet hagyományán kívüli mintaképekre mutat: a Zsigmond párizsi útja idején számára hozzáférhetővé vált allegorikus medáliákhoz hasonló kompozíciós vonása a trónoló császáralak dinamizálása. Nem hagyományos, nyugvó trónoló alak jelenik meg rajta, s a trónszék vagy -építmény el is tűnik az ábrázolásból. Helyette uralkodik a Nagy Sándor égi utazásából származtatott motívum: a császárt magasba emelő sasok motívuma. A repülés mozdítja ki az ülő alakot is a szigorú szembenézetből és a hagyományos, mereven szimmetrikus tartásból: ezért ül enyhén jobbra fordulva, ugyancsak jobb felé fordított arccal. A pecsét Zsigmond-képe ennek a jelentőségének megfelelően lehetett aktuális még a későbbi császárkoronázás idején is, s vált a Zsigmond-ikonográfia egyik legfontosabb mintaképévé.

4 A Bajor Lajos idején bevezetett

5 és közvetlenül IV. Károly felségpecsétjeinek mintaképére visszavezethető sasos trónusnak Nagy Sándor repülésére vonatkoztatása, a császár szárnyaló küldetéstudata kapta meg értelmezését a felségpecsét revers-jének nevezetes köriratában, amely egyszerre tartalmazott szövegszerű utalást Zsigmond küldetéstudatának ótestamentumi (Ez 17), apokaliptikus (Jel 8,13) forrásaira és az Énekek éneke-beli sponsus - sponsa motívum egyházi, szimbolikus értelmezésére (vö. Ef 5,23; Ez 16,8 is).

6 E kevésbé heraldikus, inkább misztikusallegorikus értelmezésmódnak felel meg az, hogy a Német-római Császárság jelvényéül választott sas két fejét nimbusszal látták el.

7 Ugyanebben a gondolatkörben keresendő a Sárkányrend jelvényének gondosan megválasztott - és minden jel szerint gondosan kiérlelt - reprezentatív mondanivalója éppúgy, mint (nem minden esetben jóindulatú) recepciója.

8 A reprezentatív nyelvnek és a befogadásnak közös nevezőjét a joachimita szimbolika s a benne gyökerező vaticiniumirodalom alkotta.

9 Ebbe az összefüggésbe tartozik a konstanzi évek sas-szimbolikájának és egyben a Sárkányrendjelvényének allegóriájában kifejezett gondolatkör értelmezését megvilágító forrásként Winand von Steeg allegorikus traktátusa, az Adamas colluctantium aquilarum. Egyelőre eldönthetetlen kérdés, vajon csak a magyarázatot, esetleg nem az eszmei források egyik kulcsát is sejthetjük benne. A mű, amely már rejtélyes címével („Az egymással küzdő sasok gyémántja") is a sas-allegóriák sokféle, a gyémánt facettáihoz hasonlóan változatos szempontú kifejtését ígéri (a gyémánt, amely a mágnes, azaz az ördög erejét 3 Bettina Pferschy-Maleczek: Der Nimbus des Doppeladlers. Mystik und Allegorie im Siegelbild Kaiser Sigmunds. Zeitschrift für Historische Forschung, 23.(1996) 433-472., a pecsét készítésének és használatba vételének körülményeiről: 469-470. 4 Művészet Zsigmond király korában, 1387. II. Katalógus. Bp., 1987, Zs. 17. sz., 24.; méltatásához - korábbi datálását illetően kétely kifejezésével - Bertalan Kéry: Kaiser Sigismund, Ikonographie. Wien - München, 1972., 128-129. Vö.: Marosi Ernő: Újabb Zsigmond-portrék. Horler Miklós hetvenedik születésnapjára. Tanulmányok. Szerk. Lővei Pál. Művészettörténet - műemlékvédelem IV. Bp., 1998. 137. 5 Pecsétjén: Robert Suckale: Die Hofkunst Kaiser Ludwigs des Bayern. München, 1993. 32. sk. és Abb. 17., s nyomán a nürnbergi városháza egykori reliefjén is: uo. 111., Abb. 93. 6 AQUILA EZECHIELIS SPONSE MISSA EST DE CELIS VOLAT IPSA SINE META QUO NEC VATES NEC PROPHETA EVOLABIT ALCIUS: értelmezéséhez vö.: Marosi Ernő: Kép és hasonmás. Művészet és valóság a 14-15. századi Magyarországon. Művészettörténeti füzetek, 23. Bp., 1995. 128. A kétfejű sasos pecsétábra értelmezéséhez s a körirat szövegének előzményéhez, egy régebbi Szent János evangélista-himnuszhoz 1. Ingrid Flor: Die Krönung Maria und der „Christus-Adler". Zur Herrschaftssymbolik spätmittelalterlicher Endzeitprophetie. Die Marienkrönungsminiatur im Buch der Heiligen Dreifaltigkeit des Franziskaners Ulmannus. Umëni, XXXX (1992) 400. 7 Pferschy-Maleczek: Der Nimbus des Doppeladlers, Zsigmond nimbuszos kétfejű sasáról különösen: 447-450. s Vö.: Székely György; Luxemburgi Zsigmond, egy közép-európai uralkodó. In: Művészet Zsigmond király korában, 1387, I. Tanulmányok. 29. skk és Kovács Éva: A Luxemburgi uralkodók rendjei, uo. 135-147., különösen: 143. sk.