Erdei Gyöngyi - Nagy Balázs szerk.: Változatok a történelemre, Tanulmányok Székely György tiszteletére (Monumenta Historica Budapestinensia 14. kötet Budapest, 2004)
Európai középkor - Magyar középkor - MAROSI ERNŐ: Zsigmond, a király, a császár
megtöri, Krisztusnak és egyházának szimbóluma), a szerző magyarországi tartózkodása idején készült. A közép-Rajna-vidéki 137l-es születésű Winand von Steeg 1394-1401 között a heidelbergi egyetemen folytatott tanulmányokat, s lett decretorum doctor. Ennek a grádusának megfelelően tartott kánonjogi előadásokat 1403-1411 között a würzburgi egyetemen, s ennek az egyetemnek a képviselőjeként jutott Konstanzba, a zsinatra. Ott Pfalzi III. Lajos választófejedelemnek és Georg von Hohenlohe passaui püspöknek, 1417 szeptemberétől Zsigmond kancellárjának körébe került, s Zsigmond familiárisa lett. 1419-ben György esztergomi érsek kíséretében maga is Magyarországra került, s itt, Esztergomban, 1419. március 26-án fejezte be a sasokról szóló traktátusát. Magyarországi tartózkodásáról szerzett tapasztalatait meglehetősen idegenkedő és kritikus megjegyzésekben rögzítette. Megemlékezik - Windeckéhez hasonlóan, ugyancsak az 1419-es év kapcsán, s ezért a budai építkezések kronológiájának s részben luxus-jellegüknek (benne hallgatólagosan az 1974-ben felszínre került, tervezett szobordísznek) is elsődleges forrása - Zsigmond budai építkezéseiről. Kifogásolja ezek nagy költségeit és nagyvonalúságát. Esztergomban különösen az érseki udvartartás szűkös viszonyai szomorították el. A püspöki várban összesen három fűthető szoba volt (nem lebecsülendő adat az esztergomi egykori királyi, ekkor már régen érseki vár építéstörténetéhez!): egyikben a kúria működött, másikban a püspök, a harmadikban a teljes püspöki udvartartás. Winand életét mindenekelőtt a Zsigmondhoz 1416-ban csatlakozott aragóniai udvari bolond, Borra 10 - mondhatni, professzionális - működése keserítette meg. Winand hamarosan Nürnbergbe, III. Lajoshoz menekült, akinek három illusztrált művét, köztük az AdamasX is ajánlotta. Ennek akrosztichonja a díszítést, tehát az allegorikus ábrákat is az ő műveiként jelzi. 1421-ben Bacharachban lett plébános." Magyarországi működése szempontjából tehát döntő volt a konstanzi zsinat periódusa. A zsinaton három ízben vett részt: 1415-ben egy nürnbergi polgárjogi tanácsadójaként, majd másodszor 1417-ben, végül újból 1418-ban, Hohenlohe püspök környezetében, akivel már 1412-től kimutathatók a kapcsolatai. 12 Ez idő tájt írta a hetes szám szimbolikus jelentéséről szóló Paries septenariorum című traktátusát, amelyet 1414-ben Nürnbergben fejezett be, ugyancsak a maga festette képekkel. Ennek a műnek egy példányát Ladislaus von Suntheim 1460-ban Liebenau kolostorában látta, s megemlíti, hogy Winand ezt Zsigmondnak ajánlotta, Georg von Hohenlohe püspöknek adta át emendálásra, s aididit ad instantiam Laurentii de Hunde Comitis ex prosapia Ungarorum dapiferi conthoralis regiae anno Domini MCCCCXII. Arról, hogy a Paries septanariorum írására Winandot az őt nürnbergi írószobájában felkereső Laurencius de Paschach alias Hunth lovag (Tari Lőrinc) ösztönözte, Lapis angularis című művének bevezetőjében is szólt. 13 így személye semmiképpen nem lehetett ismeretlen Magyarországon; ehhez sem a konstanzi zsinatra, sem ideérkezésére nem kellett várni. A szálak a zsinat előtt Velence ellen készülő Zsigmond (s a talán ezzel kapcsolatos, leplezett diplomáciai megbízatást teljesítő Tari Lőrinc) körébe vezetnek. Ennek az óbudai egyetemalapítás, a huszitizmus körüli viták s a konstanzi zsinati 9 G. Schüssler. Studien zur Ikonographie des Antichrist. Diss. Heidelberg, 1975. - A Draco magnus rufus (Jel 12,3) értelmezéséről: 247. skk; Jörg Traeger. Der reitende Papst. Ein Beitrag zur Ikonographie des Papsttums. München, 1970. különösen: 48. skk, 101. sk. 10 A barcelonai székesegyházban lévő bronz sírlapjának feliratában miles gloriosusriâk nevezett bolond személyéhez 1. H. Finke: Des aragonesischen Hofnarren Mossén Borra Berichte aus Deutschland (1417, 1418). Historisches Jahrbuch, 56. (1936) 161-173. " Az életrajz összefoglalása: Aloys Schmidt: Winand von Steeg, ein unbekannter mittelrheinischer Künstler. In: Festschrift für Alois Thomas. Trier, 1967. 363-372; vö.: Agnes Graf: Winand von Steeg: Adamas colluctacium aquilarum, ein Aufruf zum Kreuzzug gegen die Hussiten. Umëni, XXXX. (1992) 344-351. Az Adamas megjegyzései a magyarországi viszonyokról: A. Schmidt - H. Heimpel: Winand von Steeg (1371-1453), ein mittelrheinischer Gelehrter und Künstler und die Bilderhandschrift über Zollfreiheit des Bacharacher Pfarrweins auf dem Rhein aus dem Jahr 1426 (Handschrfit 12 des Bayerischen geheimen Hausarchivs zu München), Bayerische Akademie der Wissenschaften, phil. hist. Klasse, Abhandlungen N.F. 81. München, 1977. 18. 12 Schmidt - Heimpel: Winand von Steeg, 15-17. 13 Schmidt: Winand von Steeg, 367-368. és uo. 19. jegyz.
