Erdei Gyöngyi - Nagy Balázs szerk.: Változatok a történelemre, Tanulmányok Székely György tiszteletére (Monumenta Historica Budapestinensia 14. kötet Budapest, 2004)

Európai középkor - Magyar középkor - SELMECZI LÁSZLÓ: A jászok társadalma a 13-16. században

alá nem tartozó szabad [...] jászok csoportja, akik szolgákkal, cselédekkel is rendelkeztek".

75 Úgy tűnik, hogy a 14. század végén és a 15. század folyamán is a jász szálláskapitányok, akik a jász társadalom előkelő rétegét képezték, egymással nagyobbrészt vérrokonságban álló családok képviselői voltak. Egy 1484. évi per irataiból világosan látható, hogy a borsóhalmi kapitányságot egy ideig viselő Bartalyus család a lányok házasságai révén pl. kapcsolatban állott az alsószentgyörgyi Beke családdal, amelynek névadója az 1425-ben szintén jász kapitányságot viselt szentgyörgyi Bekének nevezett Péter volt, vagy pl. - nomen est omen! - a Kazdach (Kazdagh, Gazdag) családdal, amelynek Gazdagh György nevű felmenője - rokonaival együtt - 1391-ben Jászapáti egynegyed részét birtokolta.

76 A kapitányi földtulajdon s a vele együtt öröklődő rang a fiú örökösökre szállt át. A fiú örökös olyan férfi rokon volt, aki ugyanazon nemzetségből származott (ex eadem progenie per lineam masculinam). Ha a szálláskapitány fiú örökös nélkül halt el, de volt fiúunokája, akkor a kapitányság arra szállt át, ha nem volt, akkor a régi szokás szerint (ab antquo in medio eorum consuerudo fuisset) a leány leszármazottak örököltek. Azonban az unokának vagy leány örökösnek az adott kapitányságban meg kellett magát erősíttetnie a királlyal. A fiú örökösök ingó és ingatlan javaikat a 15. században még jobbára osztatlanul birtokolták.

77 A 15. században tehát már minden egyes szállás, falu élén egy-egy előkelőbb család valamelyik férfi tagja állt szálláskapitányi minőségben. E családok - ha nem voltak is minden esetben egyenes leszármazottai a nemzetségi kapitányi famíliáknak - nem voltak indigénák sem, a törzsökös jász családokból sarjadzottak, és mint ilyenek, ennek az etnikumnak vezető társadalmi rétegét alkották. Kulturális és gazdasági szintben valószínűleg alig különböztek a településen velük együtt élőktől, de jogilag megkülönböztetett helyzetet és bánásmódot élveztek. A kapitányokat köztehermentességgel ruházták fel. Ennek ellenére még a 15. században is - a nemesekhez hasonlóan - minden hadjáratban személyesen kellett részt venniük, esetleg maguk helyett tegzest küldhettek, nagyobb birtok esetén pedig annak arányában kellett katonákat állítaniuk. Ulászló 1505-ben kiadott oklevele szerint a jászok kapitányai a reájuk nehezedő katonáskodási terhet évenként 50 forintért megválthatták.

78 A szállások elsődleges bírói hatósága is a kapitány volt, de hatásköre csak kisebb ügyekre terjedt ki. A fontosabb jogi cselekményeknél (pl. örökség, vagyonrendezés) az összehívott bíráskodás, az ún. fogott bírák (albiterek) ítélkezése volt szokásban. A fogott bírák a szomszédos szállások kapitányaiból, hites embereiből kerültek ki, akiket az érintett felek elfogadtak.

79 A szálláskapitányi törvénykezés fellebbviteli fóruma a szék törvényszéke volt. A kiemelkedő ügyekben azonban, mint pl. két külön szállásban elkövetett hatalmaskodás, már nem a székbíróság hozott ítéletet, hanem az ún. kirendelt bírák, vagyis a király vagy a nádor által kiküldött tisztek ítélkeztek.

80 A szálláskapitány mint tisztségviselő joga és kötelessége volt a település igazgatása, az adók beszedése és az adókkal történő elszámolás is. Ok szolgáltatták az adatokat az összeírásokhoz. A kapitányi tisztséghez szántóföldek, rétek (pl. kapitányrétek), malom- és halászóhelyek, valamint egyéb jövedelmek is kapcsolódtak, azonban utóbbiak mértékéről nincsenek megnyugtató adataink.

81 A kapitányoknak s a kapitányi családoknak volt leginkább lehetőségük, hogy a magyar tár75 Botka J.: a 10. jegyzetben i. m. 41-44., 50. 76 Gyárfás I.: a 6. jegyzetben i. m. 512-518., 686-695. 77 Kring M:, a 10. jegyzetben i. m. 177. 7>t A katonáskodási teher megváltására vonatkozó adó, a pecunia pharetralis fizetésére a legkésőbbi adat 1597-ből való. Botka J.: a 70. jegyzetben i. m. 183.; Gyárfás L: a 6. jegyzetben i. m. 58. 79 Botka J.: a 10. jegyzetben i. m. 44-45.; Az összehívott bíráskodásra példa: 1480-ban Pethő Balázs jászberényi bíró, Bertók Bálint esküdt, továbbá a Fényszarut (Beka Lőrinc), Árokszállást (Zahe Mihály) és Négyszállást (Mogor Gergely) képviselő egy-egy esküdtből alakított testület adott bizonyságot és hitelességet egy borsóhalmi örökség megosztása ügyében. Gyárfás /.: a 6. jegyzetben i. m. 302-303. sn Botka J.: a 10. jegyzetben i. m. 45. Sl Uo. 37., 39.