Erdei Gyöngyi - Nagy Balázs szerk.: Változatok a történelemre, Tanulmányok Székely György tiszteletére (Monumenta Historica Budapestinensia 14. kötet Budapest, 2004)
Európai középkor - Magyar középkor - SELMECZI LÁSZLÓ: A jászok társadalma a 13-16. században
sadalom felsőbb rétegeibe kerülhessenek. Erre a Jászságból ki-, illetve felfelé irányuló mozgásra is van néhány adatunk. 1456-ban Szilágyi Erzsébet jegyzője (Ujszászi) Zazy Gozthan Pál volt (Magister Paulus Gozthan de Wyzaz Nótárius Illustris Domine Elizabeth). 82 Egy 1465-ben kiadott oklevélből - Ujszászi Mihály elhalálozása kapcsán - arról értesülünk, hogy korábban a király udvari papja volt (magistri Michaelis de ... Wyzaz Capellani nostri). 83 Az Ujszászi család egy másik tagja is papi pályára lépett, ugyanis 1469. november 16-án Pálóczi László országbíró bizonyította, hogy amikor a Margit-szigeti apácákat a Pest megyei Ökörteleke (Ewkwrtheleke) birtokába iktatták, megjelent a helyszínen Ujszászi Pál nógrádi főesperes is. 84 Ujszászi Mihály és Péter, akik komáromi várkapitányságig jutottak, 1482-ben nyerték el Mátyástól az országos nemességet. 85 Fychor Lukács, aki 1516-ban Agó kapitánya lett, visegrádi királyi udvari altiszttartó volt. 86 Nem tudjuk, hogy a Jászapátiban az 1400-as évek eleje óta ismert és kapitányi funkciót viselt Horváth család melyik tagja kapott nemességet. A település templomának keleti tornyában 1493-ban magát emléktáblán megörökítő Lukács azonban már minden bizonnyal nemes volt. Unokája, Horváth János hősiesen helytállt 1552-ben Temesvár védelmében. 1552-1555 között „minden lovagtisztek kapitányaiként említették. 1564-ben családjával együtt az egri várban élt. 1575-ben várkapitány-helyettes és főtiszttartó volt. 87 Minden bizonnyal a jászberényi Jász család egyik tagja volt az a Jász Lukács is, aki a hatvani szandzsák 1550. évi összeírásában szerepel, s aki 1553-1556 között a gyulai várban mint várnagy, illetve hadnagy szolgált. 88 Rendhagyó Jász Pál szereplése, aki igen korán kiszakadt a jász közösségből, s akit 1341-ben és 1349-ben Bars mezőváros bírájaként emlegetnek (Paulus dictus Jaas, Paulus iudex dictus Jaz). 89 A kiváltságokat élvező kapitányok szűk - inkább a köznemességhez közel álló - rétegén kívül a többi jászok (a jászok egyetemlegesen), noha sajátos privilégiumként saját kapitányaik, majd székeik bíráskodása alá tartoztak és vámmentességet élveztek, az 1467. évi 2. tc. szerint nem rendelkeztek nemesi kiváltságokkal, az 1498. évi 47. tc. pedig már egyenesen szolgarendűeknek bélyegezte őket. Az 1514. évi 23. tc. és a Tripartitum III. könyvének 25. címe szerint ellenben már királyi jobbágyok voltak. 90 Azt azonban, hogy személy szerint soha földesúri hatalom alatt nem állottak, jobbágyok nem voltak, s szállásföldjeiket teljes tulajdoni joggal bírták, soha senki nem vonta kétségbe. 9 ' A nem katonáskodó jászok adóztatása már a 14. század derekán bekövetkezett. A királynak, királynénak és a hercegeknek, illetőleg ezek of82 Gyárfás L:a6. jegyzetben i. m. 277., 648-651.; Horváth Lajos: Az Ujszászi család a XV-XVI. században. Zounuk. In: A Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 3 (1988) 12. 83 Gyárfás L: a 6. jegyzetben i. m. 280., 305., 647-648.; Horváth L.: a 82. jegyzetben i. m. 12-13. 84 Bártfai Szabó László: Pest megye történetének okleveles emlékei 1002-1599-ig. Bp., 1938., 1938. reg.; Horváth L.: a 82. jegyzetben i. m. 13. 85 Gyárfás I.: a 6. jegyzetben i. m. 305.; Horváth L.; a 82. jegyzetben i. m. 13. 86 Gyárfás I: a 6. jegyzetben i. m. 734. Itt szeretnénk megjegyezni, hogy, amikor Ulászló a jászokat szabad lelkészválasztási joggal megajándékozta, a Jászság nevében az egyik kérelmező a család egy másik tagja, Fychor György volt. Uo. 355356., 455., 729. 87 Uo. 332., 603-604., 657., 711., 715.; Gyárfás István: A jász-kunok története IV. Bp., 1885. 18-19., 21-22., 31-32., 107-108., 129. 88 Uo. 79., 110. 89 Mályusz Elemér: A mezővárosi fejlődés. In: Tanulmányok a parasztság történetéhez Magyarországon a 14. században. Szerk. Székely György. Bp., 1953. 142. 9(1 1407. március 13-án Budán kiadott oklevelében Zsigmond biztosította a jászok számára a vámmentességet és a kapitányaik bírói jogköre alá tartozást, amelyek régi kiváltságos jogaik voltak. Gyárfás L: a 6. jegyzetben i. m. 549-551.; Zsigmondkori Oklevéltár i. m. II/2. 23., 5362. sz. oklevél. 1467. 2. §: „...non habent privilégium nobilitatis [...] Cumani sive Philistaei". 1498. 47. §: a kunok és jászok „servilis condicionis homines". 1514. 23. §: „Philistaei ac Comani et caeteri iobagiones regiae maiestatis". Utóbbiakat idézi Kring M.: a 10. jegyzetben i. m. 40. A Kring által még 1932-ben közzétett adatok alapján nem tartható az a nézet, mely szerint a jászokat az 1514-es törvények azért fosztották meg korábbi kiváltságaiktól, mert a Dózsa-parasztháború idején a felkelők mellé álltak. Vö. Szabó László: Jászság. Bp., 1982. 27. 91 Gyárfás István: A jászkunok személyes és birtokviszonyainak történelmi és jogi fejtegetése. Bp., 1883. 2.
