Erdei Gyöngyi - Nagy Balázs szerk.: Változatok a történelemre, Tanulmányok Székely György tiszteletére (Monumenta Historica Budapestinensia 14. kötet Budapest, 2004)

Európai középkor - Magyar középkor - ZSOLDOS ATTILA: Datálási problémák Árpád-kori királynéi oklevelekben

minden kétséget kizáróan tévesen. A már említett Fenenna királyné egyik oklevele „anno Domini M" CC° nonagesimo" kelt,

31 ami elfogadható lenne, ha az oklevél nem tenne említést III. András király ausztriai hadjáratáról, ami viszont tudvalevőleg 1291-ben volt.

32 Az oklevél ugyanakkor bizonyos B. veszprémi püspököt nevezi meg a királyné kancellárjának. A kancellár neve Benedekre egészíthető ki, aki 1291 őszén váltotta fel András egri püspököt a királynéi kancellária élén. Tisztségére az első adat október 9-éről való,

33 így az oklevél keltét is 1291. október 9. utáni időpontra helyezhetjük. Feltehető, hogy az oklevél datatiójában a „nonagesimo" után a „primo" egyszerű tévedésből maradt le. Egy másik oklevél téves keltezésének hátterében azonban komolyabb problémák húzódnak meg. Ágnes királyné - III. András király második felesége - egyik oklevele „anno Domini M"° CC° nonagesimo quinto, Kalendis Maii" kelt.

34 A keltezés nyilvánvalóan téves, hiszen 1295. május l-jén még élt Fenenna, III. András első felesége. Ezt a nehézséget elhárítaná ugyan az a körülmény, hogy az oklevél egyik tartalmi átírása Ágnes oklevelének keltét 1296-ra teszi,

35 amikor is Fenenna már valóban nem élt, Ágnes viszont már III. András felesége volt,

36 valójában azonban nem egyszerűen hibás keltezéssel van dolgunk, hanem az oklevél minden kétséget kizáróan hamis. Ezt a megállapítást egyértelműen alátámasztják mind az oklevélben feltűnő archontológiai adatok, mind az oklevél tartalmi elemzése. A hamis oklevélben szereplő rokonság tagjaira vonatkozó viszonylag nagyszámú hiteles adat alapján megállapítható az is, hogy a hamisítványt 1346-ban készítették.

37 Nem kevésbé figyelemre méltó eredményre vezet III. András király anyja, Thomasina egy hiányosan keltezett oklevelének vizsgálata is. Thomasina halálát 1300 végére szokás helyezni,

38 valójában azonban az évekkel korábban bekövetkezett. A zavart az okozza, hogy fennmaradt Thomasina egy év megjelölése nélkül, november 8-án kelt oklevele, melyben a hercegnő megparancsolja a pozsegai káptalannak, hogy vizsgálja ki Lampert ispán fiainak, Rozboydnak és Péternek a panaszát, mely szerint Demeter mester valkói ispán a Mindenszentek ünnepét követő vasárnapon Tolmány (Tulman) nevű birtokukat feldúlta; idézze meg jelenléte elé Demeter mestert a Lampert-fiak ellenében, s az elvégzettekről tegyen jelentést. Az oklevelet mind Wenzel,

39 mind Smiciklas

40 az 1300. évi oklevelek között közölte, ami azonban nyilvánvalóan helytelen, hiszen a pozsegai káptalannak a parancs szerint adott november 13-i - a mandátumot átíró -jelentését 1300. április 30-án írta át István alországbíró.

41 Ennek figyelembevételével Karácsonyi János mind Thomasina, mind a pozsegai káptalan 31 DL 49 680., kiadása: ÁÚO X. 36. 32 A hadjáratra összefoglalóan 1. Wertner Mór: Az 1291. évi magyar-osztrák hadjárat. Hadtörténelmi Közlemények, 17. (1916)349-386. 33 ÁÚO XII. 510. 34 DL 70 724., kiadása: ÁÚO X. 180. 35 DL 90 825. 36 Korábban III. András és Habsburg Ágnes házasságkötését 1297-re helyeztük (Zsoldos Attila: Két hamis oklevélről. Történelmi Szemle, 41. (1999) 191.), Pór Antal (Pór Antal: Habsburgi Ágnes magyar királyné és Erzsébet herczegasszony, az Árpádház utolsó sarja. Katholikus Szemle, 2. (1888) 221-224.) és Wertner Mór (Wertner Mór: Az Árpádok családi története. Nagybecskerek 1892. 576-577.) megállapításai nyomán, ez a datálás azonban téves. Benedek veszprémi püspököt ugyanis Lodomér esztergomi érsek már 1296. május 12-én királynéi kancellárnak mondja (DL 1444.), s ugyanígy említi III. András is június 29-én (RA TI/4. 163.), ami nyilvánvaló jele annak, hogy Ágnes ekkor már magyar királyné volt. A házasságkötésre talán 1296 áprilisának elején került sor, amikor III. András rövid ideig Bécsben tartózkodott (1296. ápr. 8.: ÜB II. 298.). 37 Zsoldos A.: Két hamis, i.m. 191-198. 38 Wertner a kérdésben nem nyilvánít véleményt (Wertner M.: Az Árpádok családi története, i. m. 566.), a dátumot Pauler Gyula állapította meg (Pauler Gy.: A magyar nemzet története, i. m. II. 471.), s az ő - egyébiránt méltán élvezett - tekintélye nyomán terjedt el, 1. pl. Szűcs Jenő: Az utolsó Árpádok. Bp., 1993. 347.; Zsoldos Attila: Az Árpádok és alattvalóik. Debrecen, 1997. 72. 39 ÁÚO X. 375. 40 Codex diplomaticus regni Croatiae, Dalmatiae et Slavoniae. II-XV. Ed. Tade Smiéiklas. Zagrabiae, 1904-1934. (a továbbiakban: CDCr) VII. 405. 41 1300: CDCr VII. 379-383.