Erdei Gyöngyi - Nagy Balázs szerk.: Változatok a történelemre, Tanulmányok Székely György tiszteletére (Monumenta Historica Budapestinensia 14. kötet Budapest, 2004)

Európai középkor - Magyar középkor - ZSOLDOS ATTILA: Datálási problémák Árpád-kori királynéi oklevelekben

oklevelének keltét 1299-re helyezte.

42 Csakhogy az alországbíró oklevele olyan hosszú perfolyamról számol be,

43 amelynek eseményei aligha történhettek meg az 1299 novembere és 1300 áprilisa között eltelt néhány hónap alatt, arról nem is beszélve, hogy 1299-ben Mindenszentek ünnepe vasárnapra esett, így a panaszban szereplő hatalmaskodás idejének „a Mindenszentek ünnepét követő vasárnapon" (dominica proxima post festum Omnium Sanctorum) formában történő meghatározása - a hasonló esetekben szokásos „Mindenszentek nyolcada" helyett - legalábbis különösnek ítélhető. A kérdést minden kétséget kizáróan eldönti, hogy III. András 1297. január 18-án kelt oklevelében átírta és megerősítette anyja egy 1295-ben kiadott privilégiumát,

44 s ebben az oklevelében a király már „néhaiként említi anyját.

45 Thomasina említett oklevele tehát legkésőbb 1296. november 8-án kelhetett, maga a hercegnő pedig 1296 végén vagy 1297 elején halt meg, s így válik érthetővé, hogy miért tűnik el ezt követően forrásainkból. Az általa kormányzott országrész irányítását fivére, Albertino Morosini vette át, akit az 1298. évi országgyűlésen megjelent főpapok, bárók, valamint magyar nemesek, székelyek, szászok és kunok universitasa által kiadott oklevél „egész Szlavónia hercegé"-nek és pozsegai ispánnak (dux totius Sclavonic et comes de Possega) nevez,

46 s így szerepel 1300-ban is.

47 Albertino minden jel szerint nem sokkal Thomasina halála után érkezhetett Magyarországra, és nyerhette el Szlavónia kormányzatát unokaöccsétől, hiszen 1297. szeptember l-jén Mihály zágrábi püspök már az ő kancellárjának (episcopus Zagrabiensis, domini Albertini illustris ducis Sclavonic cancellarius) címezi magát oklevelében.

48 Valamely hiányosan keltezett oklevél kiadási idejének megállapítása tehát jelentősen módosíthatja eddigi ismereteinket. 42 Karácsonyi J.: Hamis, hibás, i. m. 156-157. (207. sz.) 43 1300: CDCr VII. 379-380. 44 1295: CDCr VII. 214-215. 45 1297: exhibuerunt nobis privilégium domine Thomasine illustris recordationis matris nostre karissime - Alsó-szlavóniai okmánytár (Dubicza, Orbász és Szana vármegyék) 1244-1710. (Magyarország melléktartományainak oklevéltára. III.) Szerk. Thallóczy Lajos, Horváth Sándor. Bp., 1912. 27. 4fi 1298: Urkundenbuch zur Geschichte der Deutschen in Siebenbürgen. I—

VII. Bearb. von Franz Zimmermann, Carl Werner et al. Hermanstadt, 1892-1991.

1. 192-193. - Az oklevél keltére és hitelére 1. G erics József: Korai rendiség Európában és Magyarországon. Bp., 1987. 260-261., vö. azonban Solymosi László véleményével (Solymosi László: Hospeskiváltság 1275-ből. In: Tanulmányok Veszprém megye múltjából. Szerk. Kredics László. Veszprém, 1984. 76-77., 52. j.), aki az oklevél 1299. évi kelte mellett érvel. 47 1300: CDCr VII. 396. 48 1297: CDCr VII. 285.