Erdei Gyöngyi - Nagy Balázs szerk.: Változatok a történelemre, Tanulmányok Székely György tiszteletére (Monumenta Historica Budapestinensia 14. kötet Budapest, 2004)

Európai középkor - Magyar középkor - SPEKNER ENIKŐ: A „Prédikátorok Rendjének" európai kolostoralapításai és a domonkos rendi kolostortemplomok patrocíniumai a 13. században. Előtanulmány

Adalbert-templomra ruházták át. A rendet különlegesen kegyeibe fogadó herceg még a vásárt is Szent Domonkos ünnepének nyolcadára helyezte. Gdanskban egy 11-12. századi településen keletkezett Szent Miklós-templomot kaptak meg a szerzetesek 1226-1227-ben, s kolostoruk a nevet később is megőrizte.

64 A domonkos rend korai kolostoralapításainak általános jellemzői az elmondottak alapján a következőkben foglalhatók össze. A testvérek az adott településen történő megjelenésük előtt felkeresték a területileg illetékes püspököt, hogy elnyerjék támogatását prédikációs tevékenységükhöz. Mivel a lelkipásztori munka az egyházmegyén belül a püspökök hatáskörébe tartozott, a szerzetesek jónak látták biztosítani jóindulatukat, noha házaik nem tartoztak az egyházmegyei vezetők rendelkezése alá, s hivatalosan engedélyüket sem kellett kérniük kolostoralapításaikhoz. Amint már említettem, sok esetben szívesen hívták a képzett prédikátorokat a püspökök, még ha akadtak is esetek, amikor ténykedésüket - mivel a helyi plébános jogait és jövedelmeit sérthették - nemtetszéssel fogadták. E jelenséggel magyarázható, hogy a rend első kolostorai főleg püspöki városokban keletkeztek, bár ez nem vált kizárólagossá. A domonkos barátok igehirdetéseiket egyre inkább a főbb kereskedelmi útvonalak mentén elhelyezkedő kereskedővárosokban vagy más fontos központokban tartották. A szerzetesek letelepedésüket az uralkodó, a püspök vagy a helyi polgárság adományából először általában a városfalakon kívül, az elővárosokban biztosították egy már működő egyházi intézmény (oratórium, kápolna, templom vagy elhagyott kolostor) megszerzésével. A nekik felkínált első helyet, ahol a lábukat megvetették, sokszor második vagy harmadik hellyel cserélték fel mindaddig, amíg a legmegfelelőbb elhelyezéshez jutottak. A letelepedést a provincia kialakulása után a tartományi káptalannak kellett jóváhagynia. A 13. század közepétől az általános káptalan jegyzőkönyveiben is találkozunk házak engedélyezésével, de ezek viszonylag kevés esetben voltak nevesítve, többnyire csak az adott évben a provinciának engedélyezett házak számát határozták meg, és a provinciális perjelre, valamint a tartományi definitorokra bízták, hogy azokat a tartományon belül mikor és hol helyezik el. Az általános káptalan főleg arra felügyelt, hogy a provinciák egymás területi illetékességét ne sértsék. Mivel a településeket nem tüntették fel az engedélyek kiadásakor, nehéz közvetlen kapcsolatot találni a provinciákban keletkezett és engedélyezett házak között, bár az megállapítható, hogy azon néhány esetben, amikor a helyet megjelölték, az alapítás meg is történt.

65 A többi példa nem igazán segít az engedélyek és az alapítások összetartozását megtalálni. Hispánia provincia 1258 és 1264 között összesen egy jóváhagyást kapott Navarrába, de ezenfelül Tortosa, León és Ciudad Rodrigo házai is ezekben az években jöttek létre.

66 Lombardia tartományban 1257 és 1260 között öt ház létesült, noha ez idő alatt egy hozzájárulást sem adtak ki részére.

67 Összességében viszont az általános káptalanon az egyes tartományoknak kiadott alapítási engedélyek száma mindig több volt, mint a megvalósult kolostoroké. Úgy tűnik azonban, hogy a 13. században a kolostoralapítások a tartományi káptalanok hatáskörébe tartoztak, illetve az általános káptalan azok felett nem tudott tényleges ellenőrzést gyakorolni, mivel - ahogy azt már részleteztem - az engedélyeket nem az adott településre, névre szólóan adták ki. Az eljárás ideális esetben a következőképpen zajlott le. Először a provinciális káptalan egy vikáriust vagy perjelt bízott meg a hely kijelölésével, illetve előkészítésével, majd a következő káptalanon kiküldtek újabb két perjelt Blaszczyk, W.\ Location of Main Dominican Convents in Poland in Relation to Settlements Developing before the Magdeburgian Urban Reforms and to Towns Founded on this Law as Shown by the Development of Old City in Poznan until the 13

th Century. In: Rapports du IIP Congrès International d'Archéologie Slave, t. 2. Bratislava, 1980. 51-63. A toulouse-i általános káptalanon engedélyezték például 1258-ban a Provence tartományhoz tartozó Castres domonkos kolostorának alapítását, amelyet azután 1260-ban a marseille-i provinciális káptalanon emeltek konventté. Acta Capitulorum Generalium I. 100.; Analecta I. 272.; A római provinciához tartozó Bariban az oxfordi általános káptalanon 1280-ban engedélyezték kolostor létesítését. Acta Capitulorum Generalium. I. 210.; Analecta I. 702. Acta Capitulorum Generalium I. 100-121.; Analecta I. 60-62. Acta Capitulorum Generalium I. 83-105.; Analecta I. 708., 714., II. 63., 183., 189.