Erdei Gyöngyi - Nagy Balázs szerk.: Változatok a történelemre, Tanulmányok Székely György tiszteletére (Monumenta Historica Budapestinensia 14. kötet Budapest, 2004)
Európai középkor - Magyar középkor - SPEKNER ENIKŐ: A „Prédikátorok Rendjének" európai kolostoralapításai és a domonkos rendi kolostortemplomok patrocíniumai a 13. században. Előtanulmány
annak megvizsgálására, hogy a kiválasztott hely és a körülmények megfelelőek-e. Ha ez rendben volt, akkor a következő káptalan elfogadta a helyet a kolostoralapításra, s ha a létrehozott kolostor papi és a szerzetesi létszáma az előírások szerint alakult, egy újabb káptalanon a közösséget konventi rangra emelték. 68 így egy-egy konvent létrejötte legkevesebb három-négy évet vett igénybe. Természetesen a folyamat lerövidülhetett, s főleg a század második felében többször találkozunk olyan esetekkel, amikor az alapítás után egy évvel már konventként működött a szerzetesi közösség. 69 Egy konvent létrehozása mindamellett nem mindig volt könnyű feladat. Például az itáliai Cittá di Castellóban a Perugiából érkező testvérek fogtak kolostor létesítésébe. Az 1270. évi nápolyi tartományi káptalanon el is fogadták a helyet, majd 1273-ban konventi rangba helyezték, s élére perjelt neveztek ki, a kolostor iratanyaga szerint azonban 1300 előtt mégsem rendelkezett ilyen jogosultsággal, s a kisebb házak között tartották számon. 70 A franciaországi Verdunben a kezdetek még 1222-re vezethetők vissza, viszont csak 1233 és 1236 között lett konvent, de ugyanez játszódott le az olaszországi Paviában is. 71 Az ugyancsak franciaországi Fontenay-le-Comte-ban a helyet 1249-ben a trevisói általános káptalanon fogadták el, de az itteni házat csak 1296-ban engedélyezték konventnek, Saint-Junienben tizennyolc, Nevers-ben több mint harminc évbe tellett ennek elérése. 72 Az itáliai Pistoiában kilenc, Bevagnában harminc évet kellett erre várni. 73 Az engedélyek kiadásában az általános káptalanok - feltehetően az addig tapasztalt visszásságok miatt - a 13-14. század fordulóján jelentős változásokat vezettek be, de erre itt most nincs mód kitérni. 74 Az engedélyezési eljárások után a templom és kolostor átépítése, illetve új konventi templom és kolostor emelése - mint láttuk - sokszor szintén csak évtizedek elteltével történt meg. Amíg a szerzetesek a régi épületeket használták - még ha közben át is költöztek egy másikba -, mindig megtartották annak az egyháznak a titulusát, amelyet megkaptak. Csak átépítés után vagy az általuk újonnan épített templomaikat szentelték fel más, a rendalapító, illetve a rend szellemiségéhez közelebb álló szent (pl. Szent Péter és Pál apostol) avagy szent titok (pl. Szent Kereszt) nevére, bár sokszor megőrizték az eredeti elnevezést. Noha a rendalapító tiszteletére sok új templomot szenteltek fel, ez mégsem vált általánossá. A helyi hagyományok ápolásával megőrizték a domonkos kolostorok templomcímeik változatosságát, s még az sem lett gyakorlat, hogy a férfi kolostor csak férfi szent, a női kolostor csak női szent nevét viselhette, ugyanis számos esetben ez éppen fordítva történt. A domonkos rend felvázolt európai kolostoralapításai - a rend központi irányítása révén - számos tanulsággal szolgálhatnak a hiányos forrásanyaggal rendelkező magyarországi korai kolostoralapítások mélyebb megismeréséhez, de ennek tárgyalása már egy másik tanulmány témája. Analecta I. 267., 327. Például a franciaországi Albiban. Analecta I. 203. Analecta I. 703. Analecta I. 272., 329., 331., II. 93. Analecta I. 266. Analecta II. 57., 95. Bár a téma részletesebb kifejtést érdemel, de hozzávetőlegesen ezt az új engedélyezési sémát vázolta fel a lengyel kutatás alapján Zágorhidi Czigány Balázs. Zágorhidi Czigány Balázs: A domonkos rend megtelepedése Vasváron I—II. Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények, 1999. 2. sz. 44-45.
