Erdei Gyöngyi - Nagy Balázs szerk.: Változatok a történelemre, Tanulmányok Székely György tiszteletére (Monumenta Historica Budapestinensia 14. kötet Budapest, 2004)
Európai középkor - Magyar középkor - UHRMAN IVÁN: A gyula-dinasztia oldalhajtásai? (Ajtony, Csanád, Doboka)
Ha mégis ragaszkodnánk a - most már gyönge lábon álló - hipotézishez, hogy Csanád apja a vár és a megye névadó ispánja volt, azt akkor sem a maga Prokuj feletti, hanem fia Ajtony feletti győzelmének köszönhette: Csanádnak sikerült kitörnie az alacsony sorból. Meglehet, hogy nemcsak a maga és utódai, de apja számára is megteremtette a felemelkedés lehetőségét. IV. A Legendában szereplő Gyula kérdésére a szakirodalomban négy lehetséges válasz merült fel: 1. Ajtony legyőzésében semmiféle Gyula nem vett részt. A szerep, melyet a Legendában játszik, egy elterjedt folklórmotívum része, 52 a nevet pedig a rosszul informált legendaszerző, esetleg az ő forrásául szolgáló folklóranyag keveri ide. 53 2. A név itt már nem méltóság-, hanem személynév, viselőjének semmi köze Prokuj hoz. 54 3. A méltóság nem szűnne meg Prokuj bukásával, s adott pillanatban azt Szent Imre herceg viselné a hadjárat valóságos fővezéreként. Helyébe a Csanád nemzetség érdekét szolgáló joculator állítaná Csanádot: az valójában Ajtony seregét vezetné, de a vereség után ura ellen fordulna, s meggyilkolná. 55 4. Igenis Prokuj az, aki miután Istvánnak behódolt, egy időre kegyelmet kap, s siet hűségét bizonyítani; miután azonban Csanáddal rivalizál s alulmarad, Lengyelországba szökik. 56 Az első megoldás lehetőségét természetesen nem lehet kizárni. A folklóralkotásokra jellemző, hogy a kiemelkedő hősöket igyekeznek összehozni, fittyet hányva kronológiának és valós összefüggéseknek. Ám ilyen alapon a Legenda bármely információja megkérdőjelezhető, akkor pedig az Aj tony-háborúnak nem marad nyoma Anonymus kurta közlésén kívül. A harmadik megoldás, úgy gondoljuk, elképzelhetetlen. A gyula méltóság a Szent István előtti idők, a pogány eredetű kettős fejedelemség emlékét őrizte. 57 Senki nem lehetett oly megbízható, hogy tovább vihesse: még Szent Imre sem. Gondosabb vizsgálatot kíván a második elképzelés. Ez Benkő Loránd azon koncepciójából következik, hogy Gyula már a 10. században is személynév, az erdélyi Gyulák sem méltóságnévként viselik. 58 Erre vonatkozó névtani érveinek mindegyikét végignézni nem fér e dolgozat kereteibe; ám néhány megjegyzést szükséges tennünk. 1. Konstantinos császár 950 körül félreérthetetlenül leszögezi: „...a gyula és a harka nem személynevek, hanem méltóságok..." 59 Ez kategorikus közlés, mely a magyar törzsszövetség harmadik főméltóságától származik, tehát semmilyen névtani okfejtés nem ingathatja meg hitelét. 2. Benkő egyik fő érve, hogy ha Prokujnak még méltósága volt gyula, akkor bukása után túl hamar jön a váltás. Ő 1089/90-et jelöli meg az első vitathatatlanul személynévi Gyula előfordulásaként 60 ; arról nem tesz említést, hogy az említett Gyula nádorispán már 1075-ben is szerepelt, 61 ami születési évének kalkulálásáL. Heller Bernát: A Csanádmonda fö eleme. Ethnographia, 27. (1916) 161-168. Hóman: A honfoglaló törzsek megtelepedése, 113.; Benkő: Az ómagyar nyelv tanúságtétele, 104.; Bóna: Erdély rövid története, 115-116. Benkő: Az ómagyar nyelv tanúságtétele, 20., 104. Szegfű: Az Ajtony-monda, 18-21. Váczy: Gyula és Ajtony, 501.; Kulcsár: A magyar államszervezés néhány problémája, 35.; Györffy: István király és műve, 172-173., 175., 180-181.; Uhrman: Iufus rex, 325. L. Uhrman Iván: Az ősmagyar kettős fejedelemség kérdéséhez. Történelmi Szemle, 30. (1987-88) 206-226. főleg 225.; Uő: Iulus rex, 342. Benkő: Az ómagyar nyelv tanúságtétele, 19-21., 27-31. Elfogadni látszik Kristó: A korai Erdély, 83. „.../70 gylas kai ho karkhas uk eisi kyria onomata, alla axiómata" Konstantinos Porphyrogennétos: De administrando Imperio 40. In: Az Árpád-kori magyar történet bizánci forrásai. Ed. Moravcsik Gyula. Bp., 1984. 49. „...Gyula comes palatinus..." David dux concedente Ladislao I rege, [patruo suo,] monasterio Sacti Aniani de Tihon possessiones confert. 1089-1090. In: Diplomata Hungáriáé Antiquissima (a továbbiakban: DHA) I. praefuit Georgius Györffy. Bp., 1992. 264-265. 9. s. vö. Benkő: Az ómagyar nyelv tanúságtétele, 20., 24. „...Jula comité meo palatino..." Geysa I rex monasterium Sancti Benedicti de Iuxta Gran fundat et dotât. 1075. DHA I. 218.30. s.
