Erdei Gyöngyi - Nagy Balázs szerk.: Változatok a történelemre, Tanulmányok Székely György tiszteletére (Monumenta Historica Budapestinensia 14. kötet Budapest, 2004)
Európai középkor - Magyar középkor - UHRMAN IVÁN: A gyula-dinasztia oldalhajtásai? (Ajtony, Csanád, Doboka)
ban lehet fontos. Említ viszont egy 1134-es adatot, ám az adott évbeli ítéletlevél csak idézi a zágrábi püspökség alapító okiratát 1087-1090 közöttről, itt tehát megint csak ugyanaz az egy Gyula nádorispán jelenik meg. 62 Ezenkívül még egyetlen Gyuláról tud a 12. századból (1141-1161. k.), majd a 13. században valóban számosról. Lehet-e ezen adatokat úgy értékelni: „...e kiterebélyesedés mögött aligha állhat rövid időtartamú, robbanásszerű magyar nyelvi névfejlődési folyamat" 63 ? A 12. század közepe előtt egyetlen emberről tudunk, aki e nevet viseli, s aki maga sem lehetett akárki. Messzemenő (családból hozott?) ambícióit igazolja, hogy kb. másfél évtizeden át volt nádorispán. Abban igaza van Benkőnek, hogy a korai oklevelek fennmaradásának esetlegessége miatt nem zárhatjuk ki további Gyulák létezését e korban. 64 De bizonyítottnak sem tekinthetjük! Egyetlen igazolt esetet pedig mégse nevezzünk robbanásszerű kiterebélyesedésnek! Egyébként nem szükségszerű, hogy Gyula nádor 1075-ben idősebb lett légyen harmincesztendősnél: ha pedig ennyi volt, akkor 1045 körül született, a Vata-lázadás előestéjén, amikor aktuális volt az István által eltemetni kívánt pogány hagyományok újjáélesztése. A „robbanás" jóval később jön, a 12. század közepétől - itt pedig már nem lehet rövidnek nevezni az eltelt időt! 3. Benkő szerint a tisztségnév^személynév jelentésfejlődés, amely értékcsökkenéssel jár, csak „drasztikus történelmi változások során és következményeképpen alakul ki". 65 Maga is úgy látja, hogy a honfoglalás és az államalapítás ilyen változások voltak, ám ebből mégsem arra következtet, hogy az államalapítás nyomán lejátszódhatott ilyen folyamat (láttuk: nem is olyan gyorsan!), hanem nehezen követhető érveléssel arra, hogy már az erdélyi gyulák sem viselhették e méltóságot - Árpád után. Mivel azonban Konstantinostól tudjuk, hogy valaki igenis viselte, nehéz belátni, miért ne lehettek volna ezek éppen Erdély urai. Hogy „bezárkóztak" volna Erdélybe, 66 vagyis nem érintkeztek volna a többi törzzsel, s így ne látták volna el feladatukat, azt semmilyen forrás nem bizonyítja! Összegezve: nem látjuk elképzelhetőnek, hogy Gyula személynév a 10. század folyamán vagy akár all. elején használatban lehetett volna. Ha volt Csanádnak társa (Alvezére? Hogy éppen a gyula lett volna a fővezér, mint azt Szegfű sugallja, a hiteles források alapján nem látszik megalapozottnak!), akit így emlegettek, az csak méltóságnévként viselhette. S Prokuj volt az utolsó, akinek erre még joga lehetett - hivatalosan ekkor már nyilván neki sem, de érthető, ha a folklóremlékezet (a királyi akarattól függetlenül) örökre így őrizte meg az utolsó gyula emlékét. 62 „...pallatino comité Jula..." Ladislaus I rex episcopatum Zagrabiensem in honorem Sancti Stephani regis fundat et dotât. DHA I. 261-263. 8. s. vö. Hóman Bálint: A zágrábi püspökség alapítási éve. Turul, 28. (1910) 100-113.; Benkő: Az ómagyar nyelv tanúságtétele, 24. 63 Benkő: uo. 64 Uo. 24-25. 65 Uo.27-28 66 Uo. 29-30.
