Erdei Gyöngyi - Nagy Balázs szerk.: Változatok a történelemre, Tanulmányok Székely György tiszteletére (Monumenta Historica Budapestinensia 14. kötet Budapest, 2004)

Európai középkor - Magyar középkor - MAKK FERENC: A vezéri törzsek szálláshelyei a 10. században

rajzi elhelyezkedés módot adott a 10. században arra, hogy nyugat felől nézve - az Erdélyi-középhegységtől északkeletre elterülő szamosi vidékre vonatkozóan - kialakulhatott az ultra silvam, ultra silvas (=erdőn, erdőkön, azaz hegyen, hegyeken túli) szemlélet nyomán a korai Erdély fogalma, amely ekkor a történeti Erdély északi részét foglalta magában.

27 A 10. század közepére a gyula méltóság viselőjének hatalma jelentősen megnőtt. Erre egyértelműen utal Ibn Hajján kijelentése, amely azt tartalmazza, hogy 942 nyarán a magyarok felett álló hét emír (=törzsfő) közül a legtekintélyesebb a gyula volt, tehát hatalma a nagyfej edelemét felülmúlta.

28 A gyula-törzs részt vett a kalandozásokban is, mégpedig nyugaton és délen egyaránt, amit a területén talált nyugat-európai és bizánci pénzek is igazolnak.

29 A 940-950-es évek fordulóján azonban a törzsszövetségi vezérek közül messze kiemelkedett a harmadik számú méltóság, a karha. 3. A karha tisztség ebben az időben éppen úgy egyazon törzs vezérnemzetségén belül öröklődött, miként a nagyfejedelem és a gyula méltósága is tovább öröklődött az Árpádok és a Gyulák nemzetségében.

30 A karha központja, illetve törzsének szállásterülete lokalizálásában kétféle nézet jelentkezik, a. Az egyik vélemény - elsősorban krónikásközlés és helynevek alapján - úgy fogalmaz, hogy a karha és népe a honfoglalás után mindvégig ugyanazon a helyen, mégpedig a Dunántúlon, a Balatontól északra és nyugatra elterülő vidéken tartózkodott.

31 b. A másik felfogás azt vallja, hogy a karha dunántúli szállásföldje másodlagos szállásterület volt, s azt megelőzően a karha és törzse egy másik területen, Dél-Magyarország szerémségi vidékén élt.

32 Úgy vélem, hogy a karha-törzs eredetileg a Tiszántúlon, közelebbről a Körösök és a Maros közti területen szállt meg. E vidékről mind dél felé - Bulgária és Bizánc ellen -, mind nyugati irányban könnyen tudta kalandozó hadjáratait lebonyolítani. Területének központja talán a Tisza-Maros szögben lehetett. A Tisza, Maros és a Körösök által határolt területen talált bizánci pénzek, bizánci áruk és más (balkáni) leletek ennek bizonyítékaiként vehetők számításba.

33 Kétségtelen, hogy a 940-950-es évek fordulóján a karha a legnagyobb úr a Kárpát-medencében, akinek hatalma az Árpádok uralmát kezdte egyre jobban fenyegetni, veszélyeztetni. A karha megnövekedett hatalmát több adat is jól mutatja. O az egyetlen törzsfő, aki a források alapján bizonyíthatóan egyformán vezetett hadjáratokat nyugatra és délre.

34 A 948 táján Konstantinápolyba látogató magyar küldöttségnek is ő a vezetője, mellette Termacsú, az Árpád-házi herceg csupán kísérőnek tekinthető. Hogy a főszerepet ekkor Bulcsú játszotta, azt jelzi: Bulcsú útjáról - a DAI mellett - még két másik bizánci kútfő is említést tesz, Termacsúról viszont hallgatnak.

35 954-ben, majd 955-ben is - Aventinus szerint — Bulcsú a kalandozó had fővezére (rex), míg Áprád-házi Taksony herceg csak alvezér (regulus).

36 A karha önállósodását igazolja, hogy az egész törzsszövetséget (s így a fejedelmet Erre 1. Kristó Gyula: A feudális széttagolódás Magyarországon. Bp., 1979. 105.; Kristó: A korai Erdély, 86., 112. A honfoglalás korának írott forrásai. Szerk. Kristó Gyula. Szeged, 1995. 63-64. (Elter István fordítása). - Ehhez 1. pl. Deér József: A magyar törzsszövetség és patrimoniális királyság külpolitikája. Kaposvár, 1928. (a továbbiakban: Deér: A magyar törzsszövetség) 31. Dümmerth: Az Árpádok nyomában, 121-122.; Kristó: Szent István király, 12. Kovács: A magyar honfoglalás kori pénzleletek, 171. L. pl. Kristó: Levédi törzsszövetségétől, 446.; Kristóf-Makk: A kilencedik és a tizedik század, 172. Pauler: A magyar nemzet története, 74; Hóman: A honfoglaló törzsek, 95.; Deér: A magyar törzsszövetség, 14.; Magyarország története, 1/1., 694. Kristó: Levédi törzsszövetségétől, 453-454. Kovács: A magyar honfoglalás kori pénzleletek, 171.; Mesterházy: Régészeti adatok, 464-465. Dümmerth: Az Árpádok nyomában, 78.; Kristó Gyula: A magyar fejedelemség a 10. században. In: Európa és Magyarország Szent István korában. Szerk. Kristó Gyula és Makk Ferenc. Szeged, 2000. (a továbbiakban: Kristó-Makk: Európa és Magyarország) 305.; Kristó: Magyarország története, 75; Kristó-Makk: A kilencedik és a tizedik század, 175. Moravcsik Gyula: Az Árpád-kori magyar történet bizánci forrásai. Bp., 1984. (a továbbiakban: Moravcsik: Bizánci források) 49., 85., 100 (magyar szöveg). Gombos: Catalogus fontium, 354.