Erdei Gyöngyi - Nagy Balázs szerk.: Változatok a történelemre, Tanulmányok Székely György tiszteletére (Monumenta Historica Budapestinensia 14. kötet Budapest, 2004)

Európai középkor - Magyar középkor - MAKK FERENC: A vezéri törzsek szálláshelyei a 10. században

is) érintő békekötést megszegve, 948 után Bulcsú rendszeresen támadta a bizánci területeket.

37 Valószínű, hogy a 10. század közepén Fájsz nagyfejedelem és a gyula mellett a karha egy harmadik törzsi csoportosulás (ún. törzsi állam) élén állhatott. Feltételezésem szerint ehhez a csoporthoz tartozott Csaba vezér is. 955-ben Bulcsú oldalán vett részt a német hadjáratban és az augsburgi vesztes csatában. Úgy vélem, hogy Bulcsúpártisága mellett tanúskodnak a vele kapcsolatos későbbi események, azaz az Árpádokkal való éles konfliktusa is. Ugyancsak feltételezhető a Regensburgban Bulcsúval együtt felakasztott Léi és Súr vezérek kötődése a karha koalíciójához.

38 Krónikás hagyomány és helynévi anyag alapján lehetséges, hogy mind Léi, mind Súr egy-egy nyugat-magyarországi törzs élén állhatott. Csupán ötletként vetem fel, hogy a szerémségi törzs esetleg szintén Bulcsú táborához tartozott.

39 Miután Bulcsú mind az Árpádok, mind a Gyulák számára veszedelmes riválissá vált, emezek megkísérelték hatalmát - legalább a külkapcsolatok terén - ellenőrzés alatt tartani és ellensúlyozni. Erre mutat, hogy 948 táján Termacsú herceg Bulcsú oldalán jelent meg Bizáncban, s a 955-ös hadjáratban a fejedelmet Taksony képviselte Bulcsú vezérkarában. Gyula 955 körül maga kereste fel a basileusi, s mivel nem volt Árpádházi kísérője, élvezhette a nagyfejedelem bizalmát is. Fájsz fejedelem megbízásából megújította az ötéves békét Bizánccal, de a görög Hierotheos missziós püspök elhozatala már saját kezdeményezésre vall, és ez önállóságát mutatja.

40 Az Árpádok és a Gyulák számára rendkívül kedvezőtlen hatalmi viszonyok tudatos megváltoztatására a 955-ös augsburgi vereség után került sor. A Lech-mezei súlyos katonai kudarc mind a külpolitikában, mind a belpolitikában jelentős változásokat eredményezett. A Magyar Nagyfejedelemség Augsburg után nyugat felé a korábbi konfrontáció helyett a védekezést választotta. A németektől való nagyfokú félelem miatt a magyarok leálltak a nyugati kalandozásokkal, megerősítették a nyugati gyepüket, majd 962-963 táján németellenes éllel felvették a kapcsolatot a pápával. Ez az új külpolitikai kurzus minden bizonnyal már Taksonynak, a Fájsz (Falicsi) helyét elfoglaló új nagyfej edelemnek mlajdonítható, aki 955-től 970-97l-ig állt a magyarság élén. Taksony kelet felé a békés viszony fenntartására törekedett. Ezzel függ össze az, hogy Tonuzoba besenyő vezért befogadta országába, akinek fegyveres kísérete a nagyfejedelem katonai erejét nem kis mértékben növelte meg. Néhány évig - 959-ig - a Balkánon is szüneteltek a zsákmányoló portyázások.

41 A 955 és a 958 közötti békés külpolitikai helyzetet Taksony a nagyfejedelmi hatalom megerősítésére használta fel. Erős kézzel lecsapott legfőbb riválisa, a Bulcsú köré tömörült törzsi csoportra. Azt, hogy Augsburgot magyar földön hatalmi harcok, súlyos bel villongások követték, már korábbi történetírásunk kimutatta, és ennek bizonyítására - Anonymus, Kézai és a bajor Aventinus adataira támaszkodva - teljes joggal az ún. Csaba-történetet használta fel. Eszerint a történet lényege az, hogy 955 után Csaba és az Árpád-házi nagyfejedelem között hatalmi harc tört ki, amelyben Csaba vezér vereséget szenvedett, s emiatt népe egy részével Bizáncba menekült.

42 37 Moravcsik: Bizánci források, 85., 86., 100. 38 Gombos: Catalogus fontium, 354. - Ehhez 1. még Kristó: Levédi törzsszövetségétől, 462.; Kristó-Makk: A kilencedik és a tizedik század, 175. 39 A DAI közlése bizonyítja, hogy a Szerémséget a honfoglalás óta magyarok lakták (DAI 183.). Súr és Léi törzsi területére 1. Kristó: Levédi törzsszövetségétől, 460^165. 40 Moravcsik: Bizánci források, 85., 100. - Ehhez 1. pl. Kristó-Makk: A kilencedik és a tizedik század, 176. 41 Taksony nagyfejedelemnek - a korábbihoz képest - lényegesen új külpolitikájára 1. pl. Magyarország története, 1/1., 707-708.; Kristó-Makk: A kilencedik és a tizedik század, 143-144.; Kristó: Magyarország története, 84-85. 42 A Csaba-történet felhasználása a 10. század közepi hatalmi harcok bemutatására Györffy György érdeme, aki ezt 1980tól számos írásában - többféle variációban - is megtette. Az utolsó változat, amelyben Csaba a 955 utáni hatalmi harcok egyik főszereplője lett, 1993-ban látott napvilágot (Györffy György: Krónikáink és a magyar őstörténet. Régi kérdések - új válaszok. Bp., 1993. 231-234.). Nézeteinek kritikáját és értékelését 1995-ben végeztem el (Makk Ferenc: Csaba és Alpár. In: Kelet és Nyugat között. Tanulmányok Kristó Gyula tiszteletére. Szerk. Koszta László. Szeged, 1995. 351-365. részletes irodalommal). - Csaba történetének értékelésére 1. még Kristó: Levédi törzsszövetségétől, 462.