F.Romhányi Beatrix - Grynaeus András - Magyar Károly Végh András: Ünnepi tanulmányok Kubinyi András 75. születésnapjára (Monumenta Historica Budapestinensia 13. kötet Budapest, 2004)
MAGYAR Károly: Adatok a budai István-torony kérdésköréhez
által egyébként a XIII. század végétől a XIV. század végéig használatban lévőnek tartott 24 - bordák típusának kronológiai vizsgálatába, itt csak annyit kell megjegyeznünk, hogy a torony és a benne „in situ" talált, illetve ide rekonstruált boltozatok egykorúságára nincs bizonyíték. Más szóval: a boltozatokat utólagosan is készíthették. Fontos lenne tudni, hogy a torony, amelynek ma már csak a legalsó szintjének maradványai állnak, egykor hány emeletes volt, de erre sajnos hiteles adatunk nincs. Még a legpontosabbnak tartott történeti ábrázolások sem nyújtanak e tekintetben egyértelmű bizonyítékot, csupán azt állíthatjuk, hogy a palota együttes legmagasabb építménye volt, a földszint felett legkevesebb 3, de akár 5 szinttel is. 25 IV. Az István-torony tipológiai besorolását már maga Gerevich megtette a német várkutatás klasszikusaira hagyatkozva. 26 Ezek alapján a torony az ún. Berchfrit-ck, 27 vagy újabb keletű, és ma inkább használatos nevükön Bergfried-ek kategóriájába tartozik. E kifejezés alatt a német szakirodalom a várak „főtornyát" (Hauptturm) érti megkülönböztetve a „lakótoronytól" (Wohnturm), azonban szerzője válogatja, hogy annak milyen jellegzetességét emeli ki. 28 A kifejezést a francia szakirodalom újabban, ha nem is átveszi, de említi, és ezzel áttételesen hozzájárul a differenciáltabb terminológiához. 29 Valamelyest hasonló a helyzet a cseh várirodalommal, ahol azonban úgy tűnik, a kifejezés már ténylegesen teret nyert. 30 A magyar várakkal foglalkozó munkákban ezt a típust már régóta általánosan „öregtorony"-nak neve24. VÁRNAI Dezső: A budavári középkori boltozatok bordáinak formai fejlődése. Bud.Rég. 16 (1955). 363-369, a szóban forgó típusra 363, ill. 364. 1. kép 7. sz. 25. A képekre vonatkozó adatokat ld. RÓZSA György: Budapest régi látképei - Alte Ansichten von Budapest. 1493-1800. Budapest 1999. Az egyes képek ebben szereplő katalógusszámát ld. zárójelben. A Budáról ismert legelső, keletről készült ábrázoláson, a Schedel-krónika metszetén (118. - az eredeti rajz valószínűleg 1470 előtti) csak a torony jellegzetes, karcsú, fiálés díszítésű sisakja látható a délkeleti palotaszárny tetőzete felett. A következő, 1541-es Schön-féle nyugati metszeten (1.) a torony mintegy másfél szinttel (+ díszes toronysisak) nyúlik a délnyugati palotaszárny tetőgerince fölé. A két emelet közötti részen övpárkány-szerűség figyelhető meg. Utóbbi azonban minden valószínűség szerint a valóság erős leegyszerűsítése, ugyanis a török hódítás után, a XVI-XVII. sz. fordulóján készült vedutákon (pl. Sibmacher Ny-i és K-i képei - 6., 119., vagy Dilich E-i nézete - 59.) a torony legfelső szintjén következetesen egyfajta konzolokra ültetett külső folyosót ábrázolnak, a sarkokon kis kerek toronyszerű erkélyekkel. Ez a fajta építészeti megoldás a török korban már aligha készülhetett! E képeken, melyeken a torony egy-két emeletnyit emelkedik az említett tetőgerincek fölé, mégjól látszik a karcsú, díszes toronysisak is. A fölső szint külső folyosója a török kor végi látképeken is szerepel (Hallart - Wening-félc 1684-es képek Nyról, K-ről és E-ról) ellentétben a sisakdísszel, amely ekkorra már vélhetőleg elpusztult. A torony relatív magassága ezeken a képeken is a korábbiakhoz hasonló, 1-2 emeletnyi a gerincek felett. 26. GERVICII 1966. 275-276. H. LEO, ESSENWEIN, COHAUSEN és főleg PIPER, valamint SCHUCHHARDT munkáira hivatkozva. 27. E történeti eredetű formula használatát főleg PIPER szorgalmazta; a szónak az újabb, XLX-XX. századi várépítészeti irodalomba való bevezetéséről, eredetéről és etimológiai variációiról ld. részletesen PIPER 1912. 173-175. A szerző ugyanitt megjegyzi, hogy a szó a középkori használatban sokkal szélesebb, a maitól jórészt eltérő értelemben szerepelt. Az elnevezésről röviden 1. még SCHUCHHARDT 1931. 224-225. 28. PIPER 1912. 175; SCHUCHHARDT 1931. 225-226: Kiindulási alapja, hogy megkülönbözteti a lakótoronytól. Szerinte a Bergfried története során a várak különböző pontját foglalta el, és így különböző pozíciókban más és más szerepe került előtérbe, a felderítéstől az utak megfigyelésén át a refugiumig. A legújabb német várirodalom - BiM I. (UllL - ZEUNE) 237 - ugyancsak a lakótoronytól való megkülönböztetésből indul ki. 29. SALCH 1995. 52; MESQUI 1997/2000. 384-385 a Jour beffroi" címszóhoz utalva taglalja. A franciáknál korábban az ilyen és hasonló tornyokra, valamint a lakótoronyra általánosan a „donjon" kifejezést használták (pl. VlOLLET-LE-Duc: Dictionnaire raisonné de l'architecture française du XI e au XVI e siècle. Tome 5 e . Paris 1861. 34-96), újabban azonban megfigyelhető a differenciálásra való törekvés. SALCH 1995. (52-53, 123, 125-127, 261) pl. a Bergfriednek megfelelő szerepet betöltő toronyra a „donjon beffroi" kifejezés használatát javasolja, szemben a lakótoronynak megfelelő értelemben használt „donjon pa!ais"-va\. Hasonlóan tesz MESQUI 1997/2000, aki a hagyományos „Donjon" címszót csak egészen röviden tárgyalja (153), viszont a „Tour maîtresse" címszó alatt megkülönbözteti egymástól a „tour-residence"-t, a Jour-beffroi"-t és a Jour maîtresse mixte"-et (383-386). 30. A náluk „Bergfrit" formában szereplő kifejezést tartalmilag és gyakorlatilag a németnek megfelelően használják, vagyis az utolsó menedéknek szolgáló főtorony - „útocistná hlávni véz" - értelemben (DURDÍK 2000. 56-57). A problémát itt inkább az okozza, hogy a német eredetűnek tartott csehországi várak esetében egyes, a német irodalomban Bcrgfriedkcnt nyilvántartott tornyot ők már a lakótorony- „donjon = obytná véz" - kategóriájába sorolnak át (DURDÍK 2000. 117-118). Ld. erről még később. A német mellett a toronytípusra vonatkozó francia és cseh irodalom kiemelését az indokolja, hogy c két területen található még - mint látni fogjuk - a legtöbb, számunkra fontos példa.
