F.Romhányi Beatrix - Grynaeus András - Magyar Károly Végh András: Ünnepi tanulmányok Kubinyi András 75. születésnapjára (Monumenta Historica Budapestinensia 13. kötet Budapest, 2004)

GYÖNGYÖSSY Márton: Zsigmond király aranypénz-verésének első korszaka (1387-1401)

század második felében vert pénzen, így Zsigmond CNH II. 118. típusú aranyforintjának két változatán is (Dl-2, Dl-3). Bernardi a firenzei tőke egyik magyarországi képviselője volt, működése során Buda város megbecsült, tehetős polgára lett.

11 Szintén páduai származású volt Venturi Jakab, a firenzei Medici-társaság egyik társtulajdonosa is, akit 1395-ben említ két oklevél pénzverőkamara-ispánként. A Medici-társaság által létrehozott magyarországi fiókvállalkozás {„societas partkipum montanearum a ramine Hungarie"), mely előleghitelek révén megszerezte magának Magyarország réztermelését 1380-1391 között, élén Vieri di Cambi de Medici állt, de a résztulajdonosok között ott találjuk Venturit is. Ebben az időszakban ez a társaság értékesítette az ország réztermelésének nagyon jelentős részét, sőt Velencével együttműködve kereskedelmi monopóliumot vívott ki magának a Földközi-tenger térségében. Venturi két mesterjegyét ismerjük aranyforintokon a kilencvenes évekből: I-V(D l-l 0),V-I(D 1-11). Venturi egyébként pozsonyi polgár volt.

12 A pénzverőkamarák bérletének rendszerében 1395-ben kezdődött meg a változás: a megszokott olasz bérlőket ekkor váltotta fel először a délnémet kereskedőtőke egyik reprezentánsa: Nürnbergi Márk. Kamaraispáni említése októberben kelt, az irodalomban szokásos téves hivatkozás ellenére nem kassai kamaraispánként, hanem comes monetarum nostrarum-ként szerepel, tehát országos főkamaraispán volt. A nürnbergi eredetű kereskedő/vállalkozó családi neve talán Armbauer lehetett. Nemcsak kamaraispánként működött hazánkban, hanem voltak magánvállalkozásai is; úgy tűnik a nürnbergi Flextorfer - Kegler - Kromer - Zenner konzorcium exponense, teljhatalmú üzleti megbízottja volt. 1395-ben cum sociis suis 4000 aranyforintot kölcsönzött a királynak. 1399-ben harmincadispánként és a budai aranypénzverő ispánjaként szerepel.

13 Nürnbergi Márk mellett egy másik délnémet kereskedőház tagja is befolyással rendelkezett a király gazdaságpolitikai döntéseiben: a szintén nürnbergi Kamerer Ulrik, aki a Kamerer - Seiler bankház magyarországi képviselője volt. 1394-ben már harmincadispán volt, 1397-ben és 1398-ban harmincad- és urburaispánként szerepel. E két minőségében jelentős befolyással bírt a nemes- és színesfémtermelésre, a kivitelre és az árakra. Bár a hivatkozott források ekkor külön nem említik, a numizmatikai irodalomban mint kamaraispán is szerepel. Ezekből az évekből azonban nem ismeretes olyan aranyforint, amelyre Kamerer igen jellegzetes két mesterjegye közül legalább az egyiket verték volna.

14 11. Bernardi Ferenc élete, működése, pecsétje és mesterjegye (FB monogram): MÁLYUSZ Elemér: Az izmaelita pénzverőjegyek kérdéséhez. Bud. Rég. 18 (1958), STROMER 1973-1975 87-88. Bernardi kamaraispánkénti említései: HORVÁTHHUSZÁR 1955-1956 26 és ZSO I. no. 2710, 4234. A továbbiakban a CNH II. 118. változatait a POHL Artúr által kidolgozott osztályozás szerint - zárójelben - adom meg (POHL, Artúr: Ungarische Goldgulden des Mittelalters 1325-1540. Graz 1974.). 12. Venturi kamaraispáni működése: HORVÁTH-HUSZÁR 1955-1956. 27 és ZSO I. no. 3971, 3976; STROMER 1973-1975 8889; a Medici-társaság magyarországi működése uo., illetve: PAULINYI Oszkár: A középkori magyar réztermelés gazdasági jelentősége. In: Emlékkönyv Károlyi Árpád születése nyolcvanadik fordulójának ünnepére. 1933. október 7. Budapest 1933. 412-413; STROMER 1970. 150 (184a jegyzet), PAULINYI 1972. 596. 13. Nürnbergi Márk országos főkamaraispán és a 4000 aranyforintos kölcsön említése: Zsigmond király, Nagyvárad, 1395. október 11.: Df 271179. Arra, hogy kamaramegnevezés nincs a titulus mellett, már 1978-ban felhívta a figyelmet Kubinyi András (KUBINYI 1978. 21). Harmincadispán: ZSO I. no. 5943. A budai aranypénzverő ispánja: ZSO I. no. 6107. Működése: POHL Artúr: Nürnbergi Márkus országos pénzverőkamaragróf Az Erem 22 (1966). 348-350; STROMER 1970 126, 128, 132-133; STROMER 1973-1975. 92-94. 14. Kamerer Ulrik okleveles említései: ZSO I. no. 3398, 5096 és 5145. Működése: STROMER 1970. 118-120, 125, 131; STROMER 1973-1975. 92-93; KUBINYI 1978. 19. Az, hogy csak urburaispáni tisztével szerepel az oklevelekben, nem jelenti azt, hogy nem volt kamaraispán, hiszen 1338-tól kezdve a bányakamarákat és a pénzkamarákat egyesítették (bár az urbura bérbeadása még sokáig külön szerződésekkel történt: HÓMAN Bálint, A magyar királyság pénzügyei és gazdaságpolitikája Károly Róbert korában. Budapest 1921. 202-203); mindenesetre elgondolkodtató, hogy urburaispánnak nevezik, és kizárólag ezekre az évekre keltezhető pénzveret mesterjegyével nem ismeretes. Kamerer egyik mesterjegye egyébként megegyezik a pecsétjén is látható cégjelzésével („K betű, hosszú szárral, amelyet kereszt alakban felül egy vékony vonás metsz"): STROMER 1970.131 (132. jegyzet); KUBINYI 1978.19. Másik mesterjegye Soós Ferenc szerint egy félhold: Soós Ferenc: Kamerer Ulrik címere Zsigmond király pénzein. Az Erem 50 (1994/2). 12-13.