F.Romhányi Beatrix - Grynaeus András - Magyar Károly Végh András: Ünnepi tanulmányok Kubinyi András 75. születésnapjára (Monumenta Historica Budapestinensia 13. kötet Budapest, 2004)
GYÖNGYÖSSY Márton: Zsigmond király aranypénz-verésének első korszaka (1387-1401)
Az említett négy országos főkamaraispán három olyan tőkéscsoportot képviselt az 1390-es évek Magyarországán, amelyek érdeklődtek az ország nemesfém- és réztermelése iránt, sőt hosszabb rövidebb időre meg is szerezték az afölötti ellenőrzést: Bernardi Ferenc és Venturi Jakab a firenzei Medici-társaság, Nürnbergi Márk a nürnbergi Flextorfer - Zenner, Kamerer Ulrik pedig a szintén nürnbergi Kamerer - Seiler bankház képviselője volt. 15 A CNH II. 118. ismert verdejegy-változatai (12) alapján úgy tűnik, hogy több helyen is folyt aranypénzverés, mégha az irodalomban általánosan elterjedt nézettel szemben kevesebb verde működése bizonyítható is. A főpénzverde továbbra is Buda maradt, az országos főkamaraispánok jegyeivel vert aranyforintokat bizonyára itt verték (Dl-2, Dl-3, Dl-10, Dl-11). Két évből ismerünk név szerint budai kamaraispánt: 1390-ben Páduai Bertalan állt a verde élén, 1399-ben pedig Nürnbergi Márkot említik mint a budai aranypénzverő ispánját. Az utóbbi adatból úgy tűnik, az aranypénzverés ekkor külön igazgatás alatt állt. Nürnbergi Márk mesterjegye viszonylag könnyen azonosítható: m - A (Marcus - Armbauer?, Dl-12 ). Páduai Bertalan esetében leginkább egy - a korábbi irodalomban gyakran „kulcsnak" minősített - verdejegy (Dl-8: háromszögű pajzsban, melynek két felső sarka lekerekített, egy fél jobbharántpólyát és egy fél balharántpólyát középen egy gyűrű köt össze, a pajzs felett zászló) jöhet számításba, amelyet Wolfgang von Stromer a már említett Medici-társaság cégjelzésének tart. Talán Páduai Bertalan is ehhez a társasághoz tartozott, és hipotetikusan tekinthető az említett jegy az ő mesterjegyének. A pénzverde alkalmazottai közül két pénzverőt ismerünk: Andreast (percussor aeris, 1394) és Theodort (monetarius, 1398). A Budán vert aranyforintok művészi kivitelezésűkkel kiemelkednek Zsigmond aranyforintjai közül; Bernardi Ferenc és Venturi Jakab főkamaraispánok vereteit pedig „a legfejlettebb és legtökéletesebb ábrázolási készség" jellemzi. 16 A kassai pénzverésre vonatkozóan meglehetősen kevés írott forrással rendelkezünk, aranypénzverésre pedig egyáltalán nincs adat. A kassai verde tevékenységére így csak a verdejegyek alapján lehet következtetni. 1387-ből ismerjük a kamaraispánok nevét: Jakab és Keresztély. A verde személyzetéből a kassai városi jegyzőkönyvek 1394-ben említik Henel pénzverőt (monetarius). A CNH II. 118. típus két verdejegyét szokás Kassához kötni: Szent László alakja mellett jobbról és balról is egy-egy liliom (Dl-6), illetve a király mellett balról egy liliom (Dl-7). A liliom Kassa címerére utalhat, mivel Nagy Lajos 1369-ben saját címerét adományozta a városnak: a pajzsfőben az Anjou-liliomok, alatta a vágások láthatók. A liliom a XV. században gyakran látható a Kassán vert pénzeken, ez tekinthető a polgárság kollektív mesterjegyének. Ebben a korábbi esetben azonban úgy is magyarázható a liliom, hogy a két kamaraispánt az említett oklevél camerarii... domine regine de... Cassa nevezi. A két verdejegy már Mária királynő (1382-1387) CNH II. 111. aranyforintján is megjelent (C2-2, C2-3). A kassai aranypénzverés tehát Mária idején megkezdődött. Zsigmond király két kassai aranyforint-veretét több kincslelet is viszonylag jól keltezi 1387-1389 közé. 17 15. KUBINYI 1978 19. 16. A budai verdéhez: HUSZÁR 1958 70-73. A Dl-8 verdejegyéhez: STROMER 1970. „a" táblázat: Die Kammergrafen der Stephanskrone unter den Anjou, Luxemburgern und ersten Habsburgern. Soós Ferenc a mesterjegyet a Kusalyi Jakes család címerével (lebegő levélkoronából kinövő, mancsaival felfelé álló két farkasláb) tartja azonosnak, és Kusalyi Jakcs András, György és István kincstartói (1382-1391), illetve György tárnokmesteri (1398-1401) ténykedésével hozza összefüggésbe. A felül látható kis zászlócskát zászlósúri mivoltukkal magyarázza SoÓS Ferenc: A magyar fémpénzek feliratai és címerei. Budapest 1998. 41). 17. A kassai verdéhez: KEMÉNY Lajos: A kassai pénzverőház. Magyar Gazdaságtörténelmi Szemle 9 (1902). 248; POHL, Artúr: Die Münzstätte Kaschau im Mittelalter. Südost-Forschungen 27 (1968). 31, 39; PETÁCH, Emil: Dejiny mincovania v Kosiciach. Kosice 1986. 43-45. Jakab és Keresztély kamaraispánok említése: ZSO I. no. 87, HORVÁTH - HUSZÁR 1955-1956. 26. Kassa címeréhez: KUBINYI András: Az államcímer elemei középkori városaink címereiben. In: IvÁNFI Ede: A magyar birodalom vagy Magyarország s részeinek címerei. Pest 1869, reprint: Budapest 1989. 140. 1388-ban elrejtett leletek, amelyekkel a két kassai aranyforintveret keltezhető: Gerencsér, Regensburg I. és Regensburg III.
