F.Romhányi Beatrix - Grynaeus András - Magyar Károly Végh András: Ünnepi tanulmányok Kubinyi András 75. születésnapjára (Monumenta Historica Budapestinensia 13. kötet Budapest, 2004)

SZENDE Katalin: Ital vagy pénzpótlék? Borhagyatékok a soproni és pozsonyi középkori végrendeletekben

és saját emlékük méltó megörökítéséről.

3 Egy, a végrendeletek írásba foglalásáról intézkedő, 1418-ból fennmaradt soproni szabályrendelet ezt így fejezi ki: „...damit also nicht vertilgt, vergessen noch verlaugent werd, swas Got, den heyligen, freunden, fromden oder andern leüten, in welchem wesen die sind, geschafft ivirt."

4 A végrendeletek ugyan nem sorolnak fel minden ingóságot és ingatlant, így a testáló vagyonának összértékéről nem adnak felvilágosítást, a megemlített javak köre azonban nem a véletlen műve volt. így, a szükségből erényt csinálva, az egyes vagyontárgyak említésének gyakoriságából, ill. az örökösök vagy kedvezményezettek körének összesítéséből következtetéseket vonhatunk le az örökhagyók értékrendjére, személyes kötődéseire és vagyonuk sorsára vonatkozóan. Ily módon a végrendeletek forrásai lehetnek az egyes városok gazdaság- és társadalomtörténetének is. Az alábbiakban elemzett adatok három város, Sopron, Pozsony és Eperjes későközépkori végrendeleteiből származnak. A XV. század végén kb. 5000 lakosával Pozsony a 3., 3500 főnyi népességével Sopron az 5., míg alig 3000 lakójával Eperjes a 7. helyet foglalta el a szabad királyi városok sorában. A két nyugat-magyarországi város egyben határvárosként és harmincadhelyként is működött, és így fontos szerepet játszott a külkereskedelmi forgalom bonyolításában. Eperjes viszont a keleti országrész legfontosabb, Erdélyből Lengyelországba vezető útvonala mentén feküdt, de Kassa és Bártfa közelsége miatt nem tudott országos jelentőségre szert tenni.

5 A bortermelés valamilyen módon mindhárom település életében jelen volt. A két nyugat-magyarországi városban a kereskedelem mellett ez volt a gazdaság legfontosabb ágazata. A bordézsma-jegyzékek és a telekkönyvek szőlőterületek birtoklására vonatkozó adatainak tanúsága alapján megállapíthatjuk, hogy a polgárok mintegy 80%-a rendelkezett szőlővel. Egy további, sajnos számszerűen nem meghatározható hányaduk vincellérként, kapásként vagy napszámosként szintén a szőlőművelésből nyerte megélhetését. Ez azonban nem jelentette ezen városok „elagrárosodását", mert a bortermelés egyfajta városi iparnak számított, amely nagy tömegű, piacra kerülő árut állított elő.

6 Az újabb kutatások bizonyították, hogy a szőlőtulajdonosok nagy része nem tudott csak parcellájának műveléséből megélni, hanem különböző mellékfoglalkozásokat is kellett űznie,

7 illetve, hogy a bortermelés egyes években veszteséges is lehetett, és csak mintegy egy évtizedes időszak átlagában hozott biztos jövedelmet.

8 A városgazdaság egésze szempontjából azonban a bortermelés folyamatosan elsődleges jelentőséggel bírt. Mindezt az alábbi adatok is bizonyítják: A soproni szőlőskertek összterülete a XVI. század elején mintegy 850 hektárt tett ki. 20 hl/ha átlagos terméssel számolva a teljes területen mintegy 17.000 hl termett évente. Ha tekintetbe vesszük, hogy az osztrák örökös tartományok 3. A szinte áttekinthetetlenül gazdag újabb irodalomból csak néhány cikket idézek, amelyek mindegyike bőséges, további hivatkozásokkal szolgál: JARITZ, Gerhard: Osterreichische Bürgertestamente als Quellen zur Erforschung städtischer Lebensformen des Spätmittelalters. In: Jahrbuch für Geschichte des Feudalismus 8 (1984). 247-264; BAUR, Paul: Testament und Bürgerschaß. Alltagsleben und Sachkultur im spätmittelalterlichen Konstanz (Konstanzer Geschichts- und Rechtsquellen 31). Sigmaringen 1989; KRZENCK, Thomas: Böhmische Testamente aus der Hussitenzeit. Bohemia 34 (1993). 7-28; KLOSTERBERG, Brigitte: Zur Ehre Gottes und zum Wohl der Familie. Kölner Testamente von Laien und Klerikern im Spätmittelalter (Kölner Schriften zur Geschichte und Kultur 22). Köln 1995; HOWELL, Martha O: Fixing Movables: Gifts by Testaments in Late Medieval Douai. Past and Present 150 (1996). 3-45; LUPESCU MAKÓ, Mária: „Item lego..." Gifts for the Soul in Late Medieval Transylvania. In: Annual of Medieval Studies at CEU, Vol 7 (2001). 161-185, ktil. 3-8. j. 4. HÁZI Jenő: Sopron szabad királyi város története II/L Sopron 1930. 159-160. 5. Összefoglalóan ld. pl. KUBINYI, András: Das ungarische Städtewesen in der Sigismund-Zeit. In: Sigismund von Luxemburg, Kaiser und König in Mitteleuropa Í387-Í437. Hrsg. J. MACEK, E. MAROSI, F. SEIBT. Warendorf 171-179. 6. Vö. LANDSTEINER, Erich: Weinbau und Gesellschaft in Ostmitteleuropa. Materielle Kultur, Wirtschaß und Gesellschaft im Weinbau, dargestellt am Beispiel Niederösterreichs in der frühen Neuzeit. Masch, phil. Diss. Wien 1992. 7. KücsÁN József: Adatok Sopron északkeleti külvárosának 17-18. századi szőlőbirtoklásához. Soproni Szemle 53 (1999). 387-394, kül. 387-389. 8. KUBINYI, András: Weinbau und Weinhandel in den ungarischen Städten im Spätmittelalter und in der frühen Neuzeit. In: Stadt und Wein. Hrsg. Ferdinand OPLL. Linz 1996. 70-72.