F.Romhányi Beatrix - Grynaeus András - Magyar Károly Végh András: Ünnepi tanulmányok Kubinyi András 75. születésnapjára (Monumenta Historica Budapestinensia 13. kötet Budapest, 2004)

LASZLOVSZKY József: Királyi palota, ferences kolostor és városi település (Gondolatok a későközépkori Visegrád településfejlődéséről)

kutatása. Héjj Miklós már korábban megtalálta ennek részleteit, de csak a közelmúlt teljes feltárása hozta felszínre a kolostor egyik leggazdagabb építészeti kidolgozású részletét. A téglapadlózatra lezuhant késő gótikus, összetett boltozat szerkezetét már korábban is ismertük, most viszont sikerült feltárni az eredeti, faragott kőanyag legnagyobb részét. Az omladékszint megőrizte a keleti fal előtt álló oltár jelentős maradványait is. A káptalanterem-kápolnában végzett szondázó ásatás azt is bizonyította, hogy a kolostor keleti szárnyánál egy korábbi építési periódussal is számolhatunk, pontosabban a jelenleg ismert elrendezéstől eltérő, korábbi épület maradványaira utaló jeleket találtunk. Átépítések a templom szentélye és a káptalanterem közötti torony földszintjén is előkerültek, például az itt elhelyezkedő sekrestyében, amelyben szintén feltártuk egy oltár maradványát. Hasonló átalakítások nyomait fedeztük fel a sekrestye és a káptalanterem közötti folyosóban is. A káptalanterem előtti kerengő folyosó szakaszon találtuk meg az épület eddig ismert egyetlen reneszánsz nyíláskeret-darabját. Ez valószínűleg az épület lassú pusztulásakor zuhant le az első emeletről. A kolostorszárny északkeleti sarkából nyílott az a pince, amely még a legújabb korban is használatban volt, a kutatás ebben az esetben csak a pince kitisztítását jelentette. A kolostor északi szárnya felépítés szempontjából eltérést mutat a hazai ferences építészetben ismert formáktól, minden tekintetben egyedi megoldást találunk itt. A kerengő folyosó megközelítőleg kétszer olyan széles, mint a többi három oldal, középtengelyében oszlopalapozásokat lehetett megfigyelni, amelyek alapján egyfajta „kéthajós" szerkezetet és térlefedést lehetett rekonstruálni. A feltárás során ugyanakkor ezen a folyosón nem kerültek elő lezuhant boltozati maradványok, faragott kövek. Ezt azzal magyarázhatjuk, hogy a kolostor életének valószínűleg utolsó fázisában valamilyen oknál fogva a mesterséges feltöltéssel kialakított terasz-szerű felület, ahol a kerengő szárnyat kiépítették, hirtelen megsüllyedt. A pilléralapozásokhoz tartozó hosszanti fal hasonlóképpen lesüllyedt és több helyen kereszt irányban megrepedt. Ez azt jelenthette, hogy a kettős keresztboltozat beomlott, és ez után már csak sík födémmel fedhették le ezt a szakaszt. A kolostor épületét jelentősen megrongáló folyamat hátterében valószínűleg egy nagyméretű áradást láthatunk, amelynek hatására a feltöltési réteg hirtelen megsüllyedt. Mindezek ellenére az északi szárny még átalakított formájában is rendkívül tágas teret alkotott, eredeti boltozott formájában pedig különösen igényes kialakítású volt. Ugyancsak ehhez a részhez tartozik a kolostor szerkezeti felépítésének másik érdekes vonása. Az északi oldalon a kerengő folyosó mellet nem húzódott helyiségsor. Az általában ezen a helyen elhelyezkedő épületrészek elhelyezését az első emeleten oldhatták meg. Emellett az északi kerengő folyosóból két bejárat is nyílott észak felé. Ezek egy kelet-nyugat irányú, hosszanti udvarhoz kapcsolták a kolostort, amelynek déli falát a kolostor északi zárófala, míg északi falát a palota déli zárófala alkotta. Eddigi ismereteink szerint ebben az udvarban jelentősebb épületek nem álltak, ugyanakkor a palotából is nyílott erre egy kijárat. Ezzel közvetlen összeköttetés alakulhatott ki a kolostor és a palota között. Ez az elrendezés és az udvarra vezető nyílások más szempontból is figyelmet érdemelnek. A kerengő folyosóból kivezető nyílások kialakítása arra utal, hogy jobban kidolgozott oldaluk az udvar felől volt, vagyis ez tekinthető a kolostor igazi bejáratának. Ez annál inkább így van, mivel az időközben jórészt feltárt nyugati szárnynál nincsen az épület homlokzata előtt húzódó utca felől bejárat. Ez azt jelenti, hogy a kolostorba két irányból lehetett bejutni, egyrészt a királyi palota felől, a két épületet összekapcsoló udvarból, esetleg zsákutcából, másrészt a templomon át, amelynek nyilvánvalóan nyugati és esetleg déli oldalán volt bejárat. Ez az elrendezés mindenképpen érdekes adalékokkal szolgál a kolostor funkciójának pontosabb meghatározásakor. A kolostor nyugati szárnyának feltárásakor két fontos épületrészt sikerült azonosítanunk. Az északi helyiség volt a ferences kolostor konyhája. Az azonosítást egyértelművé tette az épület pusztulásakor leszakadt, tapasztott fa szerkezetű szikrafogó kürtő megtalálása, valamint a padlón talált nagymennyiségű elszenesedett gabona. Meg lehetett határozni a sütőkemencék egy részének helyét, valamint rábukkantunk az épületrészhez tartozó vízvezeték maradványaira is. Az ettől délebbre elhelyezkedő, nagyméretű helyiség volt a refektórium. Északnyugati sarkában emelt téglaalapzaton