F.Romhányi Beatrix - Grynaeus András - Magyar Károly Végh András: Ünnepi tanulmányok Kubinyi András 75. születésnapjára (Monumenta Historica Budapestinensia 13. kötet Budapest, 2004)
MAGYAR Károly: Adatok a budai István-torony kérdésköréhez
két lőrésablaka közül az egyik észak-, a másik délnyugatra. (Az ablakok azonban itt nem az adott falfelületek közepén, hanem azok végében, közvetlenül a nyugati és a déli sarok mellett helyezkednek el.) A tér lefedése érdekes megoldással történt: négy kis, borda nélküli keresztboltozattal, melyeknek bordás hevederívei középen pilléren nyugszanak. Az - ebben a formájában XV. századi - emeleti bejárat ugyancsak északkeletre nyílik, s egy faszerkezetű külső lépcsőn át lehet elérni. A bejárati folyosóból itt is oldalt, a falban elhelyezett lépcső vezet a második emeletre. Az első emeleti helyiség boltozata késői, XVI. századi. A fenti két, négyzetes alaprajzú „lakó"-torony, melyekhez véleményem szerint az István-torony több vonatkozásban is hasonló lehetett, csak a földszinti ablakok (ajtók?) és boltozatok tekintetében számít kivételnek a kor csehföldi várépítészetében, az átlós elrendezés szempontjából korántsem. Zvíkowal egy időben tűnik fel a forrásokban, tehát viszonylag korai Löket (Elbogen) öregtornya, amely azonban elrendezésében inkább Vimperkre hasonlít. 87 Tyfov (Angerbach) lakótornyát csak másodlagosan, a XIII. század közepe táján alakították ki a belső vár már korábban meglévő nyugati szegletében, de elrendezése megfelel az átlós típusnak. 88 Mindkettő királyi vár volt. VI. Végül, kitérve az István-torony építtetőjének kérdésére, ehelyütt Spekner Enikő korábban már említett munkájára kell hivatkoznunk. O volt az, aki történeti szempontból részletesen megvizsgálta annak lehetőségét is, hogy a tornyot IV. Béla fia, István ifjabb király, a későbbi V. István emeltette volna. Erre utaló jelként fogható fel az az István által kiadott oklevél, amely a saját neve alatt építeni kezdett (sáros)pataki toronyról emlékezik meg. 89 (Ismeretem szerint a magyar anyagban ez az egyedüli oklevél, amelyben valaki saját magáról elnevezett épületet említ!) István egyébként a tényleges trónra lépése előtti királyi címei (primogenitus regis, majd iunior rex) mellett hosszabb-rövidebb ideig viselte a szlavón, a stájer és az erdélyi herceg címet is (dux Sclavonie, - Stirie, - Transsilvanus). 90 Spekner nem zárta ki István építtetői tevékenységét, bár jelezte, hogy erre neki is csak igen rövid időszakok (1257-58 és 1265-66) állhattak volna rendelkezésére. Történészi oldalról összességében végül arra a következtetésre jutott, hogy „a felsorakoztatott érvek közvetlen bizonyítékok hiányában nem tisztázták a torony névadójának személyét". Mindamellett, figyelembe véve a csehföldi tornyokról leírtakat, számomra elgondolkodtató az a történeti konstelláció, amelyben IV. Béla és fia, István rendszeres „érintkezésben" volt II. Ottokárral a Babenberg-örökség tárgyában. (A szembenállást 1261, Béla unokája, Kunigunda és II. Ottokár házassága után már konszolidáltabb viszony váltotta fel.) Ez persze nem jelentene föltétlenül direkt, organikus kapcsolatot a cseh öregtoronyok és az István-torony között, de felvetné annak lehetőségét, hogy formai hasonlóságuk - részben talán területileg is - hasonló gyökerekből és „kordivatból" táplálkozik. Sajnos minderre közvetlen bizonyíték valóban nem áll rendelkezésre. Mindehhez hozzátehetjük a fentebb leírtakat, mely szerint az építtető és a névadó személye nem föltétlenül kellett, hogy azonos legyen. 87. MENCLOVÁ 1972/1. 98/117. ábra, 99-101; DURDÍK 2000. 343-346. 88. MENCLOVÁ 1972/1. 194-196; DURDÍK 2000. 569-571. Az 569/1232. ábrán már az újabb kutatások eredményeivel. 89. István lehetséges szerepét már BALOGH Jolán felvetette, pontosabban nem zárta ki, s ennek megfelelően idézte a kérdéses oklevelet. BALOGH 1966; Részletesen erről SPEKNER 2002. 413 és uo. 73. j. 90. SPEKNER 2002. 413-415. Érdekes, hogy olykor az utókor is hercegként kezelte, legalábbis a hercegi oklevél kiadási tevékenysége kapcsán. Ld. uo. 415-416.
