F.Romhányi Beatrix - Grynaeus András - Magyar Károly Végh András: Ünnepi tanulmányok Kubinyi András 75. születésnapjára (Monumenta Historica Budapestinensia 13. kötet Budapest, 2004)

GRYNAEUS András: A magyarországi dendrokronológiai kutatás eredményei és új kérdései

Az 1/706 objektum gerendáinak évgyűrűvastagságai egymással nagyon jól összehasonlíthatóak voltak, ebből arra következethetünk, hogy a kút készítésekor felhasznált fák egymás közelében nőttek. Ha ezt összevetjük a lényegesen fiatalabb 544/703. objektum gerendáiról mondottakkal, akkor felfigyelhetünk az eltérő erdő- és fagazdálkodási módra. Arra e kutatások nem tudnak választ adni, hogy az eltelt 100 év alatt annyira sűrűn lakottá vált a térség, hogy „fahiány" lépett fel, vagy a később megtelepedő nép(csoport) tudatosan folytatott más jellegű erdőgazdálkodást. A Balatonboglár, Berekre-dűlő lelőhelyről származó minták elemzése során is belepillanthattunk az egykor itt élők famcgmunkálási szokásaiba, illetve annak változásába is. Kiderült, hogy a minták két nagy csoportra bonthatók: egy részük sugárirányba kifűrészelt, gyakran igen sok évgyűrűt tartalmazók voltak, míg három maradvány igen kis évgyűrűszámú, deformálódott, szabálytalan alakú volt, melyeket nem sugárirányban vágtak ki, hanem a rönk félbevágása (hasítása?) során nyertek. A minták e különbsége megegyezett a minták származási helyével: a „szép" deszkák mindegyike a feltárás 4. felületéről, az 1319. objektumból származott, míg a szabálytalan, amorf alakú maradványok az 1386. objektumból. Mindkét kútban azonos funkciót töltöttekbe ezek az eltérő technikával készített deszkák, azaz kialakításuk különbségét nem a felhasználási szerep szabta meg, hanem más (technikai, emberi, szokásbeli, időbeli) okokkal magyarázható. Erdőgazdálkodási szempontból érdekes, hogy a 1319. objektum készítésekor igen idős, a mai átlagos vágásidőnél kétszer idősebb fák anyagát használták fel a deszkák elkészítésekor. E deszkák másik sajátossága volt, hogy készítői nem távolították el a szijácsot, csupán lekérgezték a fákat a felhasználás előtt. A Zamárdi, Kútberek-dűlő lelőhely maradványainak mindegyike kéreg nélküli volt, egyetlen esetben, a 6. mintán a szijácshoz tartozó évgyűrűket is meg tudtunk figyelni, illetve több olyan minta volt, ahol a szijácshoz tartozó, deformálódott, sérült évgyűrűket is találhattunk, de elemzésükre, vastagságuk lemérésére állapotuk miatt nem volt lehetőség. Valószínűsíthető, hogy a kérget és a szijács nagy részét a felhasználás előtt eltávolították a „deszkákról". Ez érthető, hisz így eltávolították a kéreg alatt megbúvó, a faanyagot károsító rovarokat, férgeket, gombákat, illetve leválasztották a fáról a tápanyagban gazdag évgyűrűket, amiket előszeretettel támadnak meg a különféle farongáló élőlények. Azaz mindezzel a faanyag tartósságát növelték. A minták elemzése során kiderült, hogy két nagy csoportra bonthatók megmunkálási szempontból: egy részük a farönkről érintő irányban lemetszett, a fa belét nem tartalmazó szelet volt, másik részük hozzávetőlegesen sugárirányba kifűrészelt vagy kihasított „deszka" volt. A minták e megmunkálási különbsége nem jelentett időbeli eltérést, a két csoport fái azonos időszakban növekedtek, és azonos időpontban használták fel őket. Azaz az eltérő megmunkálásnak nem időbeli oka volt, hanem valamely más magyarázatot kellene találnunk. A kút szerkezetének elkészítésekor felhasznált, kivágott fák viszonylag fiatalok voltak, 60-80 éves korukban vágták ki őket. Erdőgazdálkodási szempontból ez azért érdekes, mert ez a mai átlagos vágásidőnél (90-120 év) kevesebb. Hasonló megfigyeléseket tehettünk a Balatonlelle-Kenderföldek dűlőben feltárt római kori leleteket tartalmazó kút esetében is. Két kivétellel a 20 deszka mindegyikéről eltávolították a kérget és a szijácsot a felhasználás előtt, mely arra utal, hogy gondosan elkészített kút feltárására került sor. Ezt erősíti meg az a tény is, hogy a rönkök félbevágása után úgy távolították el a kérget és a külső évgyűrűket, (két deszka kivételével) hogy közben gondosan megtartották a rönk körívét! A kút szerkezetének elkészítésekor felhasznált, kivágott fák fiatalok voltak, a legidősebb példányon is csak 50 évgyűrűt találtunk. „Életkoruk" teljesen vegyes volt, idősebb és fiatalabb példányokat egyaránt felhasználtak. Növekedésük egyenletes volt, az évgyűrűk vastagsága alapján kedvező körülmények között éltek. Viszont megfigyelhető volt egy olyan rövid periódus (a közös periódus 41. esztendeje körül), amikor a fák élet- és növekedési feltételei rövid időre drasztikusan megromlottak. A kutatás további feladata lesz ennek az időpontnak az évszámokhoz kötése, és más történeti források segítségével történő értelmezése.