K. Vég H Katalin: A Budapesti Történeti Múzeum Az alapítástól az ezredforduuóig (Monumenta Historica Budapestinensia 11. kötet Budapest, 2003)

III. A MÚZEUM TEVÉKENYSÉGE 1947-TŐL 1956-IG - A MMOK irányítása alatt ( 1949-1953)

helyzetről, Grősz József és társai „összeesküvéséről" szóló bevezető tájékoztatásban felszólították a dolgozókat: „vegyék ki részüket a felajánlásokból, s a felajánlásokon keresztül is fejezzük ki hűségünket a MDP és annak vezetője, Rákosi elvtárs iránt, ... a felajánlásokkal mutassuk meg harci elszántságunkat is minden külső és belső ellenséggel szemben."

133 Az Aquincumi Múzeum vezetője így elemezte a politikai helyeztet: „amikor mindenki szívesen teszi meg kötelességét a béke biztosítása érdekében, ekkor akadnak olyan gaz royalisták, mint Grősz és társai, akik összeesküvést szőttek, háborúra spekuláltak, vissza akarják venni a földet a munkásosztálytól, hogy így tovább űzhessék aljas üzelmeiket az ország kárára."

134 Egy másik munkaértekezleten a főigazgató a tervek jelentőségének hangsúlyozása mellett mondta a következőket: „Munkánkat egyre tökéletesebbé kell tenni ahhoz, hogy le tudjuk győzni azokat a veszedelmeket, amelyeket az imperialista haramiák készítenek elő a világ békeszerető népei ellen ... Amikor látjuk ezeket a nagyon fontos külpolitikai eseményeket, amik tulajdonképpen az osztályharc mindjobban való kiéleződését mutatják, akkor nekünk annál lelkiismeretesebben kell elvégezni a munkánkat, hogy ezzel is erősítsük a béketábort az imperialisták támadásaival szemben."

135 A Régészeti és Ásatási Intézet termelési értekezletén hangzott el: „A békefrontot erősítettük akkor is, amikor a félév folyamán a legmesszebbmenő takarékosságot igyekeztünk megvalósítani."

136 A munkaverseny egyéni felajánlásai között a békével kapcsolatos felajánlás is szerepel. Az intézmény békebizottságának elnöke vállalta a dolgozók között „a békemozgalom még szélesebb propagálását."

137 Egy főigazgatói - az osztályvezetőknek szóló - körlevélben olvashatjuk: „A megbeszélés tudatosítsa a dolgozókban, hogy a szocializmus építése és a béke védelme megköveteli a fokozott éberséget a belső és külső ellenség üzelmeinek meghiúsítása végett."

138 A párt által hangoztatott „élesedő osztályharc és nemzetközi helyzet" munkahelyi hatása is fokozódott. Ezt jelzi egy 1952 őszén kelt főigazgatói körlevél, amely felhívta a figyelmet a „kötelező éberségre és titoktartásra." Utasította a munkahelyéről hosszabb időre távozókat, hogy kötelesek „minden olyan iratot, anyagot gondosan elzárni, amit az ellenség bármilyen formában felhasználhatna. ... Ha idegen személy fordul hozzánk hivatalos ügyben, az ismeretlent minden esetben megfelelő okmányokkal le kell igazoltatni."

139 A tudományos dolgozók szakmai és ideológiai továbbfejlődése érdekében szakkört szerveztek, havonta egy-egy előadással. Az előadásokban részletesen meg kellett világítani az intézmény munkatervében kitűzött fontos feladatát és „a burzsoá kozmopolitizmus ideológiájának leleplezését tudományszakunkban." Ismertetni kellett a szovjet kutatási módszereket és eredményeket is a régészet és művészettörténet területén. Az előadások között szerepelt pártvezető munkájának ismertetése is, „Révai elvtárs építészeti kritikájának tanulságai és alkalmazása a klasszicista városépítészet értékelésénél" címmel.

140 A személyi kultusz fokozódása nyomot hagyott az intézmény életén is. Pl. a Régészeti és Ásatási Intézet 1951. júliusi termelési értekezletén az alábbi hangzott el: „Munkánkban általában törekedtünk szem előtt tartani Sztálin elvtárs szavait, hogy csak annak a tudománynak van létjogosultsága, amely a népért van és a népért dolgozik."

141 A Kiscelli Múzeum novemberi termelési értekezlete után a pártbizalmi „Berija elvtársnak a nagy októberi szocialista forradalom 34. évfordulójának moszkvai ünnepén elmondott beszédét méltatta."

142 A dolgozók politikai nevelését szolgálták a „szabad pártnapok" és a „Szabad Nép baráti köre" rendezvényei is, amelyeken a napi politikai eseményeket vitatták meg.

143 Még az ásatások időszaka sem volt ez alól kivétel, amit ásatási naplóbejegyzés is tanúsít: „Október 4. ... Munkaidő után »Szabad Nép baráti köret« tartottunk", ahol újságcikkeket ismertettek és vitattak meg. „Október 11. ... Munkaidő után »Szabad Nép baráti köret« tartottunk ... tárgykör: Sztálin elvtárs nyilatkozata a Pravda munkatársának az atomfegyverről."

144 A politika állandó jelenlétét biztosította a faliújság is, amelynek szerkesztése miként az egyik munkajelentés leszögezi „az intézeti tagság aktivizálásának, valamint az intézeti munka átpolitizálásának kiváló eszköze. ... Az intézeti tagság tevékenyen részt vett a faliújság szerkesztésében." A faliújságok politikai tartalmára jó példa a második negyedévi faliújság cikkei, amelyek a következő „központi gondolatokkal" foglalkoztak: „A pártkongresszus határozatainak alkalmazása intézetünk munkájára. Május elseje a munkásosztály nagy ünnepe. A magyar-szovjet barátság. Béke-építkezések a Szovjetunióban és a népi demok133 BTM A KOi. 1951. jún. 22. 1,4 BTM A ROi. Aquincumi Múzeum 535/1951. jún. 21. 133 BTM A KOi. 1951. 136 BTM A ROi. Régészeti és Ásatási Intézet 257/1951. júl. 13. 137 BTM A ROi. Régészeti és Ásatási Intézet 111/1951. jan. 4. 13s BTM A KMi. 80/1952. - 1951. júl. 23. 139 BTM A KOi. 1952. okt. 4. I4() BTM A KOi. 1951. okt. 25. 141 BTM A ROi. Régészeti és Ásatási Intézet 257/1951. júl. 13. 142 BTM A KOi. 1951. nov. 30. 143 Pl. megvitatták a II. pártkongresszust. BTM A ROi. Régészeti és Ásatási Intézet 204/1951. máj. 2. 144 Ásatási dokumentáció. BTM Adattára, ltsz.: 195-89. 22. és 30.