K. Vég H Katalin: A Budapesti Történeti Múzeum Az alapítástól az ezredforduuóig (Monumenta Historica Budapestinensia 11. kötet Budapest, 2003)

III. A MÚZEUM TEVÉKENYSÉGE 1947-TŐL 1956-IG - A MMOK irányítása alatt ( 1949-1953)

ráciákban. A szovjet régészet példamutatása a magyar régészeti kutatás számára.'"

145 A Múzeum dolgozóinak ideológiai nevelése, vagy talán inkább átnevelése mellett az intézmény népművelő tevékenységét is fokozni kellett. 1951 nyarán került előtérbe a szervezettebb forma, amely elsősorban a tanuló ifjúságra épülő - múzeumi szakkörök megszervezését jelentette.

146 A BTM dolgozói is megkezdték a Baráti Körök, Múzeumi Bizottságok szervezését, amelyek számára előadásokat tartottak, műemléki kirándulásokat szerveztek. Közreműködtek helytörténeti körök alapításában, részt vettek az üzemi népművelésben.

147 Mindezen politikai elvárások és átpolitizálás közepette folyt a belső szakmai munka: a városrendezéshez kapcsolódó régészeti leletmentések, a már folyó és ez évben kezdődő (Hajógyár-szigeten római helytartói palota) nagy ásatások,

148 az újkori gyűjtemények gyarapítása (pl.: Arany Oroszlán patika berendezése).

149 1951. augusztus 4-én nyílt meg a Kiscelli Múzeum épületében az első állandó újkori történeti kiállítás, „Budapest 1686-1849" címmel.

150 A Fővárosi Képtár kisebb tárlatokat rendezett, amelyekhez vetített képes előadásokat tartottak,

151 a Régészeti és Ásatási Intézetben pedig folytak a főváros őstörténetét, a Középkori Osztályon pedig a budai várat bemutató kiállítások előkészületei.

152 Az 1952-es esztendő igen jelentős eseménynyel kezdődött: január folyamán megtörtént a Szentháromság u. 2. sz. alatti, helyreállított épület átadása a Múzeum számára, majd a Középkori Osztály és a központi igazgatóság beköltözése, s megkezdődhetett a fent jelzett kiállítás rendezése.

153 A Közoktatásügyi Minisztérium javaslatára a MMOK megkezdte a múzeumok ellenőrző vizsgálatát. Ortutay Gyula ezt az elhatározást Rákosi 1950. február 10-i beszédére vezette vissza, amelyben Rákosi felhívta a figyelmet a kritika és önkritika fontosságára, arra, hogy Lenin és Sztálin tanítása szerint sok baj okozója a kritika elmaradása, mert „erős fegyverünk a haladásban a helyesen alkalmazott építő kritika, önmagunk hibáinak bátor és őszinte feltárása." Ortutay szerint ezek az „iránymutató tanítások" figyelmeztetnek a kritika, önkritika és 145 BTM A ROi. Régészeti és Ásatási Intézet 253/1951. júl. 9. 146 SZÁSZNÉ BURGER, 1952. 147 A Budapesti Történeti Múzeum tevékenysége a felszabadulástól napjainkig. Bp. 1965. 38. Az intézmény napi tevékenysége és a pártirányítás kapcsolatát tanúsítják az Aquincumi Múzeum és a Kiscelli Múzeum pártszervezete üléseinek jegyzőkönyvei: Magyar Nemzeti Múzeum Legújabbkori Főosztályának Iratgyüjteménye, ltsz.: 94.13.1-5., 94.14.2. 148 SZILÁGYI, 1955. A többi ásatásról lásd: PATEK, 1952.; BTM A ROi. Régészeti és Ásatási Intézet 122/1952. 149 A Budapesti Történeti Múzeum tevékenysége a felszabadulástól napjainkig. Bp. 1965. 92. ellenőrzés megvalósítására. Ezért vették tervbe a múzeumok eddiginél részletesebb vizsgálatát, amelyet a Minisztérium és a MMOK által alakított bizottság hajtott végre.

154 így került sor a BTM vizsgálatára is. A kiküldött bizottság tagjai: Fülep Ferenc, Fazekas Mihályné, Bálint Béla (a Közoktatásügyi Minisztérium részéről), Salamon Ágnes (MTA), László Gyula, Entz Géza, Dercsényi Dezső, Lusthaus Károlyné, Vizi Ottó (a MMOK részéről). A bizottság vezetője Fülep Ferenc volt. A február 26-28-ig tartó, mindenre kiterjedő vizsgálat eredményéről szóló jelentés megállapította, hogy a Múzeum a főváros kezelésében „szervezetlenül dolgozott", több, különböző helyen lévő részlegből áll, s „ez a szétszórtság igen nagy nehézséget jelent a Múzeum egységes irányításában és általában munkájában. ... az Úri utcában lévő úgynevezett Klarissza épület ... mint végleges épületet kiutalták, az első építkezések megtörténtek. Mindaddig, amíg a Múzeumnak egy épületben való elhelyezése nem történik meg, a Múzeum munkájának, irányításának, fejlődésének tervszerű vitele nem biztosítható".

155 A tudományos munkával kapcsolatban a bizottság úgy vélekedett, hogy „a fővárosi múzeumok amíg nem voltak államosítva, nem dolgoztak tudományos terv alapján, és így csak egyéni tudományos munka folyt." Külön kitért a szovjet tudományos eredmények alkalmazásának helyzetére, és elmarasztaló megállapításokat tett: „A szovjet tapasztalatok ismerete, valamint a szovjet anyagok ismerete mindegyik múzeumrészlegben minimálisnak mondható, és a szovjet folyóiratok közül is csak igen kevés van meg ezekben az intézetekben. ... a meglévő szovjet tudományos anyagok és eredmények felhasználása nyelvi nehézségek miatt nem kielégítő, viszont orosz nyelvű tanfolyamok sehol sem folynak, így fordításuk - mivel egy személyre korlátozódtak - igen lassú mértékűek." Az ideológiai oktatás terén is tapasztalt a bizottság lemaradást: „A tudományos dolgozók a Közoktatásügyi Minisztérium által rendezett külön oktatásban vesznek részt ... Általában megállapította a bizottság, hogy a konferenciákra nem rendszeresen készülnek fel, és a felkészülés mértékében is hiányosságok vannak. Az ideológiai képzésnek a hatása még nem mutatható ki a 150 Lm. 103.; BTM A KOi. 1951. dec. 15. 151 MH 1951. 1. 46. '» U.o. 153 BTM A KOi. 1952. jan. 7., 8., 12., márc. 10., 11., ápr. 17. 154 ORTUTAY, 1952a. 1. 155 Amint a 60. sz. jegyzet alatt megjegyeztük, az említett Úri utcai épületbe végülis nem a BTM költözött, s részlegei ma is a város különböző pontjain vannak. Később a Középkori Osztálynak és a főigazgatóságnak a Szentháromság utcai épületből el kellett költöznie a Szent György térre, a helyreállított palota épületébe.