K. Vég H Katalin: A Budapesti Történeti Múzeum Az alapítástól az ezredforduuóig (Monumenta Historica Budapestinensia 11. kötet Budapest, 2003)
II. AZ INTÉZMÉNY MŰKÖDÉSE 1935-TŐL 1946-IG - Az intézmény helyzete 1946 végéig
tárul". 200 A kiállítás jelentőségét az is növelte, hogy a háború után ez volt az első régészeti kiállítás a fővárosban. 201 A tárlatnak sok látogatója volt, köztük sok iskolai tanuló és üzemi munkáscsoport. Számukra vezetést biztosítottak, amit különösen az iskolákkal kapcsolatosan tartottak fontosnak: „Az iskolák szakszerű vezetése sok időt vett igénybe, de a munka nem lesz eredménytelen, mert a főváros régi múltját bizonyító múzeumi tárgyak megbecsülése bizonyosan növekedni fog, ha az új generáció figyelmét ismételten ezek felé fordítjuk." 202 Katalógus mellett a tanulók számára rövid ismertetőt is kiadtak. 203 A kiállítás szakmai visszhangja igen kedvező, elismerő volt. Dercsényi Dezső így írt róla: „Bár az ostrom fokozott mértékben sújtotta Budapest székesfőváros múzeumait, mégis örvendetes aktivitást mutatnak és ismételten bizonyságot tesznek munkakedvükről, alkotni tudásukról ... A fővárosi múzeumok az anyagi gondokkal küzdő, az infláció sarkantyújától hajszolt pesti ember elé mentek és a város szívébe, a Károlyi-palotába hozták el anyaguk javát, legértékesebb műtárgyaikat." A kiállítás „rendkívül gazdag", s a Fővárosi Képtár közel egy éve rendezett kiállításához „most méltón csatlakozik ... a többi fővárosi múzeumnak ez az impozáns seregszemléje." 204 „A Budapest múltja" című kiállítás november 17-ig volt nyitva. Decemberben, a Fővárosi Képtár rendezésében nyílt meg a „Fiatal magyar képzőművészek kiállítása." 205 Ugyancsak decemberben került sor a Tanács által szervezett „Budapest talpra áll" című tárlatra, amelynek anyaggyűjtésében és rendezésében a Múzeum is részt vett. A kiállítás a főváros újjáépítését mutatta be. 206 A Múzeum légkörét, nehéz körülmények között végzett munkáját időnként megzavarták a létszámcsökkentést célzó felsőbb utasítások, 207 amelyekre jelentéseket kellett készíteni a munkakörökről, az azokat ellátók létszámáról és javaslatokat tenni munkakörök összevonására. A Múzeum vezetése úgy foglalt állást, hogy nemcsak hogy munkaköröket nem tudnak összevonni, hanem még további alkalmazottakra van szükség. 208 Ezután következett a „megbízhatatlan" értelmiségi alkalmazottak bélistára felvételéről szóló utasítás. Az összetartást, az intézmény érdekeinek figyelembevételét tükrözi a Dómján Árpád szobrászrestaurátor elnökletével összeült üzemi bizottság ezzel kapcsolatos állásfoglalása. Ebben kijelentik, hogy a háború után az antidemokratikus elemeket elbocsátották, s most már nincs ilyen alkalmazott. A munkások kedvezően nyilatkoztak a tisztviselők demokratikus magatartásáról. A Múzeumban nemcsak a demokráciában, hanem a „reakció idején" is „a munkás és tudós testvérekként dolgoztak együtt", mert a közös cél, a főváros múltjának kutatása egyformán lelkesítette a tudóst és a munkást. „A reakciós igazgatás, mely a kulturális fejlődést nem tartotta fontosnak, s a Fővárosi Múzeum demokratikus szellemét nem helyeselte, a tisztviselők létszámát sem gyarapította." Ezért a Fővárosi Múzeumnál „oly kevés tisztviselő van, hogy a demokrácia magasabb kultúrigényének kielégítésérc talán kevés is, de csökkentésről itt szó sem lehet." 209 Az intézmény vezetése is megállapította a létszámról készített jelentésében: „Miután 1938 óta a múzeumok újabb osztályokkal bővültek, szükséges volna már régen a létszám növelése, mely azóta sem következett be." 210 Az idézett iratok tükrözik az új politikai rendszer kívánalmait is: a múlt elmarasztalását és az új elvárásoknak - legalábbis kifejezésekben való - megfelelést. A fennmaradt iratok szerint a létszámcsökkentést sikerült kivédeni, de új alkalmazásokra sem került sor. Nagy Lajos a polgármestertől a „Budapest múltja" című kiállítás őrzésére öt „hadigondozott rokkant" felvételének engedélyezését kérte, hogy más munkától ne kelljen elvonnia dolgozókat, a válasz szerint azonban a bélistázások befejezésig tilos új munkaerő alkalmazása. 211 Az ősz folyamán a munkabérek kifizetése is gondot okozott, mivel a Tanács bérkerete kifogyott. Ezért a dolgozóknak biztosított villamosjegyekkel való takarékoskodás céljából október közepétől ötnapos munkaheteket vezettek be oly módon, hogy öt héten át hat napot kellett dolgozni, s minden hatodik hét kényszerszabadság volt. 212 200 RABINOVSZKY, 1946. 561-562. 201 GEREVICH, 1955. 47. 202 BTM A KMi. 512/1946. okt. 12., BTM A KOi. 848/1946. nov. 19., 20., 1946. dec. 20., 37/1947. jan. 9. 203 Budapest múltja az őskori telepektől a világvárosig. Vezető. Bp., 1946.; Budapest múltja 1800-ig. Budapest Székesfőváros Iskolai Tanulmányi Kirándulásai. Szerk.: DR. DOMBI JÓZSEF. Bp., é. n. BTM A., ltsz.: M.20-79. 204 DERCSÉNYI, 1946. 239-240. 205 BTM A., ltsz.: M.18-79.; Ismertetését 1.: B. TUCHANYI, 1947. 206 BTM A., ltsz.: M.19-79.; VAS-ZOLTÁN, 1947. 112-113.; L. S., 1947. 114-115.; Budapest Székesfőváros Történeti Múzeuma. Magyar Művészet, 1948. 3. sz. 146.; PATLK, 1950. 422-423. 207 A rendelet szerint az 1937-38-as állapothoz képest 10 %-kal kell csökkenteni az állami és közigazgatási tisztviselők létszámát. 2(IS BTM A KOi. 143/1946. febr. 16., 144/1946. febr. 21. 209 BTM A KOi. 322/1946., BTM A KMi. 225/1946. 210 BTM A KOi. 455/1946. jún. 6. 211 BTM A KOi. 535/1946. júl. 3. 212 BTM A KMi. 511/1916. okt. 14.
