K. Vég H Katalin: A Budapesti Történeti Múzeum Az alapítástól az ezredforduuóig (Monumenta Historica Budapestinensia 11. kötet Budapest, 2003)

II. AZ INTÉZMÉNY MŰKÖDÉSE 1935-TŐL 1946-IG - Az intézmény helyzete 1946 végéig

29. kép. A Károlyi-palotában megnyílt,,Budapest múltja" c. első együttes történeti kiállítás római kori része. 1946. A Múzeum életében az 1946-os esztendő is szomorú eseménnyel zárult: elhunyt Nagy Lajos igazgató. Már szeptember elejétől nem tudott bejárni hivatalába, de betegágyából is irányította az intézményt. Állapota súlyosbodása miatt a polgármester november 25-én megbízta Kopp Jenőt a központi igazgató helyettesítésével.

213 Nagy Lajos ugyanekkor értesült arról, hogy egyetemi nyilvános rendes tanári címet adományoztak számára, Keresztury Dezső vallás- és közoktatásügyi miniszter indoklása szerint „a tudományos szakirodalom művelése és az egyetemi oktatás terén kifejtett érdemei elismeréséül'

1

.

214 Ebből az alkalomból november 26-án a Fővárosi Tanács múzeumi igazgatói értekezletet hívott össze, amelyen jelen volt a tanácsi XI. ügyosztály részéről Péczely Béla főjegyző, Katona Lajos tanácsjegyző, a múzeumi szervezet részéről Kopp Jenő, Schoen Arnold osztályigazgatók, Gerevich László, Szilágyi János és Bertalan Vilmos megbízott igazgatók. Az értekezletet Péczely Béla tájékoztatta az eseményről, méltatva Nagy Lajos érdemeit: az ő nevéhez fűződik „az aquincumi kutatások új, intenzív megindulása ... a nagyszabású római erődláncot az ő biztos érzéke hozta napvilágra ... az aquincumi polgár mindennapi életét is megfoghatóvá tette ugyancsak az ő érdeme az aquincumi orgona felfedezése és tudományos megoldása, a bennszülött fazekasság és a főváros őskorának kutatása, az Eskü téri római tábor felfedezése és a Földalatti Múzeum berendezése, a Régészeti és Ásatási Intézet létrehozása. Az értekezlet elhatározta, hogy „jókívánságait... jegyzőkönyvébe foglalja és ennek a ... kivonatát ... küldöttség által adja át, megbízva a küldöttséget, hogy összes munkatársuk legbensőbb ragaszkodását és igaz jókívánságait tolmácsolja."

215 Nagy Lajos december 10-én hunyt el 49 éves korában. A Kerepesi úti temetőben, a főváros által adományozott díszsírhelyen, december 14-én temették el. Halálával nagy veszteség érte a Fővárosi Múzeumot és a magyar régészetet. A sajtóban is méltatták érdemeit, vezetői tevékenységéről megállapítva: „Annyi bizonyos, hogy a főváros jelenlegi múzeumi státusában nincs senki, aki ezt a feladatkört maradéktalanul el tudná látni."

216 Nagy Lajost még utolsó napjaiban is újabb tanulmány megírása foglalkoztatta.

217 Tervei között szerepelt a Budapest története megjelent köteteinek - amelyekben aquincumi kutatásait összegezte - folytatása is. Tudományos munkáját a főváros már korábban is elismerte: 1935ben neki ítélte a Ferenc József koronázási jubileumi alapítvány tudományos díját. 25 éves régészeti 213 BTM A KMi. 885/1946. nov. 25. 214 Nagy Lajos hagyatéka, BTM A., ltsz.: H.444-445-84. 215 BTM A KOi. 869/1946. nov. 26. 216 Szabadság, 1946. dec. 13. 217 BTM A KOi. 37/1947. jan. 9.