K. Vég H Katalin: A Budapesti Történeti Múzeum Az alapítástól az ezredforduuóig (Monumenta Historica Budapestinensia 11. kötet Budapest, 2003)

IV. A BUDAPESTI TÖRTÉNETI MÚZEUM MŰKÖDÉSE 1957-TŐL 1987-IG - Egy évtized az intézményi és a pártvezetés összefonódásában (1972-1982)

(Fővárosi Tanács főelőadója), Baloghné Szőts Klára (Közalkalmazottak Szakszervezete Budapesti Bizottságának titkára), a BTM részéről a főigazgató és helyettese, a gazdasági igazgató, az osztályvezetők, a párt- és a szakszervezeti titkár. A tárgyalást Venczel István vezetette. A hozzászólásokból kiderül, hogy mi szerepelt a jelentésben, amelyet Mezei Gyula hagyott jóvá, másrészt melyek voltak a bizottság megállapításai, javaslatai: a különböző éremgyüjremények egyesítése, a szabadtéri romok gondozásának rendezése, a várostörténeti kutatás koordinálása, a kortárs képzőművészeti gyűjtemény ügyének rendezése, az ipartörténeti tárgyak gyűjtési körének megállapítása, a várbeli múzeumokkal való együttműködés erősítése, a munkahelyi légkör javítása. A Budapesti Pártbizottság küldöttje - nyilvánvalóan ismerve a vizsgálat hátterét, célját - igyekezett elsősorban a közművelődési tevékenység alapján a Múzeum munkáját magas színvonalúnak értékelve kiállni az intézmény vezetése mellett. A jelentés negatív kicsengése késztethette a Múzeum párttitkárát arra a megjegyzésre, hogy „cl kellett volna mondani a főigazgató tíz éves érdemeit" is. A Tanács Művelődésügyi Főosztályának vezetője az eredményeket elismerve a kritika fogadására szólította fel a Múzeum vezetését. A szabadtéri romok és a raktárak anyagi vonatkozásának biztosítását tanácsi feladatnak tartotta. Egyik legvitatottabb kérdésnek tekintette a képzőművészeti gyűjtemény jelenlegi helyzetét, a gyűjtés további koncepcióját. Álláspontja szerint a kortárs művészettel kapcsolatos tevékenység nem muzeális jellegű, ezért ezt a jövőben a Múzeumtól leválasztandónak vélte. Közölte, hogy a fővárosi képtár számára akarták megszerezni a BTM régi Szentháromság utcai épületét, de nem sikerült. Véleménye szerint a várbeli múzeumok együttműködésének kialakítása most már az érintett intézmények feladata, mivel a tanácsi, a minisztériumi és a pártvezetés részéről (Szépvölgyi Zoltán, Pozsgay Imre, Méhes Lajos) megtörtént az erről szóló megállapodás aláírása. Hiányolta a végrehajtását. Horváth Miklós bírálta a jelentés gondatlan összeállítását, pontatlan, az intézményre nézve sértő megfogalmazásait, a valóságnak meg nem felelő kijelentéseit. Ilyen pl. a következő megállapítás: a régészeti kiállítás esetén jó lenne, „ha a BTM megkezdené önmaga által kialakított izoláltságból való kilépés első kísérleteként új kiállítását szakmai tapasztalatokkal rendelkező intézményekkel, pl. a Magyar Nemzeti Múzeummal már a forgatókönyv megírásakor ..." egyeztetni. Továbbá a fluktuációval kapcsolatban az szerepel az anyagban, hogy a Múzeum nem tudta még ma sem kiheverni az elment muzeológusok távozását. Véleménye szerint ez sértő a helyükre került dolgozókra nézve. A vezetés bírálata pedig tele van ellentmondásokkal, pontatlansággal. Javasolták, hogy a BTM fokozottabban kapcsolódjon be az országos múzeumi hálózatba, holott pl. a tárgykölcsönzések éppen azt bizonyítják, hogy benne van. A főigazgató hiányolta, hogy nem foglalkozik a jelentés az intézmény tudományos és ideológiai tevékenységével, holott véleménye szerint „rendkívül fontos és elsődleges kérdés a múzeum ideológiai munkájának a kérdése. Főleg abban a korszakban, amikor itt az ideológiai frontok nem egészen kedvezőek pártunk számára. És nem mindegy az, hogy a Budapesti Történeti Múzeumban a különböző ideológiai hatások a tudományos muzeológiai munkában hogyan érvényesülnek. Erről egy szó sincs ... a Budapesti Történeti Múzeumban a tudományos munkában, a muzeológiai munkában ideológiailag is igen komoly odafigyelés kell, hogy ne érvényesüljenek polgári nézetek, egységesen meg lehet állapítani, hogy ellenséges nézetet nem tapasztalni. Kispolgári nézetek azonban érvényesülnek, és minden esetben ilyenkor igenis a vezetés felvetette ezt a problémát, és megnevezte ezeket a kérdéseket. Erre vonatkozólag is meg kellett volna fogalmazni éppen a határozatot." Hangsúlyozta a vizsgálat felelősségét. A Múzeum vezetőségének néhány tagja szerint indokolatlanul gyakran tart felügyeleti vizsgálatot a Fővárosi Tanács, és a jelentésben „aránytalanul érződik a Múzeum vezetésének személyzeti problematikájának az ügye". A tárgyalás zárszavát Venczel István mondta el, de már a főigazgató távollétében, mivel közben rosszul lett és eltávozott. A főosztályvezető helyettes összefoglalóját meglepő mondattal kezdte, miszerint „a felügyeleti vizsgálat és a vizsgálati jegyzőkönyv alapvetően egyetértésre talált, ... az ellenvélemények nem voltak olyan horderejűek, amelyek az egésznek a lényegét érintették volna." Fontosnak tartotta, hogy a Múzeum a várostörténeti kutatások koordinálására felkészüljön. A feltételek megteremtésével távlatokbanjöjjön létre az egységes éremtár, a kortárs képzőművészeti gyűjtemény különválása, a műemlékromok helyzetének rendezése. Szükséges a gyűjtőkör egyeztetése a többi országos múzeummal, a várbeli intézményekkel pedig az együttműködés. A fluktuációval kapcsolatban megjegyezte, hogy az „nagyobb mértékű, mint amennyi egészséges lenne ... a sok váltás nehezítette az intézmény munkáját, ... jobb lett volna, ha kisebb számban kerül erre sor." A főigazgatóra vonatkozóan megjegyezte, hogy egyetértve a Művelődésügyi Minisztérium Múzeumi Osztályának vezetőjével, „hogy ha idővel sor kerül vezetőváltásra, nagyon körültekintően kell előkészíteni". Bejelentette, hogy ennek érdekében még nem tettek lépéseket, mert a főigazgatóval még csak